Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-274
'Az. országgyűlés képviselőházának 2 nyúlni és úgy szól a javaslat, hogy a törvényhatósági jogú városokban a bizottsági tagoknak háromhatoda választassék az összes választók közül, kéthatoda a legtöbb adótfizetők közül és egyhatod legyen az érdekképviselet és a szakképviselet. (Petrovácz Gyula: Neubauer Ferenc indítványa is ez volt!) Neubauer Ferenc indítványa bizonyítja, hogy Önök a kormánytámogatásban elsőrangú példát mutatnak! Téves Buday Dezső képviselő úrnak az az álláspontja, hogyha az egyhatodos rendszert fogadjuk el, illetőleg azt az elosztást fogadjuk el, amelyet ő előterjesztett, akkor a súlypont a választottakra esik, mert az ő számítása szerint ezek teszik ki a tagok felét. Ez nem áll. (Felkiáltások balfelöl: Ki mutattuk! Ez javulás!) Azt mondotta a képviselő úr, hogy a súlypont az ő javaslata szerint a választottakra esik. Ezzel szemben azonban a 2. § 4. bekezdése értelmében itt vannak még az örökös tagok, akik lerontják a választott bizottsági tagoknak súlyát. (Ellenmondás ok balfelöl.) Itt van azután a vallásfelekezetek képviselete, ezzel is megvan bizonyos mértékben korrigálva, még e rendelkezés alapján is, a választottak száma. Itt van azután hivatali állásuknál fogva a törvényhatósági bizottságban benn ülők csoportja. Mindez azt bizonyítja, hogyha a választók választanák is meg a törvényhatósági bizottsági tagok felét, még akkor sem tudnák ott keresztülvinni a választók által megválasztott bizottsági tagok a maguk önálló akaratát, mert ez önálló akaratuk mellett is csak kisebbségbe kerülnek pedig az örökös tagok, a hivatali tagok, azután a vallásfelekezeti képviselők miatt. Hiszen nem kell egyebet tenni, t. Képviselőház, mint elővenni azt az A) kimutatást, amely a törvényjavaslathoz van csatolva és ebből kitűnik a következő: Szegeden 180 bizottsági tag van. E 180 bizottsági tag között az eredeti megoszlás szerint 72 lenne a választók közül, 72 a virilisták közül, 36 pedig az érdekképviselet és szakszerűség szerinti, valamint a vallásfelekezeti képviselet tagjainak száma volna. Ezenkívül azonban még ott van 9 örökös tag és 13 hivatalból lévő tag. A 180-as számmal szemben tehát így a 202-es szám áll. Ha tehát elfogadnánk is azt a felfogást, hogy a 180 közül 90-et, vagyis a felét megválasztanák, akkor is ezzel szemben a másik oldalon még több mint 90 állana, akkor még ott állana 112, ami ugyancsak azt jelentené a gyakorlati életben, hogy a választók igazi akaratának megfelelően a törvényhatóságba bekerülő bizottsági tagok a maguk akaratának sohasem tudnának érvényt szerezni, mert az örökös tagok, a lelkészek és a hivatalból tagok szavazatával állandóan megadatik a lehetőség a választók igazi akaratának korrigálására. Ilyen körülmények között sem azt a javaslatot, amelyet Buday képviselő úr terjesztett be, sem azt, amely vele egyértelmű, amelyet a kormány részéről Neubauer t. képviselőtársam terjesztett elő, nem tudjuk elfogadni. Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a 3. § 3. bekezdése töröltessék, ami azt jelenti, hogy csak egyedül a választók akaratának legyen szabad érvényesülni a bizottsági tagok választásánál és hogy semmiféle korrekcióra nincsen szükség, úgy nincs szükség arra, hogy a virilizmus alapján bejött tagok, az örökös tagok, és a hivatal alapján tagok révén korrigálják a választók akaratát. Azért is súlyos ebben a harmadik paragrafusban foglalt rendelkezés, mert hiszen ez a szakasz megállapítja azt is, hogy a vármegyékben és városokban hány választóra esik egy-egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. á. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 43 bizottsági tag. Ha a törvényjavaslatnak ezt a harmadik szakaszát figyelembevesszük és öszszehasonlítjuk a javaslat 12. §-ával, amely a választókerületekre vonatkozólag * tartalmaz rendelkezést, azt látjuk, hogy a városokban például egy-egy választókerületben a választók száma ezernél kevesebb és kétezernél több nem lehet. Ha a gyakorlati életbe ezt a gondolatot átvesszük, látjuk azt, milyen korrekciókra van mód a választókerületek megalkotásánál is arra, hogy a választók akaratát valahogyan megváltoztassék. Láttuk ezt Budapest székesfővárosnál is, hiszen volt olyan körzet is, ahol harmadannyi szavazatra volt szükség egy-egy bizottsági tag megválasztásához, mint a mennyi szükséges volt például Kőbányán, az V. vagy VI. kerület külső részén egy-egy bizottsági tag megválasztásához, tehát azokban a körzetekben, ahol túlnyomórészt munkások laknak, akikről az akkori kormány föltételezte, hogy ezek nem fogják szavazatukat kormánypárti bizottsági tagra leadni. Nemcsak azáltal van tehát mód a választók igazi akaratának meghamisítására, hogy a legkülönfélébb módokon a legkülönfélébb kategóriákat állapítják meg, amivel ellensásúlyozni tudják a választók igazi akaratát, hanem még a törvény 12. §-ának figyelembevételével, a választókerületek megalkotásával, azoknak összeállításásával is befolyásolhatja a kormány a választásokat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt az autonómia csinálja!) De mi lesz az autonómia ezen törvény megalkotása után 1 ? (Hegymegi Kiss Pál: Előtte kell megtörténnie!) Az autonómia mindenkor kész eszköze a belügyminiszter úrnak. Ha pedig a mai állapotokat vesszük, akkor azt látjuk, hogy mathuzsálemi korú megválasztott bizottsági tagok ülnek bent a vármegyében, hiszen semmi lehetőség nem volt meg 16 éven keresztül, hogy felfrissítsék, felújítsák ezeket a bizottsági tagokat. Méltóztassék elképzelni tehát, hogyan fogják ezek a bizottsági tagok a kerületeket megalkotni, és milyen korrekciókat fognak végezni a kerületeknél. Tehát már itt megvan a lehetőség, hogy meghamisítsák a választók igazi akaratát. Ilyen körülmények között, minthogy a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése megint a választók igazi akaratának meghamisítását jelenti, nem tudok ahhoz hozzájárulni és kérem, hogy Farkas István t. képviselőtársam módosító javaslatát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a szélsöbdloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Mindenekelőtt engedje meg a mélyen t. miniszter úr, hogy beváltsam egy igéretemet, amelyet az általános vita során tettem. Az általános vita során rámutattam arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik szerkezeti hibája az, hogy bizonyos kérdésekben túl sokat tart fenn a miniszter úr rendeleti intézkedéseinek. Akkor a miniszter úr ennek ellentmondott és én megigértem hogy minden alkalommal, amikor majd a részletes vitánál felszólalok, rá fogok mutatni arra, hogy igenis fenn vannak tartva bizonyos elhatározási tevékenységek a rendeleti út számára. Mármost itt mindjárt törvényjavaslatának elején legyen szabad figyelmébe ajánlanom a mélyen t. miniszter úrnak, hogy ennek a 3. §-nak második bekezdése a létszám tekintetében, az ebben beállott változások tekintetében a kategorizálást, a népszámlálásnak megfelelőleg a kiigazítást, fenntartja a miniszter úrnak rendeleti úton. 7
