Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

34 Az országgyűlés képviselőházának T. Képviselőház ! A virilizmusnak ez a formája, amely nem nyers virilizmus, amint a t. belügyminiszter úr mondja, voltaképpen azt jelenti, hogy újra a kormány többségének egy engedelmes tábora kerül be a vármegyei önkormányzatba. Mert, igen t. Ház. kik fognak bekerülni? Nem azok a független vagyonú elemek fognak bekerülni, akik a multakban tényleg bizonyos ellenállóképességet tudtak tanúsítani, mert hiszen időközben a vagyoni viszonyok is eltolódtak és megváltoztak, és ha a vagyoni cenzust vesszük alapul, bizony ma már nem az a konzervatív vagyon van meg, mint a háború előtt, hanem konjunkturális vagyonok származtak és a t. belügyi kormány a konjunkturális vagyonok tulajdonosainak adja meg azt a kiváltságot, hogy bekerüljenek az autonómiába. Éppen ezért mi nem fogadhatjuk el azokat a szempontokat, amelyekkel a, miniszter úr itt megint hazafias és nemzeti érdekeket vél szolgálni, amikor a viriliseket beviszi a vármegyébe. Valahogy az jut eszembe, hogy ezekkel a nemzeti érdekekkel akarja leplezni azt a szomorú temetést, amelyben a vármegye részesül. Az újságíróknak van egy szokásuk. Ha az újságírók közül halott van, azt úgy becsülik meg, hogy egy nemzetiszínű lepellel, a Jókai-lepellel takarják le a koporsót. Ez történik itt is, amikor a vármegyét eltemetik. A miniszter úr leteríti a vármegye koporsóját egy nemzetiszínű lenellel és azt mondja, hogy nemzeti érdek az, hogy a viriliseket bevigye a választottak közé, nemzeti érdek az, hogy örökös tagságot létesítsen, nemzeti érdek az, hogy a kinevezettek rendszerét teremtse meg, holott úgy a kinevezettek, mint az örökös tagok a vármegyei élet szempontjából téliesen értéktelen elemek, akik nem fognak részt venni a közdolgqk irányításában, tehát csupa passzív tényezői lesznek a vármegyei életnek. Arra nézve, hogy valamikor mi volt a vármegye és hova süllyedt, igen érdekes adatokat szolgáltat maga Kossuth Lajos, aki megírta a Kelet Népé-ben annak idején, hogy a vármegyék akkor, hét év alatt 2784 közgyűlést tartottak, ami nagyobb szám volt, mint Angliában a meetingek száma abban az időben. Ha erre az időre gondolunk, hogy tudniillik micsoda hivatást, missziót töltöttek be, és micsoda feladatot teljesítettek a vármegyék és ha arra gondolunk, hogy milyen szerepet szánt most a t. miniszter úr a vármegyéknek ezzel a törvényjavaslattal, akkor kétségbe kell esnünk a dekadencián és azon, hogy hogyan porlaszt és pusztít el mindent ez a kormány, a mi nemzeti érték, hagyomány, és a magyar jogfejlődés szempontjából konzervatív érték volt. T. Ház! Ne méltóztassék tehát csodálkozni azon, hogy mi a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk minden egyes olyan törvényhozási intézkedéssel szemben, amelyet az igen t. kormány iniciál. Azt kell kérdeznem, — és most felvetek egy kérdést — vájjon miért nem méltóztatnak a virilizmus alapján beválasztatni a vármegyei törvényhatóságokba azokat a szegény hadikölcsönkárosultakat, akik vagyonukat hagyták ott a nemzet oltárán? Méltóztassék kimutatni azt, hogy mennyi vagyonuk volt ezeknek a háború előtt, amelyet mind a nemzeti érdekek szolgálatára áldoztak fel. Nemzeti érdekeket szolgál a t. kormány, ha ezeket a szegény elesett embereket beviszi a^ vármegyei önkormányzatba, mert akkor talán lesz a hadikölcsönkárosultaknak annyi morális erejük, hogy a kormány ridegségével szemben ki tudják vívni igazukat. