Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

38 Az országgyűlés képviselőházának fűteni és a szelepeket lezárni nem lehet, mert akkor robbanás következik. A pillanatnyi csend se vezesse félre az urakat. Valamelyik történetíró, azt hiszem Carlyle említi a francia forradalomról írt ; művében, hogy a francia forradalom előestjén a francia kiváltságos osztály vígan mulatozott, kártyázott és bálozott az ő kaszinóiban, s egyáltalában nem gondolt arra, ami 1789. június 14-ikén Párizsban végbe fog menni, önök is kártyázhatnak, vigadhatnak, bálozhatnak, ez azonban a korszellemre, a közhangulatra, az ország közvéleményére és a társadalmi energiák útjára és céljaira nem fog befolyást gyakorolni, hanem bekövetkezhetik az, ami bekövetkezik akkor, amikor túlfűtik a kazánt és elzárják a szelepeket. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt elfogadjam; csatlakozom Farkas István képviselőtársam ellen javaslatához és az utolsó pillanatban kérem a Képviselőházat, különösen a kisgazdákat és különösen a keresztény gazdasági pártot, hogy a mammonnak állítandó oltár felállítása ellen a maguk részéről is tiltakozzanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Az általános vitánál tartott felszólalásom alkalmával már kifejtettem álláspontomat a törvényjavaslat 2. §-ával szemben és rámutattam arra, hogyha mégis^ lehet válogatni e törvényjavaslat rendelkezései között abban a tekintetben, hogy melyik a legreakciósabb intézkedés, akkor erről a paragrafusról meg lehet állapítani, hogy a vívmányt talán ebben a tekintetben a törvényjavaslatnak ez a szakasza ragadja magához. Az, hogy az igen t. belügyminiszter úr itt az önkormányzat meghamisítására a legkülönfélébb rendelkezéseket kívánja törvénybe iktatni, nem más, mint a nép és a választóközönség igazi akaratának meghamisítása. Ha — mint ahogy ezt már az általános vitánál tartott felszólalásomban kifejtettem — nem lett volna az igen t. belügyminiszter úr előtt egy gyakorlati példa abban a tekintetben, hogy mit ér a szakszerűség képviselete, a vallásfelekezetek és az érdekképviseletek jelenléte valamely város törvényhatóságában, akkor talán meg lehetne érteni, hogy mint újszerű intézkedéssel próbálkozik, hogy a szakszerűség vagy az érdekképviselet alapján a törvényhatóságban helyet foglaló bizottsági tagok maguk szaktudásával, vagy pedig nagyobb képviselőtestületi áttekintésükkel előbbre tudjuk vinni azt a feladatot, amelynek megoldására az egyes önkormányzati testületek hivatva vannak. Itt van azonban Budapest székesfőváros példája. Erről már előttem. szólott képviselőtársaim is beszéltek és rámutattak arra, hogy azok, akik a székesfőváros törvényhatósági bizottságában ezen a jogcímen benn ülnek, — mert hiszen a fővárosi törvényben ez a rendelkezés benne van — egv hajszálnyira nem vitték előbbre a főváros önkormányzatának ügyét, egyáltalában semmi olyan intézkedést nem kezdeményeztek és semmi olyan gondolatot nem vetettek fel a főváros önkormányzatában, amely a város lakosságának igazi érdekeit képviselte volna. Ezeket a bizottsági tagokat ott látjuk mindenkor, amikor a nép igazi akaratának meghamisítására vonatkozóan akar a város törvényhatósága határozatot hozni és ott látjuk mindenkor, amikor személyi kérdésekben kell állást foglalni, mert ezekben az ügyekben részt vesznek, akkor eljönnek ezek a bizottsági tagok, hogy a maguk szavazatát leadják, az érdemi t 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. munkában