Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. parlamentáris akarat nyilatkozott meg arra vonatkozólag, hogy őt 10 évre akarja a megye élén látni s ez a parlamentáris akarat kitermelődött a legnagyobb gondossággal, — mert a miniszter úr nem. fogja tagadásba venni, hogy beletette ebbe a javaslatba mindazt, ami nemzeti szempontból szükséges — tehát az összes elővigyázati rendszabályok kodifikálva vannak és az ilyen kodifikált elővigyázati rendszabályok mellett dönt a parlamentáris fórum és azt mondja, hogy 10 esztendőre akarom az illetőt alispánomnak, akkor 4 év után, az alispán betöltvén szolgálati idejét, az ő függetlenségét egyszerűen elvennők, megakadályoznók a parlamentáris akarat érvényesülését, amely félreértést nem ismerő módon 10 évre vonatkozott és egy személyi ügyet kapcsolnánk a törvényhatósági bizottságba, az alispán és a miniszter közé. Kell-e így a megyék békéjét egy esetért felzavarni? Én koncedálom, hogy van olyan vármegye, ahol a vármegye zsénben van, és a miniszter úr háta mögé akarna bújni, de én nem vagyok hajlandó ilyen hát mögé bújó urakat védeni. Legyen nekik bátorságuk ott, a törvényhatósági közgyűlésben beszélni, (Ügy van! Ügg van! a jobboldalon.) de ne bújjanak a miniszter úr háta mögé Ha a miniszter úr háta mögé bújnak, akkor nem érettek az autonómiára. {Ügy van! a jobboldalon.) Ha én egyszer egy törvényben megalkotott autonómiának megadom azt a jogot, hogy 10 évre megválassza alispánját, akkor azt, hogy négy év után megint csináljak egy személyi kérdést és megakadályozzam a parlamentáris akarat érvényesülését, nem tartom elfog adha tón ak, nem a princípiumok tekintetében, — újra hangsúlyozom — hanem az alkotmányos autonómia szempontjából, amelyet a jelen esetben gyámság alá helyeznek. Igenis tessék kitölteni azt a 10 évet. Még érteném, ha azt mondanák, hogy ha lejár a szolgálati ideje, akkor lehetne valami közbelépést megengedni, de hogy ezen belül, a 10 éven belül is benyúljunk ebbe a kérdésbe, erre nem látok okot. T. Ház! Én principiell nem látok okot a törvényhatóságok autonómiájának korlátozására. Szükségtelen korlátozások pedig sohasem szokták a célt elérni, mindig visszatetszést szülnek. A székesfővárosra vonatkozólag pedig ezt egyáltalában nem is lehetne végrehajtani, mert ha az a törvényhatósági bizottság azt mondja, hogy ő pl. alpolgármesterét vissza akarja tartani, megvan a konszenzus, ha pedig megvan a konszenzus, el fogja majd helyezni valamely üzembe, amit én nem tartok helyesnek ; pedig ő meg tudja csinálni, hogy elhelyezi valamely üzemben és mégsem szabadul meg tőle. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt a pótló indítványt ne méltóztassék elfogadni. Nagyon bölcsen volt a 76. § eredetileg átgondolva. xjxt van az utolsó bekezdésben a korhatár is. Erre vonatkozólag kétségtelen, hogy az összes törvényhatóságoknak, ahol nincs szabályrendelet, meg kell csinálniok a korhatárra vonatkozó szabályrendeletet. Ahol korhatár van, ott pláne egyáltalában nem is érvényesíthető ez a kényszernyugdíjazás, mert hiszen ott két kritérium fog érvényesülni. Az egyik kritérium a szolgálati évek, a másik kritérium a korhatár. Nem fogják tehát elérni azt a célt, amelyet elérni akarnak, de feleslegesen zavarják az autonómia békéjét is, és mindenekfelett nem tételezik fel, hogy a magyar törvényhatósági bizottságokban lesz mindig annyi belátás, hogy ezzel a jogukkal csak akkor éljenek, ha valóban a közszükségJet kívánja. Én, mondom, nem szeretnék gyakorlatot látni ebben a tekintetben, mert az életet akarom érvényesíteni. Az ifjúság jogaiülése 1929 április 25-én. csütörtökön. 