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt 274". ülése 1929 április 10-én, szerdán. a szakaszt elfogadjam és kérem módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Neubauer Ferenc! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Telefonál! — Peidl Gyula: Hol van az ellenvélemény?) Elnök: A kén viselő úr nincs jelen! Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Már az általános vita alkalmával voltam bátor rámutatni arra, hogyha a törvényjavaslatnak ez a szakasza változatlanul keresztülmegy, akkor az osztályharcnak olyan kiélesedésével kell számolnunk, amelyre eddig sem a vármegyei, sem a városi, sem a községi életben példa nem volt. Ha mi a harcot a harcért szeretnők, akkor bizonyos kárörömmel kellene néznünk, hogy ezt a javaslatot a többség elfogadja, és hogy az osztályharcot egyszerűen átplántálja a Képviselőházból a vármegyei, a városi és községi életbe. Mert csak nem méltóztatnak azt gondolni, hogy a minden adót kiizzadó nép türelmes birkaként fogia nézni, hogy a virilisták a velük rokonérzelmű kinevezettekkel — akár a szakszerűség címén kinevezettekkel, akár az egyházak képviselőivel — a vagyonnal, a plutokráciával tartanak s azzal éreznek együtt, csak nem méltóztatnak gondolni, hogy a minden adót fizető nép türelmesen fogja nézni, hogy ezek a társadalmi rétegek — hisz körülbelül egy gazdasági szinten vannak, ennélfogva egy a gondolkozásuk — a vármegyében minden jogot uzurpálni fognak s mindent el fognak követni arra nézve, hogy a saját érdekeiket megvédjék, a vármegyén keresztül osztályérdekeiket szolgálják, s a dolgozó, fáradó, a milliókat kiizzadó többséget, a népet pedig ki fogják nullázni. Csak nem tetszik azt gondolni, hogy a XX. században a nép türelmesen fogja ezt elnézni. Kétségtelen, hogy a harc fel fog lángolni és ez a harc lesz az, amely az egész rendszert el fogja pusztítani. Hogy mennyire stílszerű ez a javaslat, azt semmisem bizonyítja jobban, mint az, hogy mindjárt az első pont a legtöbb adófizetőkre, tehát a vagyonra alapítja az egész dolgot. Elsősorban a vagyont említi meg, mint jogforrást, a plutokráciát. A vagyon után következik a mob, a misera plebs contribuens; de előtte a vagyon jön. Már pedig úgy tudom, hogy a többség a nevében is a keresztény jelszót viseli: keresztény-keresztyénpárt, űgy-e? Már az általános vitánál rámutattam arra, hogy Plató, a görög bölcs, éles szavakkal ítélte el a virilizmust. De ugyebár, Plató, pogány ember lévén, nem imponál a keresztény alapon álló többségnek. Itt van azonban aquinói szent Tamás, ha már Plató nem imponál a t. többségnek. Aquinói szent Tamás mutatott rá, hogy mennyire káros a virilizmus, mennyire káros a vagyonosok uralma, mert a vagyonosok uralma sohasem a^ közért, hanem a saját vagyonuk fejlesztése céljából és a saját kényelmükre van. Ha már nem fogadták el Platót, legalább fogadják el Aquinói szent Tamást. De, úgy látszik, erősebb az osztályönzés, mint az az erkölcsi alap, amelyen a t. urak állítólag állanak! A miniszter úr nagyon egyszerűen csinálta a dolgot. A nők tömegétől félti a kormányzati rendszert: ez ürügy alatt azonban minden rétegtől félti a kormányzati rendszert. A gát más: a nőt azért nem engedi választani, mert hiszen a nők nem valók a közéleti harcokba, hanem arra valók, hogy a családi tűzhelyet