azonban sem az önkormányzati testület törvényhatósági bizottságában sem pedig az egyes külön bizottságokban nem vesznek részt, úgyhogy működésünk teljesen egyenlő a semmivel. (Jánossy Gábor: Ez az ő hibájuk, nem a törvényé!) Ez a törvénynek a baja, és ami a fővárosra vonatkozóan ilyen hibásan van megkonstruálva a. fővárosi törvényben, ugyanazt a hibát ismétli meg és követi el a belügyminiszter úr most, amikor a többi önkormányzatra, a többig törvényhatóságra, a városi és megyei önkormányzatra vonatkozóan is ezt a be nem vált intézkedést kívánja életbeléptetni. (Jánossy Gábor: Minden az embereken fordul meg! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Másik észrevételem pedig ezzel a szakaszszal kapcsolatban az, hogy a miniszter úr egy teljesen korszerűtlen intézkedést akar megint feleleveníteni a virilizmus törvénybeiktatásával és törvénybe akarja iktatni az állampolgári egyenlőtlenséget, amelyet pedig már jó néhány évtizeddel ezelőtt kiküszöböltek és kimondták, hogy a törvény előtt az állampolgárokat minden tekintetben egyenlőknek kell tekinteni. A virilizmus törvénybeiktatása, annak törvényes rendezése, hogy a nagy adót fizetők szavazata mennyivel többet ér, mint a kis adót fizetők szavazata, nem más, mint a vagyon privilegizálása, a vagyonos osztálynak olyan előtérbe helyezése, amellyel megint csak azt akarja az igen t. belügyminiszter úr és a törvényhozás, hogy valahogy korrigáltassék az az igazi akarat, amely a nép képviseletében meg fog nyilvánulni a jövőben. De hogy mennyire reakciós a törvényjavaslatnak ez az intézkedése, mi sem bizonyítja jobban, mint a szakasz 7. pontja, amelyben a javaslat kimondja, vagy ki akarja mondani, hogy a jogokés kötelességek tekintetében a törvényhatósági bizottság tagjai között nincs különbség. Tévedés, igen t. belügyminiszter úr, a törvényjavaslatnak ez az intézkedése, mert nem áll az, hogy a iogok és a kötelességek, de különösen a jogok tekintetében a törvényhatósági bizottsági tagjai között nem lenne különbség. Igenis van különbség. Különbség mutatkozik már abban is, hogy azoknak az állampolgároknak, akik a legtöbb adófizetés révén kerülnek be a törvényhatóságba, joguk van nem egy törvényhatóságban helyet foglalni, hanem több törvényhatóságban is, sőt abban a kiváltságos helyzetben lesznek egyes nagybirtokosok, nagy latifundiumtulajdonosok, akiknek birtoka 8—10 vagy 12 törvényhatóság területén van, — mert ilyen nagybirtokos is van Csonka-Magyarország területén — hogy joguk van 10—12 törvényhatóságban mint virilisnek bent ülni. Ez pedig kétségkívül azt igazolja, hogy igenis nem lehet azt mondani, hogy jogok tekintetében nincs különbség az állampolgárok között és nincs különbség a törvényhatósági bizottsági tagok között, mert nem lehet azt mondani, hogy nincs különbség a között, aki tíz törvényhatóságban^ gyakorolhatja a maga törvényhatósági bizottsági tagságát és a között, akinek a törvény egyéb rendelkezései folytán csupán a helybenlakás és az adófizetés miatt csak egy törvényhatóság területére van korlátozva a választhatósági joga. A törvényjavaslatnak ez az intézkedése, amely a pont a) alpontjában foglaltatik, hogy^ a legtölbh adót fizetők közül történt választás vagy szakszerűségi képviselet címén bárki akárhány törvényhatósági bizottságnak lehet tagja, megint olyan intézkedés, amellyel megint a kiváltságosaknak, a nagyvagyonuaknak és a szakszerűség képviselete alapján jelenlevőknek lehetőséget nyújt a belügyminisz>