Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Az országgyűlés képviselőházának 2\ Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Törökországban, Angorában élő magyar munkásokat az ottani rendőrség magyarok részéről történt feljelentések alapján üldözik, közülök 80at Sztambulban hetekig fogvatartott és kiutasitott % Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az angorai magyar követség az üldözött magyarokkal szemben közömbös magatartást tanusit, sőt többeknek csak olyan útlevelet akart adni, hogy «kommunistagyanus», ami hazaérkezésük után további zaklatásnak teszik ki őketMilyen intézkedéseket hajlandó tenni a miniszter úr a kivándorolt magyar munkások védelmére és hajlandó-e utasitani a külföldi magyar követségeket arra, hogy kötelességüknek megfelelően az idegenben élő magyarokat védelmezzék? Malasits Géza». Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza : T, Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A kormány gazdasági politikája következtében, különösen a szanálás kezdete óta rengeteg sok munkás kényszerült arra, hogy az országot elhagyja és a külföldön keresse meg kenyerét. A kivándorlás, sajnos, nagyon erős korlátokhoz van kötve. A kontinentális államok közül csak Franciaország és részben Olaszország fogadta be nagyobb számban a magyar munkásokat, Németország, Anglia, a skandináv államok egyfelől az ott érvényben levő munkanélküli segélytörvény miatt, másfelől a munkapiac rossz helyzete miatt, munkásokat nem fogadnak be. A kivándorolni akaró munkásoknak, különösen építőmunkásoknak nem maradt más útjuk, mint kivándorolni Törökországba, Angorába. Méltóztatnak tudni, hogy ez a város újjáépül s ott építkezési lehetőségek vannak," ezeknél alkalmazást találni meglehetős szép számban mentek oda magyar munkások. Az elmúlt esztendőben ezek a munkások egy ideig békességben éltek ott, dolgoztak, megkeresték mindennapi kenyerüket és nem volt velük semmi különösebb baj, mint ahogy sem Franciaországban, sem Olaszországban, sem máshol ahova magyar munkások nagyobb tömegekben vándoroltak, baj a magyar munkásokkal nincs. így Angorában sem volt velük baj, békességgel, nyugodtan dolgoztak ott. Az elmúlt esztendő tavaszán kaptuk az első értesítést arról, hogy Angorában kommunista izgatás miatt letartóztatták egy csapat munkást és Sztambulba szállították őket. A második transzportot 1928. júliusában tartóztatták le s ugyancsak Sztambulba szállították őket. Amikor az első értesítés hozzánk érkezett, én Kabók képviselőtársammal eljártam a belügyminisztérium illetékes osztályánál és a külügyminisztériumban is felvilágosítást kérni, miért történt ez a kiutasítás, van-e komoly alapja annak, hogy ezek az emberek kommunista összeesküvésben vettek volna részt. Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy Bulgáriából már több ízben történtek ezen a címen kiutasítások, ez azonban nem a valódi ok volt, hanem a valódi ok az volt, hogy ezeknek a munkásoknak bérkövetelésük volt vállalkozójukkal szemben s hogy a vállalkozó könnyebben szabadulhasson tőlük, egyszerűen elnevezte őket kommunistáknak, ami elég volt arra, hogy az országból kiutasítsák őket ; megdolgozott bérüket természetesen nem tudták megkapni és e nélkül voltak kénytelenek az országot elhagyni. Abban a hitben voltunk tehát, hogy ebben az esetben is ilyen dologgal állunk szemben, tehát közbenjártunk, azonban sem a belügyminisztérium kivándorlási osztálya, sem a külügyminisztérium semmiféle értesítést nem tudott . ülése 1929 április 10-én, szerdán. 