Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-284

426 Az országgyűlés hépviselöházánah járást megindítani. Itt sem engedném azonban ki egészen a tisztviselőt, mert a felügyeleti hatóság diszkrecionális jogára bíznám, hogy adott esetben megvizsgálhassa az ügyet annak ellenére, hogy sem bűntett, sem olyan cselekmény, amely akár nyereségvágyból, akár pedig aljas indokból követtetett el, nem forog fenn, de mégis beleütközik az előbb említett magatartásba. Ilyenkor tehát lehessen disztingválni, hogy el kell rendelni, vagy el lehet rendelni a fegyelmi eljárás megindítását. (Helyeslés a jobboldalon.) Es pedig akképpen disztingválok, hogy kérem az 5. bekezdés helyett a következő szöveg elfogadásátfoZvassaJ: «Ha a büntető eljárás a tisztviselő ellen bűntettért vagy nyereségvágyból, illetve aljas indokból elkövetett vétségért indíttatott meg, ez esetben ellene a fegyelmi eljárást azonnal el kell rendelni; más esetben is elrendelhető a fegyelmi eljárás, ha a büntető eljárás- tárgyává tett tények a jelen szakasz első bekezdésének második pontja szerint minősülnek», vagyis ha a tisztviselői állás tekintélyével össze nem egyeztethetők. Tisztelettel kérem módosításom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: Igen t. Képviselőház! A 76. § negyedik bekezdésénél Farkas István és társai módosítást javasolnak... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: ... még pedig olyan értelemben, hogy a hetedik sorban, ahol arról van szó, hogy fegyelmi eljárásnak nincs helye, ez után a rész után az eredeti szöveg töröltessék és helyette a következő szöveg illesztessék be: «es hozzátartozóit megilleti az ellátás.» Az igazságnak inkább ez felel meg. A negyedik bekezdés ugyanis arról intézkedik, hogy mi történjék a tisztviselő halála után, ha post festa kiderül, hogy valamit elkövetett. Az eredeti szöveg is azt mondja, hogy fegyelmi eljárásnak nincs helye, abban a tekintetben azonban, hogy ilyen esetben hozzátartozóit megilleti-e az ellátás, vagy nem, a fegyelmi eljárás megindulhat. Ez szerintem nem felel meg a méltányosságnak, mert ha fel is tesszük, hogy az illető tisztviselő valamit elkövetett, ezért a hozzátartozókat büntetni nem volna méltányos. Ez méltánytalanság volna, éppen ezért a magam részéről kérem a t. Házat, hogy Farkas István és társai javaslatát fogadja el. Urbanics Kálmán jegyző: Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadó: T. Képviselőház! Gyakorlatból mondhatom és állapíthatom meg azt, hogy a fegyelmi eljárás okainak taxativ megállapítása volna talán a legnehezebb kérdés, (Felkiáltások jobbfelbl: Lehetetlen!) sőt talán lehetetlen feladat is. Hiába méltóztatnak akármilyen tökéletes szöveget keresni, azt minden oldalról bírálat tárgyává lehet tenni, az mindig hiányos lesz, mert bizonyos elaszticitást be kell vinni, (Ügy van! Ügy van!) hogy a kognieiónak hely adassék és különösen a közvádló, az ügyész meditációjának is tere nyíljék. Az ügyész helyzete nehéz volt in concreto eddig azért, mert az ügy félegyenlőség sem volt meg, — most sincs meg tökéletesen — tudta azonban, hogy vele szemben nem áll megfelelő védelem, a vádat tehát rendszerint egy oktávval lejjebb fogta, holott az ügyész mentalitásából inkább az folynék, hogy egy oktávval feljebb fogja, ha tudja, hogy megfeleleőn védik a fe284. ülése 1929 április 26-án, péntehen. gyelmileg terheltet. Ez a javaslat modernebb elveket visz be a fegyelmi eljárás keretébe és már maga az eljárás is garanciákat nyújt arra, hogy abból az elmaradottságból, amely eddig jellemezte a fegvelmi eljárást, ez ki fog emeltetni. Sajnos, a vádelv és az ügyfélegyenlőség elve még mindig nem volt bevihető a fegyelmi eljárásba, a jövő fejlődés útjain azonban talán majd ez is lehetséges lesz. Káinoki Bedő Sándor igen t. képviselőtársamnak az 5. bekezdéshez beadott módosító indítványát teljesen magamévá teszem; miután indokait elmondotta, feleslegesnek tartom azt indokolni. Méltóztassék azonban megengedni, hogy a lényegnek teljesen érintetlenül hagyásával egy tisztán stiláris módosítást legyek bátor ajánlani. Most vigyázni fogok, hogy módosításom ne legyen szó szerint is ugyanaz, amint az F. Szabó Géza t. képviselőtársammal szemben tett indítványommal történt. (Olvassa): «Ha a tisztviselő ellen bűntett, vagy nyereségvágyból, vagy aljas indokból elkövetett vétség miatt indítottak bűnvádi eljárást, ellene a fegyelmi eljárást azonnal el kell rendelni. El lehet rendelni a fegyelmi eljárást akkor is, ha a bűnvádi eljárást más, de olyan cselekmény miatt indították meg, amely az 1. bekezdés második pontja szerint minősül.» Az átstilizálásra tulajdonképpen csak azért van szükség, hogy az eddigi stílus modorában legyen beilleszthető az indítvány a törvényjavaslatba. Tisztelettel kérem ennek elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Nekem a szakasz több pontja ellen van kifogásom. Egyik részére nézve indítványt adtam be, azonkívül foglalkozni kívánok Káinoki Bedő Sándor igen t. barátom kétrendbeli javaslatával. Elfogadom a javaslatnak második részét. E szerint végre megszűnik a magyar közigazgatásban az, hogy apróságokért vád alá helyezett, később felmentett — mert rendesen úgy szokott lenni — közigazgatási tisztviselő a felfüggesztés kaivá riáját végigjárja. Mivel pedig a büntetőbíróságokinak az ily ügyek soronkívüli elintézésére a régebbi 188tí. évi XXIII. tcikk és az, 1886 : XXII. tcikk alapján is csak kívánatosnak jelzett utasítás volt adva, (Egy hang a jobboldalon: Pium desiderum!) e felfüggesztések rendkívül hosszú időtartamúak voltak. Nagyon helyes tehát az, a javaslat, amely ezen segíteni akar és csakis abban az esetben kell kifejezetten élni a felfüggesztés jogával, amikor az a büntetendő cselekmény, amely miatt az illető ellen eljárás indult, tényleg súlyos, indokai aljasok, vagy pedig beleütközik ennek a szakasznak botrányokozást jelzőről szóló második pontjába. Én fcelhát ezt az indítványt nagyon helyesnek, üdvösnek tartom. Nem vagyok azonban egy véleményben az indítvány másik részével, amely lényegében azonos a javaslat szövegével, csak ki van hagyva a kritérium; tudniillik a botrány okozás. Én azt a magasabb erkölcsi felfogást, amely Káinoki Bedő Sándor t. képviselőtársam javaslatában megnyilatkozik, helyeslem. Én azt a tisztviselőt, akinek családi élete nem rendes, aki kocsmázik, kártyázik, a saját szempontomból szintén szigorúan veszem és szigorúan nézem és bizony sokszor üdvösnek tartanám ellene az eljárást. Van- azonban ennek az éremnek másik oldala is, amire a magunk részéről súlyt helyezünk, tudniillik, hogy a közigazga-