Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

48 Az országgyűlés képviselőházának támogatása nélkül, még azt a fügefalevelet sem engedélyezte Petrovácz képviselő úrnak, hogy a sorrendet a 2. §-ban megváltoztassa és az első sorba helyezze a megválasztottak kategóriáját és csak utána tegye a vagyon előjogát. Egészen természete« az, hogy én a 3. §-t és az abban foglalt tagozódást nem tehetem magamévá, mert ebben az országra nézve súlyos veszedelmet látok. Nemcsak attól félek ezzel kapcsolatban, hogy az a nagy elégedetlenség, amely az egész országban észlelhető s amely jogos, mert hiszen a nép a földön fekszik és a súrlódási felület megnagyobbodik, a harc sokkal erősebb és az elkeseredés még nagyobb lesz, hanem félek attól is, hogy az ország krudélis külpolitikai helyzete még jobban meg fog rosszabbodni. Ez a javaslat, a virilizmns visszaállítása bizonyítvány és bizonyíték a mellett, hogy a mai magyar kormányrendszer nem akar és nem tud a demokrácia útján még csak egy kezdő lépést sem tenni. Én tehát féltem az ország érdekeit gazdasági szempontból, féltem belső politikai és félteni külső politikai szempontokból. De miután nines és nem lehet reményem arra, hogy mást kapjak, mint egy röhejt a kormány részéről... (Nagy mozgás a jobboldalon. — Gr. Bethlen Lstván miniszterelnök: Tessék parlamenti kifejezéseket használni! — Rubinek István: Mindenki azt kapja, amit megérdemeli — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem vagyunk kocsmáiban!) Ne méltóztassék rossz néven vermi, hogy én olyan komolyan veszem a tárgyalásokat, hogy nem nevetgéléssel szeretném elintézni a kérdéseket, hanem a komoly érvek összecsapásával. Ezt az én részemről ne méltóztassék rossz néven venni; én már ilyen vagyok. (Görgey József: Neveletlenség a «röhej» kifejezés! — Zaj a szélsőbaloldalon.)

r Ön tartson iskolát a fiainak és az ön párthíveinek, nem pedig nekem. Valakinek komoly beszédébe belenevetni, az a neveletlenség. Ez a neveletlenség. Tessék ezt tudomásul venni! • Miután nincs reményem arra, hogy a kormányt álláspontjának megváltoztatására bírjam, szükségesnek és célszerűnek tartottam, hogy a törvényhozást mégegyszer figyelmeztessem ennek a szakasznak tárgyalásakor is, hogy igen veszedelmes út az, amelyen jár és ha tujda, fontolja ezt meg. En a magam részéről azt a javaslatot fogadom el, amely ennek a 3. paragrafusnak törlését célozza. Elnök: T. Ház! Miután a gyorsíró feljegyzésekből megállapítottam, hogy Propper képviselő ÚT nem parlamentáris kifejezést használt beszédében, ezért őt utólag rendreutasítom. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! Ennél a paragrafusnál a bizottságban nagy vita folyt, mert kétségtelen dolog, hogy ez a rendelkezés egyike a legérdemlegesebb intézkedéseknek ebben a javaslatban. Magam részéről a nemzeti érdekeknek minden körülmények között való megóvását tartom szem előtt és ezt tartom az intézkedés szempontjából is az egyedül elfogadható vezérlőgondolatnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy minden egyes komoly argumentumot, amely az egyetemes nemzeti érdek szempontjából hangzik el, ab ovo elfogadok. Én is az egyetemes nemzeti érdek megóvását keresem. Már most természetes, ha vizsgálom ezt a szakaszt, néznem kell. hogy alkotmányjogi vonatkozásban ez fejlődést jelent-e vagy pedig visszaesést? Meg kell állapítanom, hogy a ma élő joggal szemben ez a rendelkezés visszaesést jelent, mert hiszen eddigelé 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. a virilizmus alapján 50'/o volt a választott, most pedig körülbelül úgy fog aránylani a viszony, hogy 60% lesz a virilista és 40 a választott. Végeredményben tehát nem nevezhetem ezt haladásnak. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Tévedés!) Ha az érdekképviseletet és ha a hivatalbélieket hozzászámítom, akkor igenis a választottak százaléka lejjeb fog szállani a jelenlegi állapotnál* Tiszteletreméltó argumentumok állanak egymással szemben, ez kétségtelen, ha érdemben vizsgáljuk a dolgot. Magában a parlamentarizmus kérdésében olyan stagnáció látható világszerte, amellyel feltétlenül foglalkozniuk kell az illetékeseknek. Mindnyájan keressük ebben a kérdésben azokat a segítőeszközöket, amelyekkel ezt az ügyet megint arra az ideális magaslatra lehetne emelni, amelyen kívánatos, hogy mindig álljon. Én legnagyobb rákfenének a parlamentarizmus rendszerében a polgárság közömbösségét tartom. Ez magábanvéve talán a legfőbb ok, mert az aktivitás eliminálná a parlamentarizmusnak nagyon sok baját. Ezzel szemben mindenütt a világon azt látjuk, hogy a közömbösség állandóan növekszik, (Propper Sándor : És mi ennek az oka ? A sok egyhangú választás !) ez pedig olyan feltétlenül tekintetbe veendő baj, amely előbb-utóbb az egész parlamentarizmus érdemét illuzóriussá fogja tenni. Az megint nem lehetséges, hogy egy kisebbség aktivitása uralkodjék az egész nemzet fölött éppen azon a címen, mert az a kisebbség aktív, s mert a közömbösség állandóan terjed és a polgárság nem tudja a maga aktivitását a legislativában érvényesíteni. Miben találom magyarázatát ennek a közömbösségnek? Kétségkívül abban, hogy van egy bizonyos irányzat, amely nem tud kitérni az általánosabb választójogok rendszeréből, de bizonyos zsonglőrködéssel ellensúlyokat keres, hogy az általános választójognak esetleges nehézségeit eliminálja. Szerintem ez nem helyes eljárás, mert a kérdést csak az aktivitás fogja eldönteni. Akármennyire igyekszem én tiszteletreméltó, mondjuk konzervatív, vagy aggodalmaskodó szempontból egyéni intézkedéseket foganatosítani, ezzel nem érek célt, mert a tömeggel foglalkozni kell és a parlamentarizmus jövő feladatai közé tartozik, hogy azoknak, akik képviselők, sokkal intenzívebben kell a tömeggel foglalkozniok, mint eddig tették. (Ügy van ! a balkösépen és jobbfelölj Ebben van a parlamentarizmus gyógyszere s nem abban, hogy a képviselők és a tömegek között egyaránt növekedjék az ür és hogy esetleg tekintélyek erejével a képviselő mégis reüsszálhasson, hanem csak abban, hogy a képviselő foglalkozzék a tömeggel. Abban a pillanatban, amikor a képviselő intenzíven foglalkozik az ő választóival, azoknak lelki közösségébe magát beleélve, magáévá teszi érzelmeiket, ügyeiket (Egy hang a jobboldalon : Ha lehet ! — Hegymegi Kiss Pál : Nagyon komoly beszéd ez !) abban a pillanatban megtaláltuk azt az utat, amelyen a parlamentarizmusban a a közömbösséget meg lehet szüntetni. Ezért mondtam a múltban és mondom ma is, hogy a virilizmus kérdése szempontjából körülbelül a középúton állok. Nem tagadhatom, hogy a parlamentarizmus kérdésében egyes államok, így például Olaszország, az érdekképviseletet tartják olyannak, amely remédium, amely bizonyos vonatkozásban a parlamentarizmus kinövéseit, vagy — . mondjuk — helytelen alakulását ellensúlyozni képes. Hiszen például Mussolini teljesen áttért az érdekképviseletek rendszerére. Én tehát a virilizmust quasi érdekképviseletnek tartom. Érdekképviselet a vagyoni cenzus szempontjából. Ezt magábanvéve egészen mellőzni sohasem kívánom. A bizottságban sem kivántam mellőzni, igen természetes, hogy pártom sem kívánta mellőzni, mert a virilizmust mint érdek-