Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

54 'Az országgyűlés képviselőházának nos: Az angorai magyar követség?) Itt nyilván tévedés van, m<rt Angorában nincsen követség, hanem Stambulban és mint a későbbi nyomozás kiderítette, az angorai konzul és a konzulátushoz tartozók voltak a feljelentők. A lényege tehát annak, amit mondani akarok, az, hogy az itt előttem fekvő levelek, melyeket az idő rövidsége miatt nem tudok felolvasni, kivétel nélkül azt bizonyítják, — ezeket a leveleket a miniszter úr rendelkezésére bocsátom — hogy a feljelentés magyar részről történt. Az angorai rendőrség vezetői jelentették ki, hogy végtelenül szomorú, hogy magyar emberek magyar embereket feljelentenek és törekesznek arra, hogy őket az országból eltávolítsák. Mármost a követ szerepe abból állott, hogy ^interveniált az érdekükben. Ennek az interveniálásnak eredményeként a török hatóságok hozzá is járultak volna ahhoz, hogy ezeknek a munkásoknak egy része hazautazzék, feltéve, hogy a követ a visszautazásra vizumot ad. A követ azonban nem adott vizumot hanem kijelentette, hogy csak egy olyan írást ad, amely elegendő arra, hogy Törökországból a magyar határra érkezzenek. Itt a magyar határon természetesen letartóztatják és rendőri eljárás alá vetik őket, igazolniok kell, hogy ők Törökországban nem voltak kommunisták. Ez természetesen sérelmes volt a munkásokra nézve, mert tudták, mit jelent a rendőri vizsgálat. Ezt nem fogadták el s így történt azután, hogy a munkások egy része Oroszországba ment át. Ott nem mint kommunistákat fogadták őket, hanem mint menekülteket és üldözötteket. Egy másik részük Albániába jnent és mint a követség jelenti, egynéhányan Perzsiába vasútépítésre s egy további részük külön rejtett utakon tudott csak hazajönni, akiktől azután ezt a feljelentést megtudtuk. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nehéz egy idegen állam törvénykezésébe beleavatkozni, nagyon nehéz megakadályozni, hogy idegen állam a saját törvényei szerint odakerült és ott lakó polgárokat le ne tartóztasson. Kötelessége azonban a követségnek megvédeni azoknak a magyar állampolgároknak érdekeit, akik ott vannak ; másodsorban sem a követségnek sem pedig a konzulátusnak nem lehet az a feladata, hogy a Törökországban dolgozó magyar munkások felett politikai gyámkodást gyakoroljon. Azok a levelek, amelyek előttem vannak és amelyeket komoly munkásemberek küldtek — ez kontrollálható — azt bizonyítják, hogy a feljelentés bosszú műve volt és olyan existenciák tették ezeket a feljelentéseket, akik egyenesen abból élnek, hogy a magyar munkásokat megzsarolják. (Esztergályos János : De kik lehetnek azok ? Kik azok ?) Itt kívánom azután az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy úgy ezeknek a munkásoknak egybehangzó állítása, mint a török rendőrség állítása szerint a feljelentő a magyar követség. Az én nyomozásom szerint nem a követségtől, hanem az angorai magyar konzulátustól eredt a feljelentés, hogy ezek a magyarok kommunisták. Kérdem én a t. Házat, arra való-e egy diplomáciai képvisplet, hogy az idegen rendőrségen feljelentsen magyar állampolgárokat, arra való-e egy diplomáciai képviselet, hogy magyar állampolgárokat^ üldözzön ? Legyen szabad ennek igazolására nézve csak az egyik levél részletét felolvasni. Egy munkás, aki nem is dolgozott Angorában, hanem egy vidéki városban dolgozott, ahova semmiféle újság nem kerül, szintén a feljelentettek listáján volt és őt is letartóztatták. Azt írja : Pozitíve tudom, hogy az angorai magyar követség indította meg a feljelentést, ugyancsak ott állították össze a névlistát, amit annál inkább