Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

'Az országgyűlés képviselőházának 2

: képviseletet a vagyoni cenzus alapján tekintetbe kell venni, éppen olyan jogcímen, mint a munkásságot, amelyet nagyon természetesen szintén nem akarok mellőzni. Én tehát a virilizmust, mint rendszert elfogadom, de azt nem tartom helyesnek, ha a virilizmus átalakul fő alkotó elemmé. Ez már magábanvéve hibája a rendszernek. A virilizmus csak expediens, de nem lehet fő alkotó rész. Mozaikszerű része lehet az egész összeállításnak, amelyben a főcél mindig az, hogy lehetőleg a nemzet egyeteme legyen képviselve abban az intézményben, amelyről szó van. És így a virilizmusnak mesterséges túltengését, növelését, például a választottak rovására kinevezett, örökös tagokkal, hivatalbóli tagokkal, veszedelmesnek tartom, mert könnyen arra fog vezetni, hogy növelje a közömbösséget és nem fogja eliminálni a tömegek közömbösséget. Én viszont fel akarom kelteni az érdeklődést és ezért mondtam a saját tapasztalatomból, hogyha a képviselő foglalkozik az ő embereivel, a kispolgárság a nemzeti gondolat leghűségesebb támasza lesz, legalább én ilyennek tanultam megismerni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Egy hang jobbfelől: Nem vonta kétségbe senki!) Én ezt állítom, ha ezt méltóztatnak akceptálni, akkor ennek természetes következménye az, hogy a választottak arányszámát nem visszaszorítani, hanem emelni kell, mert ennek nem lehet logikusan más következménye. Kétséekívül nagyon szeretném, ha ennek a javaslatnak reális értéke emelkednék. Nem az a célom, hogy a javaslatnak reális értékét par force kisebbítsem, hanem az az érdekem, hogy olyan közigazgatási törvény keletkezzék, amely a nemzet együttes érdekét szolgálhatja. Már most igen természetes valami, hogy ha ilyen jelenségek mutatkoznak, bogy végeredményben a virilizmus növekedett és nem csökkent, vagyis mondjuk helyesebben, a választottak súlyát kisebbítették és nem emelték, akkor én ezt aggályos jelenségnek és a törvény ellen való agitációra alkalmas anyagnak tartom. Én pedig az agitációs ellenargumentumokat ab ovo ki akarom vonni a fejlődés jelenségeiből, hogy ne adjak okot arra, hogy evvel kapcsolatban alapos agitációt fejthessenek ki a tömegek előtt. Nem félek a választástól. Megjegyzem, szerintem a mélyen t. kormány elvi álláspontja ugyanaz, mert hiszen a miniszterelnök úr is említette, hogy a választójog kérdésében az ő álláspontjuk a kiterjesztés és nem a megszorítás. A miniszterelnök úr a fokozatos kiterjesztés alapján áll. Ezt helyeslem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A jelen esetben is kiterjesztés kell és nem megszorítás. Kétségkívül itt bizonyos fokú ellentmondás mutatkozik a programmal szemben, itt a választott tagok szempontjából egy kis visszafejlesztést látok, Ez az öthatodos beosztás, ha pl. Pest vármegyében a majdnem kilencvenet kitevő örökös és hivatalból való tagot hozzáadom, kétségtelenül el fogja tolni az egész arányszámot, s méltóztassék megnézni, mennyi lesz a független választóelem ebben a törvényhatóságban ! A városokra vonatkozólag még továbbmennék. (Helyeslés a balközépen.) Én koncedálom, hogy a vármegyékre vonatkozólag nem lehet bizonyos rendelkezéseket foganatosítani, amelyeket a városokra nézve aggály nélkül lehet foganatosítani, (Ügy van! Ugy van! a balközépen), és ezért koncedálom, hogy bizonyos kérdésekben a megyékre vonatkozólag eltérő rendelkezések legyenek. Hiszen az én felfogásom szerint ennek a javaslatnak eredendő bűne az, hogy egybevette a vármegyék és a városok szabályozását, (Ugy van ! Ugy van! a bal és a szélsőbaloldalonj, holott külön kellett volna venni a vármegyék szabályo;

. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 49 zását és egészen külön a városokét- (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A városok élete és fejlődése egészen más irányba halad, mint a vármegyéké s ami szerintem helyes a vármegyében és elfogadható a vármegyére, azt nem vagyok hajlandó elfogadni a városra, mert az a városokra nem felel meg. A városi polgárságot sokkal inkább hajlandó vagyok beengedni választások útján a törvényhatósági bizottságba. Én nem félnék tőlük, mert nem kell félni ezektől az elemektől, de foglalkozni kell velük. Én tehát a Buday-fele javaslatot támogatom, amelyet már a bizottságban is támogattam S csak következetes maradok akkor, amikor ugyanezeket az indokokat elmondom itt a plénumban, amelyeket elmondottam már a bizottságban is. Ezért támogatom Buda y Dezső t. képviselőtársam javaslatát, amely kétségkívül javít az arányszámon és így az én felfogásom szerint sokkal megfelelőbb, mint az eredeti javaslat. (Űuy van! Ügy van! a balközéven.) T. Ház! Méltóztassanak egész felszólalásomat olybá venni, hogy én a mélyen t. kormánnyal és az egész Házzal együtt, tiszta szívből keresem azt az utat, mely nemzetem érdekét szolgálja és nem vagyok hajlandó semmiféle párt érdekét szolgálni ebben a kérdésben. Ez egyetemes nemzeti érdek, nemzeti ügy; én a közigazgatást egyetemes nemzeti érdeknek tartom. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Az én belső meggyőződésem szerint az arányszám javítása a virilizmussal szemben«a Buday-f éle javaslat szerint egyfelől a javaslat ellenzőit gyöngíti, mert megszünteti az agitációs anyag egy részét, másfelől emeli a javaslat értékét s ezért nagyon melegen ajánlom Buday Dezső t. képviselőtársam javaslatát a t. Ház figyelmébe. (Taps a balközépen.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Malasits Géza! Malasits Géza : T. Képviselőház! Az igen t. belügyminiszter úr a 2. § vitájának befejezése után felszólalásában arról beszélt, hogy az egész világon mindenütt korrektívumokat keresnek a demokratikus jogkiterjesztés által előállott szélsőségekkel szemben. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Hivatkozott arra is, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk beszédében szintén rámutatott, hogy pl. Észak-Amerikában milyen korrektívumokat alkalmaznak a demokratikus jogkiterjesztés esetleges kinövései ellen. Kétségtelenül igaz, hogy a polgári társadalomban, ahol polgári kormányzati rendszerek vannak, legyen az köztársasági vagy királysági, mindenütt igyekeznek korrektívumokat keresni az alsóbb néprétegek előretörésével szemben. Ez olyan tény, amelynek elismerése elől elzárkózni nem lehet. Ezek a korrektívumok azonban a szerint változnak, hogy milyenek egy országban az erőviszonyok. Ott, ahol a munkásság és a kispolgárság erősen megszervezve áll a kormányhatalommal szemben, ezek a korrektívumok sokkal gyengébbek és sokkal kevésbbé érvényesülnek, mint ott, ahol az államhatalom omni potens s majdnem kizárólagos, mint pl. nálunk Magyarországon. Nálunk nincs értelme korrektívumokról beszélni. A demokratikus jogkiterjesztéssel szemben korrektívum kell. De hol van ebben a törvényjavaslatban a demokratikus jogkiterjesztés ? Wolff Károly igen t. képviselőtársam, akit pedig nem lehet megvádolni azzal, hogy valami radikális gondolkodású egyén volna, sőt mindannyian tudjuk, hogy erősen konzervatív városi polgár, bizonyos tekintetben reakciós szellemű, maga is kénytelen volt konstatálni, hogy az előttünk fekvő