Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

418 Az országgyűlés képviselőházának 2( indulatot mutatott ama kívánságaink tekintetében, amelyek az autonómia érdekét szolgálják. Az előttem szólók már kimerítették a tárgyat és elmondták azokat az indokokat, amelyek a Fáy-féle javaslat ellen szólnak. Ismétlésekbe bocsátkoznám, ha ezeket újból felhoznám. Nem akarom e Ház idejét és türelmét igény be venni, csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy ez a rendelkezés tulajdonképpen felhígítása a 7000. számú rendeletnek, amely — tudjuk, hogy — a vármegyékben s a törvényhatóságokban minő recenzust keltett annak idején. Nem kívánnék ilyen eszközökhöz nyúlni ebben az esetben és rábíznám a törvényhatóságokra teljes autonóm jogkörrel azt, amit Wolff Károly volt szíves felemlíteni, t. i. a visszatartás jogát. Kénytelen vagyok még rámutatni arra az indokra is, amelyet Szapáry Lajos igen t. képviselőtársam említett, hogy tudniillik pénzügyi szempontból is aggályos a kérdés, mert a nyugdíjterhet emeli. Egy szegény, nyomorult ország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ezzel is szaporítsa a közterheket. Fáy István t. képviselőtársam hivatkozik a vármegyei tisztviselők helyzetére. (Fáy István: Az egész középosztály helyzetére!) Ö azonban nincs tekintettel egy másik tényezőre, az adózókozönségre. Ez az intézkedés súlyos adóterheket jelenthet a törvényhatóságok adózóira. Törvényhatósági teher lesz a tisztviselők nyugdíjáról gondoskodni. Mindezeket tekintetbe véve, igen kérem azt a belügyminisztert, aki olyan sok hajlandóságát és érzékét mutatta már az autonómia iránt, hogy ne méltóztassék ehhez kötni magát s engedje legalább is azt meg, hogy ebben a kérdésben a felfogás ne rögzíttessék meg, hogy mi mint egységespárti képviselők is, szabad meggyőződésünkből szavazhassunk. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Krudy Ferenc! (Fáif István szólásra jelentkezik) Krudy Ferenc: Kérem, én átadom a szót készségesen. Elnök: Kérem Fáy képviselő úr, Krudy képviselő úr lett felszólítva, azután méltóztassék felszólalni. Krudy Ferenc: Csak udvarias akartam lenni. T. Ház! Egészen röviden csak annyit vagyok bátor elmondani, hogy bizonyos kialakult felfogással szemben magam, aki életemet a közigazgatásban töltöttem el, nyomatékosan vagyok bátor hangsúlyozni azt, hogy ettől a szakasztól, amelyet mélyen t. Fáy István képviselő úr a maga javaslataként benyújtott, én a praktikumban nem félek. (Egy hang a jobbközépen: Most nem!) Semmi körülmények között nem félek, sem most, sem a jövőben nem félek; nem pedig a következő ok óból. Ennek a törvényjavaslatnak egyik lényeges rendelkezése az, hogy a kvalifikácionális képzettséget magasabbra emelvén, a közigazgatásban szolgáló tisztviselőnek azt a korhatárát, amelyet általános felfogás szerint még munkaképesnek kell tekinteni, jelentékenyen, háromnégy esztendővel kitolja. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a közigazgatási szolgálat a maga mindennapi szükségleteivel, a való élethez való alkalmazkodás kötelezettségével mentül inkább közelebb áll a falu napi életéhez, annál inkább frisseséget, elevenséget, fiatalságot és folytonos mozgékonyságot kíván meg. Azokban a hivatalokban, azokban az állami funkciókban, ahol meditálás, megítélés és 3. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. aktákban való munka szükséges, ott igenis sokszor az öreg kor judiciumára és meditáló képességére van szükség. Az alsóbb fokokon azonban a közigazgatásnál friss, eleven és fluktuáló élet kell. Nyilvánvaló, hogy az állami célokkal való ökonómia azt kívánja, hogy azoknak a tisztviselőknek, akik harmincöt éves szolgálati korhatárukat elérték, és még munkaképesek, és akiknek szolgálatában még érték van, azoknak a Szolgálati ideje kitolassék egészen addig a határig, amíg munkaképességük szolgálati értéket jelent. Nyilvánvaló ez és pedig azért, mert hiszen, ha 35 évi szolgálat után egy tisztviselőt, aki még teljesen munka- és szolgálatképes, aki eltöltött életénél fogva ismeretének teljében van, és aki legnagyobb hasznot hoz a közéletre, nyugdíjba küldünk, fizetünk neki nyugdíjat és fizetünk egy másikat is. Ez így van. A helyes ökonómia a közigazgatási tisztviselőkkel szemben mégis azt kívánja, .hogy valahányszor annak szüksége mutatkozik, egy közigazgatási tisztviselőt, aki életét eredményes munkában töltötte el, az autonómia visszatarthasson a belügyminiszter jóváhagyásával és hozzájárulásával. Meg vagyok róla győződve, hogy az első, aki legelsősorban mellette lesz, hogy az illető jóravaló, megbízható és a közérdeket kellően szolgálni tudó kiváló tisztviselő tovább alkalmaztassék, maga a belügyminiszter lesz. Maga a belügyminiszter lesz azért, mert elsősorban neki kötelessége magasabb szempontokból, a nagyobb méreteket átfogó szempontokból, az egész állam érdekeit néző szempontokból mérlegelni azt, hogy az autonómia érdekében és a közszolgálat érdekében is helyénvaló-e az, hogy a harmincöt évet szolgált tisztviselő visszatartassék. Mindenesetre az lesz a miniszter részéről közigazgatási szempontból s a közérdek szempontjából a fontos, hogy az illető visszatartassék. Méltóztassék ugyanis közelebbről nézni ezt a kérdést. A miniszteriális hatóság és maga a miniszter nemcsak azért felelős, amit tett, hanem azért is, amit nem tett, ő a közigazgatás, az általános igazgatás menetének egész szelleméért felel, igazgatás menetének egész szelleméért, annak célszerűségéért felel. Hiszen ez a felelősség benne foglaltatik a parlamentáris felelősség elvében. (Jánossy Gábor: Elméletileg!) és benne foglaltatik a parlamentáris felelősség elvében az is, hogy köteles kritika alá venni az autonómiát vezető első tisztviselők szerepét, köteles kritika alá venni annak szerepét, abból a szempontból, hogy szolgálati érdekből alkalmas-e a további szolgálatra, szolgálati érdekből alkalmas-e a további visszatartásra, vagy éppen a közérdek szempontjából van szükség arra, hogy kicseréltessék más, fiatalabb tisztviselővel. Mert, mélyen t. Ház, a közigazgatás egész területén a praktikumot kell nézni. Aki merőben elvont szempontok szerint, általános és nem a praktikum tapasztalatainak eredményei szerint, elvont szempontok szerint nézi a közigazgatás levegőjét, az a legtöbbször tévedésekbe fog esni. A praktikum azt mondja, hogy a 35 éve szolgáló tisztviselő és az önkormányzatok közönsége között bizonyos közelebbi patriarchális kapcsolatok meglődtek ki, amely patriarchális kapcsolatok megokolták, hogy az idők folyamán ez a praktikum — és ezt többször tapasztalhatjuk — befolyásolja judiciumát annak az önkormányzatnak abból a szempontból, hogy az illető a közérdek szempontjából alkalmas-e a további szolgálatra ! vagy sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez az egyik szempont. -A másik szempont az, hogy az önkormány-