417 őrt harcolok, de ahol az érdem, a használhatóság, a kiváló belátás nélkülözhetetlen, ott nem i'osztom meg az országot — teljesen prózai leszek — attól az igen olcsó munkaerőtől, amelyből itt szó van. Engedelmet kérek, ez a csonka ország nincs pénzügyileg olyan helyzetben, hogy kiváló értékeiről lemondhatnánk és Jrága nyugdíjat fizethetnénk, ha egyszer nem kell. Ez gyakorlati kérdés. (Jánossy Gábor: Ügy van! Majd erről én is beszélek!) A minisztertanácsnak kétféle gyakorlata van. Az egyik az azonnali nyugdíjazás. Megint hivatkozom •:i kabinet egyik tagjára. A pénzügyminiszter ár itt a Házban fejtette ki, hogy az ország nem mondhat le erről az olcsó munkaerőről. Ezt mondta a pénzügyminiszter úr, és most már a kényszernyugdíjazáshoz kell minisztertanácsi engedély, de nem a visszatartáshoz. Most megint ebben a törvényben a visszatartást be akarják venni a törvényes intézkedésekbe. Végeredményben ez a rendelkezés az ország pénzügyminiszterének koncepciójával el'entétes intézkedés. A belügyminiszter úr ezzel az intézkedéssel ellentmond a pénzügyminiszter úrnak, a pénzügyminiszter gyakorlati orogrammjának. Nem tudom, hogyan keletkezett ez az ellentmondás, de megállapítom, hogy ez a gyámság alá helyezés ellentétben ill pénzügyi kormányzatunk programmjával és x decentralizáció fokozatos előmozdításának elvi akadálya. Ha ilyen kérdésekben gyámság alá helyezzük, akkor ne beszéljünk az autonómia fokozatos fejlesztéséről. Tessék megkérdezni a pénzügyminiszter urat: nem tett-é a pénzügyi bizottságban ilyen nyilatkozatot? A pénzügyi bizottságban és itt a plénumban is kijelentette, hogy meg akarja változtatni a gyakorlatot; éppen a hamarabb való^ nyugdíjazáshoz kíván minisztertanácsi hozzájárulást. Itt nem szabályról van szó és nem is az ifjúság kenyerének kisebbítéséről, hanem kivételekről. (Zaj jobbfelől.) Az empíria a közigazgatásban nagyobb szerepet játszik, mint a doktrina. Ha az empíriával felruházott, gazdag tapasztalatokkal bíró koponyát félredobjuk, ez nem okos eljárás. Ha egyszer az illető szolgálni akar, ha az autonómia kívánja s ha érdemei is vannak, miért nem méltóztatik ezt a szolgálatot tgénybevenni? Nagyon kérem a miniszter urat, az ő objektivitását, belátását, hogy ne méltóztassék a Fáy-féle javaslatra ráteríteni a miniszteri tekintély Dalástját. Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a Ház ebben a kérdésben szabadon, meggyőződése szerint határozzon. Kérem a Fáyféle javaslat elutasítását, (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artur jegyző: Patay Tibor! Patay Tibor: T. Képviselőház! Én is a Fáy-féle indítvány ellen akarok felszólalni. Nagyon csodálkozom azon, hogy ezt az indítványt éppen Fáy István t. képviselőtársam nyújtotta be, aki résztvett a hosszas tárgyalásokban a parlamentben és azt megelőzőleg a pártban, s aki mindig tanúbizonyságát adta az autonómia iránti érzékének. Most t. képviselőtársam olyan változtatást akar a törvényjavaslaton, amely sérelmes arra az autonómiára, mely felett a bizottságban annyira őrködtünk. Megállapítom azt is, hogy a képviselő úr velünk egy véleményen volt, egy húron pendült. De megállapítom azt is, hogy nemcsak ő, hanem a belügyminiszter úr is igen sok jó58*