Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Äz' országgyűlés képviselőházának 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 55 fogtok pénzt adni, akkor pedig a rendőrségnél feljelentelek benneteket. A koronája ennek a dolognak az, hogy a követségen levő Abdul jiahman török állampolgár, követségi tolmács eljárt á rendőrségnél azoknak a munkásoknak érdekében, akiket letartóztattak, de csak azoknak érdekében, akik fizetni tudtak. Az idő rövidsége miatt nem fejtegethettem a dolgot olyan részletesen, mint ahogy a dolog megérdemelné, de nagyon kérem és nagyon felhívom a miniszter úr figyelmét arra, ha idehaza az országban valakit nemzetgyalázásért becsukhatnak, mert a kocsmában részeg fejjel mondott valamit, akkor azt kell mondanom, hogy tízszer nagyobb nemzetgyalázás az, ami itt történt, mert ezek a munkások teljesen ártatlanul kerültek a börtönbe és exisztenciájukat teljesen ártatlanul feldúlta egynéhány denunciáns. Érdekükben a követség egy pár platonikus közbenjárásán kívül semmit sem tett és ezek szétmenve az egész világon hirdetni fogják, hogy Magyarország, a magyar nép és azok a magyar urak, akik a kormány jóvoltából künn Törökországban üdülnek, Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Malasits Géza : hogy idehaza művelt dolgaik feledésbe menjenek, hogyan bántak el velük, hogy ma a Törökországban lévő munkások az ő terrorjuk alatt állanak. Elnök : A képviselő úr láthatólag nem veszi figyelembe az elnöki figyelmeztetést. Nagyobb tiszteletet kérek az elnöki figyelmeztetés iránt. Malasits Géza : Bocsánatot kérek, a beszéd hevében elfeledkeztem. Elnök : A gyorsírói feljegyzések szerint Malasits Géza képviselő úr mai ülésünk folyamán a törvényjavaslat részletes tárgyalása folyamán mondott beszédében inparlamentáris kifejezést használt, amely a zajban figyelmemet elkerülte és amelyet ismételni nem akarok. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Most átadom a szót a külügyminiszter úrnak. Walko Lajos külügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni (Esztergályos János : Mit tud a mentségére felhozni a miniszter úr!), hogy röviden vázoljam a tényállást. 1927 végén Törökországban kommunistagyanús üzelmek miatt vizsgálat indult meg. A dolog úgy van, hogy a kommunista propaganda Törökországban büntettetik, mert abból, hogy Törökország barátságos viszonyban él a szovjettel, még nem következik az, hogy ott a kommunista propaganda eltűretnék, mint azt t. képviselőtársam beszédében feltette. Ott tehát vizsgálat indult meg kommunistagyanús üzelmek miatt, és ezen vizsgálat folyamán 1928 elején körülbelül 110 magyar honost letartóztattak. A követség interveniált az ügyben. A 110 magyar honos közül erre körülbelül 60-at szabadon bocsátottak, 44 ellen azonban tovább folyt a vizsgálat és miután ez a 44 súlyosabban komprommitáltnak látszott, tényleg kiutasították őket. 44 közül körülbelül 30-an Oroszországba távoztak, a többiek pedig más országokba. Körülbelül egy félesztendővel később, 1928 nyarán ismét vizsgálat folyt kommunistagyanús mozgalmak miatt. A vizsgálat több városban folyt és ott eleinte 40 magyar honos volt mint terhelt érdekelve, később fokozatosan összesen 58 magyar honost kiutasítottak. Ez az 58 magyar honos, aki egy ideig, de rövid ideig letartóztatásban volt, a követség intervenciója folytán szabadon bocsáttatot, és nekik akkor több hónap állt rendelkezésükre, hogy ottani függő ügyeiket rendezhessék. A követség majdnem minden esetben pénzzel is támogatta az illetőket, a vizsgálat folyamán