Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. 419 zatot helyesen vezették-e, vagy sem. Ezt azonban sokkal jiobban meg tudja ítélni az a felügyeleti hatóság, vagy pedig az egész önkormányzati közigazgatást kívülről néző más szakember, aki a parlamentáris felelősségnél fogva felelős annak a közületnek eredményes munkásságáért. Sokkal jobban megtudja ítélni, mint maga a helyi viszonyok közt, az autonómiában benne levő valamelyik érdekelt fél. Az autonómia elvének mindig védelmezője voltam. Ebben az esetben az autonómiának sérelmét nem látom. Nem látom pedig azért, mert a belügyminiszter lesz az első, aki örülni fog annak, hogy a szolgálatra alkalmas és a közérdeket szolgálni tudó alkalmas tisztviselő tartassák vissza, de ő lesz az első, aki hozzájárulását megvonja, nehogy helyi klikkek, helyi konventikulumok és helyi érdekeltségek működésének eredményeképpen olyan tisztviselő tartassák vissza hosszú éveken keresztül az autonómia nyakán, aki oda nem való. Semmi mást nem szabad nézni a törvényjavaslat keresztülvitelénél, mint az országos közérdeknek az autonómia területén való érvényesítését. (Jánossy Gábor: Mi is azt akarjuk!) Kki nem ezt nézi, aki nem a praktikum' szempontjából tekinti ezt a kérdést, az hibába esik, és az átfogó egész érdeke helyett egy parciális résznek érdekeit képviseli. Ezért őszintén kijelentem, hogy ennek a javaslatnak káros hatásától, ennek eredményeitől én, aki hosszú időn, majdnem egy életen keresztül a praktikumot szolgáltam, nem félek. Elnök: Fáy képviselő úr indítványát kívánja visszavonni. Fáy István: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a vita elnyujtásának megakadályozása céljából beterjesztett indítványomat visszavonjam. (Helyeslés.) Indítványom megokolása alkalmával is bátor voltam előadni azt, hogy én is legjobban szerettem volna, ha a visszatartás jogát igenis a törvényhatóságokra ruházzuk rá. Patay Tibor igen t. képviselőtársam a tanúbizonyság amellett, hogy az autonómia iránt abszolút érzékkel bírok (F. Szabó Géza: Ügy van!) és szívem teljes melegével szolgáltam mindig az autonómia érdekét. (Úgy van! jobb felöl.) Azoknak az indokoknak alapján, amelyeket előbbi beszédemben előadtam, szent meggyőződésem, hogy indítványom feltétlenül a közérdeket szolgálta, amellett pedig lényegesen enyhítette volna a trianoni helyzet következtében a középosztályra nehezedő terheket. Mivel azonban a vitát nem akarom nyújtani, méltóztassék megengedni, hogy mindezek ellenére indítványomat tisztelettel visszavonjam. (Helyeslés és taps a középen.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy Fáy István igen t. barátom kénytelen volt indítványát visszavonni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem volt kénytelen!) Azok az argumentumok, amelyeket vele szemben felhoztak, engem csak arról győztek meg, hogy Fáy István t. barátomnak igaza van. (Györki Imre: Tessék magáévá tenni!) Ezt a kérdést nem lehet frázisokkal elintézni. Ezt úgy kell venni, ahogy az az életben adódik. Az élet azonban eddig nem a köz érdekében oldotta meg a kérdéseket, hanem a közérdek ellen a magánérdek szolgálatában. (Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon örülök, hogy ez a téma a nyilvánosság elé került, mert lesz még idő, amikor be fogják látni, hogy helyesebb lett volna ebben a kérdésben már ma intézkedni. (Krudy Ferenc: Nyilvánvaló!) Mert abban, amit Wolff Károly igen t. képviselőtársam mondott, hogy ha ebben a kérdésben nem az autonómia érdekében döntenek azok a testületek, akkor nem érdemlik meg, hogy autonómiájuk legyen, teljesen igaza van t. képviselőtársamnak; csakhogy nemcsak ebben az egy kérdésben, hanem mindenben. Nekem is a meggyőződésem. Sajnos, nem egy egyéni tapasztalásom van, hogy nem volt meg a törvényhatóságnak az a bátorsága, hogy a baráti érzéseken felülemelkedve a közszempontok és saját vármegyéje érdekeinek szolgálatára cselekedett volna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) És ha ez előfordult nem egy esetben (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a belügyminiszternek kellene ezért a felelősséget vállalni és cselekedni éppen az autonómia érdekében, a közérdek érdekében, nem én, minden belügyminiszter teljesítené ezt a kötelesságét, mert fel kell tennem, amint már említettem, hogy ezen a helyen esküt tett emberek vannak, akiknek elsősorban a közérdeket kell szem előtt tartaniok. Én nyomatékkal és hangsúllyal mondom azt, amit elmondottam, mert meggyőződésem szerint nem jól cselekedtünk ebben a kérdésben. Helyesebb lett volna ezt az indítványt elfogadni. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van! Ügy van!) De látom, a hangulat nem kedvezett ennek a felfogásnak. Annyi hasznot azonban mégis hajtott Fáy István igen t. barátom indítványa, hogy ez a kérdés legalább a nyilvánosság előtt megtárgyaltatott és legalább bátorítást tudok ebben a tekinteben önteni a törvényhatóságokba, hogy ha van olyan hely és olyan vármegye, ahol a tisztviselők a maguk kötelességét már híven, becsülettel megtették, ha a maguk kora elérkezett, érezzék maguk ezt a kort, érezzék kötelességüket a közzel szemben, vármegyéjükkel szemben és maguk tegyék meg azt, hogy a megérdemelt nyugalomba vonuljanak vissza, ne kívánják magukat a törvényhatóság által továbbra is visszatartatni. A közérdek kívánja azt, hogy felfrissülés jöjjön a törvényhatóságokba, a közérdek kívánja azt, hogy az előmenetelre lehetőség biztosíttassák, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon!) a közérdek kívánja azt, hogy a vezetőállásokban változások álljanak be. Ne a megcsontosodás, megrögzöttség álljon be, hanem igenis, megtörténjék és megadassák a. lehetőség arra, hogy egy kis frissebb levegő jöjjön be a vármegyékbe, hogy azokat a közigazgatás új szelleme lengje át. Méltóztassék azt is bölcsen tudomásul venni, hogy nincs senki, aki nélkülözhetetlen. (Ügy van! Ügy van!) Magamat sem veszem ki, mást sem veszek ki. (Graeffl Jenő: Ügy van! Mindenki nélkülözhető!) Lehetetlen volna, hogy a vármegyékben csak egy alispánnak, csak egy főjegyzőnek, csak egy árvaszéki elnöknek való ember volna. Nagyon szomorúan cs nagyon gyengén néznénk akkor ki. Méltóztassanak megpróbálni, vannak és lesznek — megfelelő emberek lesznek — ezekre a pozíciókra. Ha nem volnának, akkor igazán kár volna ezekben a nehéz időkben fáradni és dolgozni, ha az ember a maga lelkületének, a maga szándékainak, intencióinak, hazafias érzésének megfelelő munkatársakat nem tudna kapni. Szomorú volna, ha a fiatal generáció nem volna megérett erre az időre. (Wolff Károly: Lehet, hogy a törvényhatóság meg fogja találni!