Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

40 Az országgyűlés képviselőházának tehát oly lényeges szempont, amely a törvényjavaslat megkonstruálásánál szem elől téveszthető nem volt. (Zaj ) Rá kell mutatnom egy másik különös dologra. Egyik képviselőtársamnak azt méltóztatott mondani — magas hangon — hogy vegyük például a Nyugatnak erre vonatkozó intézkedéseit s hogy Nyugaton a municipiumokban mindenütt a proporcionális . választójog van érvényben. (Fábián Béla: Nem azt mondtam, hanem azt, hogy pártok vannak!) Bocsánatot kérek, azt méltóztatott mondani, hogy a proporcionális választójog van érvényben. (Fábián Béla: Itt vannak a gyorsírói jegyzetek!) Méltóztassék utánanézni, de korrekció nélkül. (Derültség és zaj. — Elnök csenget.) Rámutatok erre azért, mert éppen Franciaország volt az, amely_ megpróbálta, hogy a, municipiumokban áttérjen a proporcionális választójogi rendszerre s megtörtént Nyugaton az a csoda, hogy visszatért a nem proporcionális választójogra. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Hát a Társadalombiztosítónál mi van?) Ez nem tartozik ide! A képviselő úr nem mulasztotta el az alkalmat, felszólalásában valami halvány összefüggésbe hozni a virllizmust a hadikölcsöntulaidonosokkal. Ez a kettő oly messze áll egymástól, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy igen örülnék, ha t. képviselőtársam objektíve valamilyen kapcsolatot tudnak felhozni a két kérdés között. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Angliában egy kísérleti törvényt alkottak; éppen a proporcionális választójogot hozták be a municipiumokba. Ez csak kísérletezés, még nem végleges ott az elhatározás. Azok a kérdések tehát, amelyeket t. képviselőtársaim itt mint ténylegeseket felhoznak, igen távol állanak az általánosítás lehetőségétől, de igen távol állanak a kritika objektivitásától is, mert alkalmasak arra, hogy azokat, akik ezekkel a kérdésekkel behatóbban nem foglalkoznak, tévedésbe ejtsék és ezek azt higyjék, hogy a mi törvényjavaslatunk csak egy ötletszerű, mint Propper képviselőtársunk igen szép kifejezésser mondta... (Propper Sándor: Az előadó úr mondta!) A képviselő úr a penészhez van jobban hozzá szokva, azért illette ezt a törvényjavaslatot is azzal, hogy penész-törvényjavaslat. Elméleti alapon is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, de praktikus alapon is foglalkozott velük. A kiindulási pont az volt, hogy képviselőtársaim a leghangosabban mindig a demokratikus szót használták. Ezt a szót az én szájamba is adták. Ha jól emlékszem, ügyeltem arra, hogy ki ne ejtsek az általános vita befejezésekor mondott beszédemben két szót; a «konzervatív» és a «demokratikus» szót. Én ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoztam ebből a szempontból. En az ország érdekében szempontját tartottam szem előtt. (Helyeslés jobbfelől.) azokat az egyetemes érdekeket, amelyek az ország szempontjából kell, hogy irányadók legyenek. (Folytonos zaj a baloldalon.) Bizonyos vonatkozásokban ezek a szempontok demokratikusuk lehetnek. Abból sejtem, hogy lehetnek... (Propper Sándor: Csak sejti a külföldi törvényhozást és mégis javaslatot csinál! Ezt jó lesz leszegezni! — Zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kéreni, méltóztassék csendben meghallgatni a miniszter urat. Scitovszky Béla belügyminiszter: Méltóztassék megengedni, hogy legalább annyiban élhessek a retorika szabályaival, hogy mondatomat befejezhessem és ha a mondatomat befejezem, ez nem fog ártalmára lenni a retori274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. kának, mert vannak befejezetlen mondatok, amelyek olyanok, hogy nem sértik a retorikát éppen azáltal, hogy nem fejeztettek be. (Várnai Dániel: Vannak mondatok, amelyeket nem lehet megérteni!) Lehet, hogy kissé magasabban szárnyalnak a mondatok és nem mindenki képes ilyen magasra szárnyalni. (Farkas István: Láttuk a miniszter úrnál többször is! — Propper Sándor: Magasan a kanálisba! — Eri. Márton: Folyton gorombáskodnak! — Simon András: Természetes, hop-y gorombáskodnak! — Farkas István: A miniszter úr kezdi! — Propper Sándor: Tromfra tromf! Mindig megkapják! — Zaj.) Teljesen igaza van; én állom a harcot és én is visszatromfolok. (Propper Sándor: Rendben van! —' Zaj a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Maradjunk csendben! — Halljuk! Halljuk!) Hogy bizonyos vonatkozásban van demokratikus haladás és hogy bizonyos vonatkozásban van konzervatív irányban fokozatos fejlődés és haladás ebben a törvényjavaslatban, azt éppen a kritikából látom és éppen ebből hiszem, hogy helyes az az út, amelyen járok, mert az arany középúton jár a törvényjavaslat, a két szélsőség között: se nem reakcionárius, se nem radikális. Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben a helyes utat megtaláltam: a javaslat nem a két szélsőség álláspontján, hanem a két szélsőség között az arany középúton igyekszik haladni. Azt is felemlítették, — azonban ez a kifogás is lényegtelen, mert hiszen a lényegen nem változtat és a magam részéről készséggel hozzájárultam volna, ha indítvány tétetett volna, amint azt Petroyácz képviselőtársam emiitette, de nem emlékszem, hogy ilyen indítvány tétetett volna — hogy első helyre kerüljenek az öszszes választók által választottak. Ez a változtatás azonban most már bajos volna, mert utalások történnek az egyes szakaszokra, de különben is lényegtelen, amelyre éppen ezért nem is akarok kitérni. Ellenben ki kell térnem arra, hogy az egyik képviselőtársam igen lekicsinylőleg nyilatkozott a vármegyék autonóm körben való ténykedéséről és munkálkodásáról; azt mondotta, hogy a vármegyék autonóm tevékenysége nem merül ki másban, mint egy-két híd és út megépítésében. Ugylátszik, t. képviselőtársam nincs ebben a kérdésben eléggé tájékoztatva, azért szükségét látom annak, hogy erre a munkálkodásra különös hangsúllyal felhívjam a t. Ház figyelmét. A vármegyék 1929., évi költségvetésükben 51 millió pengőt fordítanak utak és hidak építésére, fenntartására és 'a vitás ára. Nem lekicsinylendő áldozat és nem ekicsinylendő gazdálkodás tehát az, amelyet a törvényhatóságok ezen a téren produkálnak. Méltóztassék ezt a tételt az állami költségvetésnek erre vonatkozó tételével összehasonlítani: a differenciát mindenesetre meg méltóztatnak találni és nem az állam költségvetésének, hanem igenis, a vármegyék költségvetésének javára. Azt is méltóztatott mondani, hogy a virilizmus, mint ilyen, elavult gondolat. Megengedem, hogy a jogfejlődés és az alkotmányjogi fejlődés során maga a virilizmus idővel ki fog küszöbölődni. En nem tartottam az^ időt elérkezettnek arra, hogy a törvényhatósági városoknál és a vármegyéknél a virilizmust, mint ilyent, teljes egészében elejtsük, hanem bizonyos átmeneti időt akartunk kreálni arra vonatkozólag, hogy ennek az érdekképviseletnek — mert érdekképviseleti alapon állanak azok, akik a legnagyobb áldozattal kénytelenek éppen vagyoni helyzetüknél fogva a törvényhatóságok