bizonyít, hogy a rendőr, aki Sztambulba való 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. szállításunk előtt való napon felkísért lakásomba, látva azt, hogy ártatlanul milyen sok családot pusztítanak el, majdnem sírva fakadva mondta: ezt egy nemzet sem tudná megcsinálni, amit a ti konzulátustok megtett. Kérdem én a t. miniszter urat, arra való-e a konzulátus, hogy egyfelől magánbosszú eszközéül adja oda magát, másfelől arra való-e a konzulátus, hogy ott dolgozó magyar munkások felett politikai gyámkodást gyakoroljon ? (Ko then stein Mór: Magyar specialitás !) Itt van előttem egy levél, amelyet egy asszony irt, akinek a férje a nagy üldözések következtében Törökországból Ausztráliába, Sidneybe menekült. Ez az asszony azt írja, hogy az ő férjének üldözése magánbosszú folytán következett be. Volt neki valakin követelése, ennek a valakinek nexusa volt a konzulátushoz és miután a követelést nem akarta megfizetni, a konzulátus útján kivitte azt, hogy őt is felvegyék a feljelentettek lajstromára, aminek következménye az lett, hogy AngÖrából eltávolították, családjával együtt, a legrettenetesebb nélkülözések közé került és azt hiszem, mint fűtő tudott a hajóra jutni, amely azután elvitte Ausztráliába. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Esztergályos János : Persze az urakat ez nem érdekli, munkásnak a dolga !) Malasits Géza : De ez még nem volt elég üldöztetés. A férfi eljutott Ausztráliába, az asszony pedig hazajött és bár soha semmiféle kommunista mozgalomban ez az ember nem vett részt, idehaza a rendőrség állandóan molesztálja és^üldözi az asszonyt a férfi miatt, már pedig a férje párezer kilométernyire van tőle. Ennek valóságát igazolják azok az aláírások, amelyeket ugyancsak ezek a munkások küldtek hozzám. Elém mered tehát, t. Képviselőház, a kérdés» miért történt a kiutasítás ? Törökországban a kommunista mozgalomban bárki résztvehet, Törökországban a kommunista újságokat szabadon árusíthatlak, szabadon terjesztik az utcán. Á török egyáltalában hires arról, hogy minden nézettel szemben liberális és türelmes. Abban az országban, amely befogad egy Trockijt, amelyben ezerszámra találhatunk átmenetileg orosz kommunistákat, amely orosz forradalmi és ellenforradalmi központ volt, abban az országban a rendőrség valószínűleg nem üldözné azokat, akik — nem tudom — talán Párizsból odajött ujságotjolvasnak, amely nem is annyira a magyar kormányt támadja, nem is annyira a kommunista eszméket hirdeti, mint inkább arról cikkezik, hogy a szociáldemokraták hogyan állnak ebben az országbanElnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Malasits Géza : Rögtön befejezem. T. Képviselőház ! Utánajártunk a dolgoknak és megállapítottuk, hogy a feljelentés részben magánbosszú műve, részben pedig a követség körül lebzselő lézengő Bittereknek köszönhető. Elsősorban ott van Vas Titusz, az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett merénylet egyik állítólagos tettese, legalább Törökországban azzal dicsekszik, hogy ő csinálta. Ott van Ferenczy főhadnagy. Állítása szerint részt vett Somogyi és Bacsó meggyilkolásában. Ott van Szabó hires fehér terrorista, Vájna Béla főhadnagy, akinek nem szabad hazajönnie, mert idehaza bizonyos urakról nagyon kellemetlen dolgokat tud. Ott van a híres Szloboda főhadnagy, aki a Somogyi és Bacsó temetéséről felvett filmet kobozta el, ami miatt polgári per indult meg a magyar állam ellen, ma Törökországban hűsöl. Ezenkívül még egy néhány tucat ilyen lézengő ritter van, akinek mind követségi igazolványuk van és aki mind abból él, hogy az ott dolgozó magyar munkásokat zsarolja azzaU hogyha nem