Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Az országgyűlés képviselőházának 27\ több választott bekerülni, mert hiszen hozzá \ kell még vennünk a hivatalos elemeket és az j örökös tagokat. A törvényhatósági városoknak azonban ennyi levegőt mégis méltóztassanak í megadni. Mert különben mi lesz ennek a vége? A vége az lesz, hogy a lakosság az első választásokba belemegy, azután pedig látja azt, hogy képviseletének semmi súlya nincs, ennélfogva odahagyja a gyeplőt és hagyja, hogy az autonómia vezetősége úgy csinálja a dolgokat, ahogy neki éppen j ól esik. Ennek természetes következménye lesz egy klikkrendszernek a kialakulása, amely fertője a magyar városok életének, gazdálkodásnak. Es a belügyminisztérium ezt nem tudja megakadályozni, mert hiába gyakorolják Budapestről az ellenőrzési jogókat, mélyen belelátni a dolgokba mégis csak azok tudnak, akik érzik is annak a gazdálkodásnak, az igazgatás vezetésének hátrányait. Ennélfogva én még egyszer tisztelettel kérem a magam részéről, méltóztassék ezt a javaslatomat,^ amely az aránynak a törvény- ! hatósági városokban való felemelésére vonatkozik, elfogadni, annyival is inkább, mert volt ; már kezeim között ugyanennek a kormánynak, á Bethlen-kormánynak egy más javaslata egy ; pár esztendővel ezelőtt, ahol nem féltek ennyire a polgári társadalomtól, és ahol sokkal magasabb is volt az arány. (Helyeslés a bal- és a 'szélsőbaloldalon,), ' Elnök: Szólásra következik? . Perlaki György jegyző: Propper Sándor! ; Propper Sándor: T. Képviselőház! En nem kérek és nem könyörgök; én figyelmeztetek, mint ahogy az előző szakasz tárgyalásánál is voltam bátor néhány figyelmeztető szót intézni a kormányhoz és a kormány mögött ülő többséghez. Igen alaposan tanulmányoztam a törté- • nelmi, analógiákat a diktátorokat és a diktatúrákat s azok sorsát. Sokszor tépelődtem magamban: hogyan lehetséges, hogy a történelmi tanulságokat az utánuk következők soha sem hajlandók levonni. Rájöttem arra, hogy ennek tulajdonképpen lélektani okai vannak. A dik- l tátorok és a diktatúrák olyanok, mint a rablógyilkosok; tudják ugyan a statisztikából és az ; eseményekből, hogy előbb-utóbb minden bűnt felderítenek, de mégis azt hiszik, hogy ők lesz- : nek az egyetlen kivétel a szabály alól, s ők az egyedüliek, akik megmaradhatnak azon az állásponton, amelyet elfoglaltak. Azt hiszem, innen meríti a Bethlen-kormány is azt a bátorságot, hogy ilyen diktatórikus és korszerűtlen javaslatokkal lépjen az ország és világ ele. De van egy másik magyarázat is, amelyet éppen a belügyminiszter úr volt szíves szolgáltatni abban a reflexióban, amelyet a 2. § vita- j anyagához fűzött. A miniszter úr azt mondotta, hogy sejti, mi van a külföldi törvényhozásokban a hasonló intézményeknél. Ebből az következik, hogy tehát ez^ a javaslat nem tények és vizsgálódások alapján jött létre, hanem sejtések alapján keletkezett. Egészen természetes, ; hogyha; egy törvénygyártó^ gépezet csak sejteni .tud s nincs a tények és számok birtokában, akkor alapvető és a kort kielégítő intézkedést •nem tud létrehozni. Ezt a miniszter úr azután azzal bizonyította, hogy kijelentette, hogy az egész világon arra törekszenek most, hogy behozzák á demokratikus választójogi rendszerek korrektívumáit. . Bátor vagyok ezzel szemben leszegezni és megállapítani, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Ellenkező folyamatot látunk egész Európában. Nem korrektívumokat keresnek a demokratikus választójogi rendszerek visszafejik ülése 1929 április 10-én, szerdán. 