53 adni arról, hogy ezeket a magyar állampolgárokat miért tartóztatják le. Végre hosszú idő múlva megkaptuk az első értesítést, hogy mi hogyan történt. Azt hiszem, nem fogok a házszabályok ellen véteni, ha felolvasom egy részét annak a levélnek, amely élénk világot vet azokra a viszonyokra, amelyek között a magyar munkásságnak ott dolgoznia kell. A levél írója, egy igen komoly, derék megbízható munkás ezt írja (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbáloldalon. — Olvassa): «Végtelenül komoly és emberi sorsokat döntő ügyben fordulun konokhoz. 1928 január jábanminden magyarázkod ásbélkül szedték össze a magyarokat Angorában. Február hónapban 60 magyart családostól utasítottak ki Törökországból, még annyi időt sem hagyva, hogy követeléseiket és ügyeiket rendbehozhassák. Ezeket Sztambulba a gyűjtőfogházba szállították, ahol hetekig fogva tartották őket, pénz és élelem nélkül nyomorogtak, víziumot nem tudtak szerezni, mert egy ország sem akarta befogadni őket.» Ez volt az első transzport. Ugyanez alatt az idő alatt Angorában a követség szemeláttára folyt a rendőrségi 'elővezetés és szedték össze a magyarokat. Az indok, hogy miért? Angorában körülbelül 8—10 embernek járt egy Párisi Munkás című lap, amely Franciaországból jött. Éppúgy terjesztették, mint ahogy a Pravdát, az Izvesztiját, a Eote Fahne-t, a L'Humanité-1, tehát az összes európai kommunista lapokat nyiltan árusítják, rikkancsok kínálják az utcán. A Párisi Munkás tehát 8—10 példányban járt oda és egypár munkás tényleg meg is vette. Ez elég volt arra, hogy ezeket az embereket feljelentsék, letartóztassák. (Tovább olvassa :) «Ez év augusztusában újra végigfutott az a hír, hogy ismét összeszedik a listáról még hiányzó magyarokat, és 26-án huszonkilenc magyart a fennti mód szerint minden magyarázkodás nélkül pénzük, szerszámaik hátrahagyásával vittek Sztambulba a gyűjtőfogházba. Maradt még kilenc magyar ott, akik látva, hogy érdekükben a követség nem tud vagy nem akar tenni semmit, önként jelentkeztek. Közöttük volt példaként egy Stamusz nevű egyén, aki írni és olvasni sem tud, akinek szintén az újság elolvasásáért kellett gyermekét és feleségét otthagynia; arról nem is beszélve, hogy ha két egyforma nevű embert találtak, mindkettőt kiutasították. Ez volt a külső kép.» Egy halom levél van előttem, melyek mind azt bizonyítják, hogy ez a dolog így történt, ahogy a levél írója megírja. Azt írja továbbá a levél írója. (Olvassa.) «Ez volt a külsőképe a magyarok kálváriájának. Most rekonstruáljuk a hátterét, mert azt sehogyan sem tudjuk megérteni, hogy a követségünk csupán csak reprezentatív formáért van itt Törökországban és azért terheli az amúgyis súlyos adókat otthon, hogy összetett karokkal nézze, hogy annak az országnak a rendőrsége, amellyel nekünk baráti szerződésünk van, húzza-von ja azt a szerencsétlen magyart, mintha csak a szennyese lenne és ne tudna ez ellen semmit sem csinálni.» Ebben azután a levélírónak nincs egészen igaza, mert nagyon jól tudjuk, hogy ha egy idegen ország saját törvényei szerint ítélkezik, ebbe egy más idegen országnak beleszólni valója vajmi kevés van, legfeljebb interveniálhat egyesek érdekében, ami Tahy követ úr részéről tényleg meg is történt. Hogy nem használt ez nem volna Tahy követ úrnak a hibája, mert ő a maga részéről egyénileg, amit tehet, megtette. Amiért voltaképpen interpellálok, az a következő. Az angorai rendőrség a letartóztatottak előtt több izben azt a kijelentést tette, hogy az angorai követség a feljelentő. (Esztergályos Já-