Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

44 Az országgyűlés képviselőházának Tehát csak azért, hogy a miniszter úr lássa, hogy nem alaptalanul és nem a törvényjavaslat tanulmányozása nélkül beszéltem... (Scitovszky Béla belügyminiszter: En megmondottam mennyi van! Mindjárt válaszoltam!) Akkor ellentmondott a mélyen t. miniszter úr és azt mondotta, elvárja, hogy majd rámutassak ezekre. En erről a kötelezettségemről nem feledkeztem meg és ime méltóztatik látni, hogy bevált, amit mondottam. De ha a miniszter úr egy ilyen intézkedést, amely egészen jelentéktelen kis valaminek tüntettetik fel, kezében tart, hogy tudniillik ha a népszámlálás adataiban változás mutatkozik, akkor ezeknek az adatoknak számszerű megváltoztatása tekintetében a miniszter úr rendelettel intézkedik, méltóztassék nekem elhinni, hogy annak a módosító indítványnak elfogadásával, amellyel én minden ilyen számszerű megkülönböztetést egyszersmindenkorra kiküszöböltetni óhajtanék, sokkal jobban és egyszerűbben oldjuk meg a választói akarat érvényesülését, mint ahogyan megoldják azok a számtani műveletek, amelyekkel Buday mélyen t. képviselőtársam és a többi urak az arányszámokat akarják megváltoztatni. Amint egy önkormányzati szabadság csak akkor képvisel közvetlen erőt, ha nem előre kötött formák között történik a megállapítás, miért kelljen kimondani azt már előre, hogy milyen legyen egy törvényhatósági bizottság? A mélyen t. miniszter úr azt mondja, hogy azért van e kategóriáknak felállítása, mert Magyarországot kivéve, a külföldön sehol sincsen olyan állam, ahol politikával foglalkoznának az önkormányzatok. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy van!) Engedje meg a miniszter úr, hogy ezt a kijelentést tévesnek minősítem. (Fábián Béla: Mindenütt pártok vannak! — Scitoszky Béla belügyminiszter: Az még nem politika! — Fábián Béla: Mi az, ha nem a párt! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Attól függ, mivel foglalkozik: adminisztrációval, vagy politikával?) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy Németországnak egész gazdasági élete pénzügyi politikája alapján áll. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az más! Háztartási politika! Országos politikával nem foglalkozik! — Fábián Béla: Azzal nálunk sem nagyon foglalkoznak!) Az nem politika? Az a gerinc. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy!) Hiszen azt hirdetik, hogy minden azon nyugszik nálunk is, hogy ee-v nagyszerű pénzügyi politika mellett feleslegeket termel az állam a maga javára, pénzügyi feleslegekkel dolgozik. Engedje meg a mélyen t. miniszter úr, ezek nem olyan határvonalak, hogy azt mondhatnók: a politika itt kezdődik, vagy ott végződik, ezek az elgondolások, amelyek az^ önkormányzatokban egy állami élet befolyására minden egyes szükséglet tekintetében megnyilvánulnak, mind politikai tevékenységek, amelyek megoszlás szerint adják, hogy kik miképpen fogják fel. Egy konzervatív gondolkozású kinevezett létszám sohasem fog oilyan kérdésekkel foglalkozni és sohasem fogja megszavazni azokat a dolgokat, amelyeket egy szabadon választott demokratikus tömegnek a kiválasztottjai fogadnak el. Éppen ezért miért nem óhajt a mélyen t. miniszter úr és a mélyen t. kormány megszabadulni ezektől a nehézségektől? Miért kelljen előre fotográfiát készíteni és kimondani, hogy kétötöd részt, vagy ha nem kétötöd részt, más számarányt, a legtöbb adófizetők választanak? Miért kelljen azt előre tudni, hogy a törvényhatóság megalkotásában egy számarány szerint azokból alakul az, akiket mint a törvényhatóság 374. ülése 1929 április 10-én, szerdán, tagjait, ez a törvény előre számarány szerint kijelöl? Ebből csak érezni kell azt, hogy másodrendű ennek a törvényjavaslatnak szempontjából a választók akarata, ha odaírja előre. Hiszen ez nem azonos a mintegy korrektívumot képező Felsőházzal, ez nem olyan valami összealkotás. Itt azt mondja a mélyen t. miniszter úr, hogy kerülni akarja ezt a szót: demokrácia. Hiszen az egész javaslat gerince, tengelye az, hogy egy demokratikus államnak önkormányzati berendezkedését akarja a régi rendszer helyébe ültetni. Milyen kényelmes, milyen nagyszerű és milyen könnyed volna azt mondani, ennyiből áll a törvényhatósági létszám és ezeket szabadon választja meg az Önkormányzat lakossága. Sokkal könnyebb ez, mintha megköti a miniszter úr és pláne azt a megkülönböztetést is teszi, hogy megkülönbözteti létszám szerint, azt mondja, hogy a vármegyében több emberre jusson egy választott vagy kijelölt. Miért? Miért kelljen ezt a számszerűséget ilyenképpen összealkotni. Miért nem az egyenlőség alapján áll, miért nem az egyenlő jog és az egyenlő számszerűség alapján áll itt is? Nincs különbség: az, hogy az egyiknek nem tudom én párezer lakossal több a létszáma, mint a másiknak, nem teheti a törvényhatósági jogosultság és a rendszer szempontjából azt a megkülönböztetést jogossá, hogy az egyik helyen 750 lakosra jusson, a másik helyen 500-ra jusson egy bizottsági tag. Erre nincs szükség. Inkább meghatároznám és azt mondanám, hogy a törvényhatósági városoknak ennyi bizottsági tagjuk van, a vármegyéknek ennyi és nem klasszifikálnék úgy, hogy ott az az összehasonlítás történhessék, hogy az egyik helyen többnek van az a joga, ami a másik helyen kevesebbnek. Éppen ezért, mert ezeket a megkülönböztetéseket és ezeket a particionális részleteket* amelyekkel előre felosztja, megmondja és biztosítja magának a mélyen t. miniszter és a t. kormányok, akik majd elkövetkeznek, ezeknek a rendelkezéseknek végrehajtására, biztosítják előre azt, hogy minden törvényhatóság egyötödrészben érdekképviseletté változik át, kérem, méltóztassanak csak meggondolni, hogy egyötödrészben szak- és érdekképviseletek tagjai lesznek ott, akiknek beválasztása olyan formulát ad a törvényhatóságnak, amely a természetes összetételnek és a szabadakaratból való kiválasztásnak sérelmére és rovására esik. Nem mindig jók ezek és higyjék meg, történhetik úgy is, hogy e számarányok alapján összeülő törvényhatóság akárhányszor nem fog feladatának azon a magaslatán állani. Egy törvényhatóság speciális jellegének és speciális kívánalmainak megfelelően kellene, hogy összealkottassék. Bizonyos területeken és különösen, ha Isten segítségével ott tartanánk, hogy Magyarország újra régi határai és keretei közt alkotja meg magának a maga törvényhatósági képét, mindenütt a specializáló kívánalmak szükségessé teszik, hogy ne egy sémán, ne^ egy formán, hanem úgy, amint az illető vidék szükségletei, amint az illető vidék kívánalmai kívánják, alakuljon meg a törvényhatóság és alakítsa meg az önkormányzatban egyesült független nép független, szabad akaratából való választás alapján azt a törvényhatóságot saját képére, és ne a kormány képére. Ezért, mint ennek az egyszerű kérdésnek logikus megoldását, engedjék meg, hogy javaslatomat figyelembe ajánljam és a kormány által javasolt szöveget ne fogáfijam el. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Neubauer Ferenc!