Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

50 Az országgyűlés képviselőházának törvényjavaslat a mai állapottal szemben visszaesést jelent. Már most, t. Képviselőház, ha visszaesést jelent, akkor kérdem én, hogy minek a korrektívumát látja a miniszter úr a virilizmusban, mit korrigál ezzel ? Azt a nagy jogkiterjesztést, amelyet e törvényjavaslatban kontemplálnak ? Néhányszor már elmondottuk, — azt hiszem azonban, hogy sohasem elégszer, — hogy ha ebből az előttünk fekvő törvényjavaslatból törvény lesz, (Zaj. — Elnök csenget.) akkor a mai állapoton nem sok változás történik. (Folytonos zaj jobbfelől és a baloldalon.) Egyelőre várok, amíg csend lesz. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak ! (Györki Imre : A kereszténypárti miniszter úr a belügyminiszter úrral, a miniszterelnök úr a kereszténypárttal tárgyal, talán valami újabb Reichspost-beli cikk lesz belőle !) Kérem, a figyelmeztetés a baloldalra is szól, Györki képviselő úrnak is. Malasits Géza : A virilizmus sohasem lehet korrektívum ; még az 1886 : XXI. tcikknél sem volt a virilizmus korrektívum. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy ahol a széles népréteg, főleg a munkásság, be tudott jutni • a vidéki városok törvényhatóságába, ott mindenütt azt a tapasztalatot szereztük, hogy a virilisek csak akkor jönnek be a közgyűlésbe, ha személyes kérdésekről van szó, ha olyan dolgokról van szó, amelyek az ő gazdasági cirkulusaikat érintik ; amikor azonban városfejlesztésről, iskolaügyről vagy egyéb szociális és társadalmi kérdésről van szó, akkor a viriliseket sehol sem lehet megtalálni. Amikor tehát egy olyan társadalmi rétegről van szó, amely — nagyon csekély kivételtől eltekintve — kizárólag csak a saját gazdasági érdekeit akarja a törvényhatóságban védeni, akkor ezt jogosan nem lehet korrektívum na k nevezni, ellenkezőleg : azt kell mondanunk, hogy azért vannak odaállítva, hogy elsősorban a felfelé törekvő néprétegek érdekeivel szemben a plutokrácia érdekeit védelmezzék. {Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon és jobbfelől: Halljuk ! Halljuk ! — Esztergályos fános : Egészen kaszinóvá válik ez a terem !) HegymegiîKiss Pál t. képviselőtársam rámutatott arra a körülményre, hogy aki ezt a törvénytervezetet szerkesztette, vagy akik szerkesztették, azoknak vagy nem volt sejtelmük sem arról, hogy a vidéki törvényhatósági joggal felruházott városok közgyűlési termeiben mi történik, vagy ha tudták, — mint ahogyan felteszem róluk, hogy tudták — akkor figyelmen kívül hagyták azokat a szükségleteket, amelyek a vidéki városok törvényhatóságaiban felmerülnek, mert ha ez nem így volna, akkor semmiképpen sem szerkesztették volna meg ezt a szakaszt úgy, ahogyan megszerkesztették. A virilizmusról már beszéltem. A virilizmus sem mint korrektívum nem állhat fenn, sem pedig nem lehet annak a vagyon a forrása, mert ez a vagyon ma vagyon, holnap pedig nem az, nagyon gyakran tapasztalhatjuk ; hogy virilisek elspekulálják vagyonukat, mihelyt a vagyon megszűnik, az a korrektívum is megszűnik korrektívum lenni. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a társalgást abbahagyni és méltóztassanak csendben lenni, mert kénytelen leszek egyes képviselő urakat név szerint megnevezni és rendreutasítani ! Malasits Géza : Azok között a korrektívumok között, amelyeket a nyugati demokratikus államok polgári kormányai és polgári többségei hoznak a demokrácia esetleges kinövései miatt, a vagyont mint korrektívumot sohasem lehet találni; intézményes korrektivumok vannak, de vagyoni korrektívum nincs. Csak Magyarországon vetemedik 