több ízben járt el a követ személyesen a török külügyminiszternél és igyekezett mindenben a kezükben járni a kiutasítóttaknak. Ennek az eljárásnak következménye volt az, hogy a kiutasítás formális lebonyolítására nem került sor, mert idő adatott arra, hogy ők az országból fokozatosan eltávozhassanak. Ami azt illeti, hogy ezek a vizsgálatok magánbosszú műve voltak-e vagy nem, voltak-e feljelentések, vagy nem, azt nem tudom, de az kétségtelen, hogy a feljelentés nem a követség részéről történhetett. Mindenesetre ez a néhány adat, amelyet t- képviselőtársam felsorolt és amelyekhez én esetleg még bővebb adatokat is tudok tőle kapni, rendkívül fogja lenti követünket érdekelni, mert azt hiszem, hogy ő igazán a legnagyobb lelkiismeretességgel jár el minden esetben, amikor magvar honosok érdekeiről van szó- Ennek többi/ben adta tanújelét, úgyhogy én nagy örömmel láttam, hogy a t. képviselőtársam is elismerte azt, hogy nem a követségen múlott az, hogy itt magyar honosok nehéz helyzetbe kerültek. Ami már most azokat az útleveleket, vagy egyéb igazolványokat illeti, amelyek az onnan kiutasítottaknak kiadatattak, a dolog úgy van, hogy itt a követség teljesen a fennálló szokásoknak megfelelőleg járt el. Itt minden követség számára megvannak az utasítások, amelyek a belügyminisztériummal együttesen annakidején kiadattak, hogy akkor, amikor kiutasításról van szó, mi az ő eljárásuk. Más az eljárás, mikor onnan az illető kiutasított más országba kíván menni és más az eljárás, amikor idejön haza, Magyarországba. Annak mindenesetre nyoma van egy-egy kiutasított okmányaiban, hogy az illető állam részéről kiutasítás történt, de ez megfelel az általános gyakorlatoknak és azt hiszem, hogy ezt nem lehet kifogás tárgyává tenni. Azt hiszem, ezzel megfeleltem az interpellációra, amelyet a képviselőtársam hozzám intézett. (Esztergályos János : Igaz-e, hogy a Somogyi— Bacsó-gyilkosok egyike a követségen szolgálatot teljesít 1) Amint az előbb említettem, a neveket, amelyeket a t. képviselőtársam felhozott, köszönettel vettem. Ö sem mondotta, hogy a követség szolgálatában állanak, csak azt mondotta, hogy a követséggel valamelyes összeköttetésben állanának egyesek. Ezeket az adatokat közölni fogom lenti követünkkel, aki mindenesetre közelebbről fog a dologról felvilágosítást adhatni. Még csak azt kívánnám megjegyezni, hogy úgy én, mint mindazok, akik a mi külföldön székelő hatóságaink részéről eljárnak, a legelemibb kötelességünknek tartjuk, hogy a kint élő magyar honosoknak minden tekintetben segítségére igyekezzünk lenni. Megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy a jövőben is minden igyekezetünkkel ezen leszünk. Kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Malasits Géza : T. Ház ! A miniszter úr kétségbevonja azt, hogy a feljelentés magyar részről történt volna. Errenézve nem egy, hanem több levél áll rendelkezésemre, amelyeknek egyes részleteit — amelyeket itt éppen bizonyos országos érdekekre való tekintettel nem akarok közölni — majd leszek bátor a miniszter úrhoz eljuttatni ; ezek azt bizonyítják, hogy igenis, a feljelentés magyar részről történt. De bizonyítja ezt más körülmény is, ugyanis az, hogy Törökországban ezidőszerint nemcsak a szorosabban CsonkaMagyarországhoz tartozó magyar állampolgárok vannak, hanem vannak ott cseh-szlovák, román területről, sőt még Burgenlandból is és jugoszláv területről való magyarok is. Ezek összevegyülve éltek Angorában a Csonka-Magyarországról ott tartózkodóegyénekkel. Csodálatosképpen ezek közül