47 lesztésére, hanem állandóan még inkább demokratizálják a meglevő választójogi rendszereket. Ezeket tényekkel lehet igazolni. Ez nem frázis, az ellenkezője azonban igen, sőt demagógia. Azt látjuk, hogy az utóbbi esztendőkben csak Olaszországban, Magyarországon s a,z utóbbi hónapokban Jugoszláviában ütöttek rést a parlamentáris elven. Olaszországban és Magyarországon állandóan és következetesen viszszafejlesztették a választójogi rendszert úgy kvalitatíve, mint kvantitatíve, Jugoszláviában pedig az utolsó hetekben eltörölték a parlamentarizmust. Európa többi részében azonban ennek az ellenkezője történik, úgyhogy Angliában tavaly egyik forrás szerint 5 millióval, egy másik forrás szerint 7 millióval^ szaporították a női választói jogosultak számát, ami — ugyebár — nem magyarázható úgy, hogy ez korrektivum akar lenni a demokratikus választói jog ellen. Tessék megnézni a nyugati államok választójogi rendszereit és azok számviszonyait. Ausztriában, Németországban 55—60%-ig megy fel a lakossághoz viszonyítva a^ választói jogosultak száma. Azokban az országokban, ahol a nők választójogát még nem iktatták törvénybe, így például Franciaországban, a választói jogosultak száma 40% körül ingadozik, s az északi államokban is, ahol a nőknek választójoguk van, 40 és 60% között variál a választói jogosultak száma. Hogy a miniszter úr honnan veszi ezek alapján azt, hogy mindenütt korrektivumokon^ gondolkodnak a választói jog visszafejlesztésére, azt én nem tudom; bizonyára szintén csak sejti a miniszter úr, mint ahogy az európai önkormányzati rendszereket is csak sejtés alapján ismeri. Egészen természetes, hogyha az ember sejtések és szubjektív gondolatok hatása alatt áll, ha az ember tartozéka és oszlopa egy reakciós rendszernek és nincs más egyebe, mint sejtése és lelki felfogása és kapcsolódása a reakcióhoz, olyan következtetéshez jut, s nem hajlandó elismerni, hogy egész Európában a demokratikus irányzat van kialakulóban, előretörőben és nemcsak hogy nem fejlesztik vissza a választójogi rendszereket, hanem ellenkezőleg, állandóan fejlesztik és előreviszik. ,'.-'Még egy dolgot szeretnék ezzel a szakasszal kapcsolatban elmondani. Természetesen feladom azt a reményt, hogy a kormány és a többség- az utolsó percben meggondolná magát és kiirtaná ebből a javaslatból a vágyon előjogát. Ettől a kormánytól és ettől a többségtől ezt mi természetesen ebben a pillanatban már nem várhatjuk. A mi számunkra nem marad egyéb, mint — nem a kérés és nem a könyörgés — hanem az, hogy az ország közvéleményét erről a ballépésről felvilágosítsuk, a népakarat meghamisításának erről a tényéről informáljunk, állandóan nyitvatartsuk a kérdést és megindítsunk egy olyan harcot, amely végre ezt a tendenciát megsemmisíti. Le akarom azonban szegezni, hogy a keresztény gazdasági párt, amely egyik támogatója, oszlopa a kormánypártnak, a maga vótumával hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon — ezt most már ismételten kell mondanom — 100 dolgozó munkásnak és polgárnak van a 2. § c) pontja alapján annyi jogosultsága, mint egy vagyonos embernek. Le kell szegeznem, hogy ezt a keresztény gazdasági párt magáévá tette, a keresztény demokráciát,így értelmezte és így minősítette. Le kell továbbá szegeznem azt, hogy a kormánypárt, mely egy hétig nem tudna megállni a keresztény gazdasági párt