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. a kormány arra, hogy vagyoni korrektívumot állítson szembe a szegényebb néposztályok felfelé való törekvésével. Ez a korrektívum a miniszter úr szerint a virilizmus. Én nem annak tekintem, hanem a plutokrácia érdekképviseletének. Wolff Károly t, képviselőtársunk rámutatott arra, hogy a polgárság legnagyobb veszedelme a saját passzivitásában van, a polgárság passzivitásával szemben pedig — bár nem mondotta meg. de mindenki érezte, hogy kikre céloz, — mi, munkásság, aktívek és mozgékonyak vagyunk, s így igyekezünk mint kisebbség a hatalmat magunkhoz ragadni és ez mindenütt ott, ahol a polgárság erősen passzív, nekünk sikerül is. Körülbelül ez volt a lényege annak, amit mondott. Nem szó- 4 szerint így mondotta, de az értelme ez volt. T. Képviselőház ! A magyar polgárságról tudjuk, hogy erősen passzív. Ezt láttuk 1918-ban ; amikor meg kellett volna védenie a házát, szívesen fizetett 30 koronát, csakhogy más védje azt meg. Láttuk ezt a passzivitást más alkalommal is. A törvényhatósági életben azonban ez a passzivitás a múltban sem volt tapasztalható. Én már meglehetősen idős ember vagyok, közügyekkel fiatalabb éveimben is szoktam foglalkozni, és nagyon jól tudom, hogy a törvényhatósági élet iránt a polgárság mindig tanúsított bizonyos fokú érdeklődést. A politikát átengedte a nemességnek, a gentrynek, ellenben a törvényhatósággal foglalkozott és azzal érintkezett. Különösen a vidéki városokban nem volt tapasztalható az a passzivitás, amelynek terjesztésétől Wólff t. képviselőtársam fél. A passzivitás legnagyobb előmozdítója azonban egyfelől az a körülmény, hogy nincs gyülekezési jog, nem lehet népgyűléseket tartani, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem lehet még a polgárságnak sem a maga eszméit terjesztenie. Nem tudom, tüdja-e a miniszter úr, hogy vidéki városokban mi a helyzet, hogy legtöbb esetben még iparosok sem^ kapnak engedélyt legégetőbb dolgaik megbeszélésére sem. Nem is merik kérni, mert hiszen tudják, hogy úgysem kapják meg, úgyhogy ipartestületi, vagy kamarai választások előtt titokban, kávéházak sarkában jönnek össze az iparosok vezetői, ott suttognak egymás fülébe, hogy mit kellene csinálni. Gyűlést sem mernek összehívni azért, mert vagy nem engedélyezi a rendőrség, vagy ha engedélyezi is, plyan nagy felkészültséggel megy oda, hogy az a szegény polgár megijed, amikor azt a sok rendőrt látja, aki ott a magyar államot képviseli. Elnök : A képviselő urat kérem, szíveskedjék a szőnyegen lévő szakaszhoz szólani. (Malasits Géza: Ez összefüggésben van a szakasszal !) Ez még laza összefüggésben sincs a tárgyalt szakasszal. Malasits Géza : Ez az egyik dolog. A másik dolog az, amit a kormány ezzel a javaslattal egyenesen elősegít : a tehetetlenség érzése. Én is foglalkozom polgárokkal s amikor a törvényjavaslat a Ház elé került, kötelességemnek tartottam a választóközönséget felvilágosítani, amennyire a mai gyülekezési viszonyok között ez lehetséges. Gyűlést nem lehet összehívni, mert a rendőrség amúgy sem engedné meg, hogy erről a kérdésről beszéljünk. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Megengedte!) Szegeden a gyűlést betiltották precedensképpen s ez a precedens az egész országra nézve mérvadó. A szegedi betiltás a győri rendőrségnek is precedensül szolgált. A gyűléseket tehát be sem jelentettük. Azokon az értekezleteken, amelyeken a javaslatról volt szó, amelyeken a javaslatokat^ ismertettük, mindenütt az volt a feltörő sóhaj : minek résztvenni a választásban, hiszen ez úgyis hiábavaló! Mit tudunk -m-i, a legjobb esetben 40%, tenni, azzal ä 60%-kalV amely