Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

410 Az országgyűlés képviselőházának 5. a dolgot, jóformán minden költség nélkül elvégezhet, hogy minden ilyen kérdésben szakszerű jogi tanácsadóhoz ' kellene fordulnia. A jegyzői magánmunkálatoknak rendszerét és intézményét tehát a magam részéről fenntartandónak tartom és nagy súlyt helyezek rá, hogy fenntartassék a közigazgatás végleges rendezése alkalmával is, először azért, mert, amint mondám, meggyőződésem szerint ez a közönségnek is érdeke, másodszor éppen azért, amit Hellebronth tisztelt képviselőtársam nagyon helyesen jegyzett meg, mert nagyon szükséges, hogy a közigazgatási tisztviselő, aki a néppel közvetlenül érintkezik, ne csak akkor érintkezzék vele, amikor adót hajt be és mikor katonát állít, hanem tanácsadója, vezetője, gondozója legyen a nép érdekének az egész vonalon. Es én nem ismerek teret és munkakört, ahol szebb hivatás nyílhatik meg a nép között élő intelligens közigazgatási tisztviselőre, mint ezen, úgynevezett magánmunkálatok körét, ahol ő csakugyan jó tanácsadója, vezetője, gondozója lehet a népnek, ennek összes életviszonyai között.» Néhai nagy Tisza István, aki elismert tekintély, így vélekedett ai jegyzői magánmunkálatokról. Amit erről mondott, ma fokozottan áll. Nézetem szerint nincs szükség arra, hogy ma ezt a kérdést revizió alá vegyük. Ma ez a kérdés vármegyei szabályrendeletekkel oly módon van szabályozva, hogy a jegyző felelőssége kétségtelen, és a jegyző ellenőrzés alatt áll a díjszabás és a munkálat eredményessége szempontjából. Kérem, méltóztassék tárgytalanoknak tekinteni azokat a felszólalásokat, amelyek a jegyzői magánműködés ellen hangzottak el. (Helyeslés jobbfelbl.) Elnök : Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki ! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A benyújtott módosítások közül egyiket sem tudom magamévá tenni, és így kérem, méltóztassék azokat elutasítani. A felhozottakkal szemben a magam felfogását a következőkben vagyok bátor ismertetni. Oberhammer Antal képviselőtársam azt kívánná, hogy ott, ahol a szabályrendeletek a tiszti ügyészeknek megengedték eddig is, hogy a magánfelektől bizonyos ellenszolgáltatásokat szedhessenek, ez ezután is meg'legyen engedve. Mivel etikai szempontból ebben a tekintetben nem tadok különbséget tenni és mivel ezt a kérdést az egész országra nézve egységesen kívánom szabályozni, most nem lehetek tekintettel az ilyen szerzett jogokra, annál kevésbbé, mert nem tartom helyesnek és etikailag nem tudom elfogadni azt a bázist, hogy a vármegyék vagy városok által alkalmazott tiszti főügyészek, akik a törvényhatóságoknak hivatalnokai, amikor szerződéseket kötnek magánfelekkel a törvényhatóság érdekében, akkor a magánfelektŐl is elfogadhassanak díjakat. Ezt én etikai szempontból lehetetlennek és kizártnak tartom, még abban az esetben is, ha ilyen szabályrendeletek volnának. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezen az elvi alapon állva, nem vagyok abban a helyzetben, hogy Oberhammer Antal igen t. képviselőtársamnak ezt a módosító indítványát elfogadhassam. Ugyancsak nem tudom elfogadni Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam indítványát, amely viszont a mérnökökre vonatkozik. A szöveg abszolúte nincs ellentétben semmiféle vonatkozásban az 1923 : VII. te. 29. §-ával. Majdnem szószerint megegyezik, de értelmileg teljes mértékben megegyezik, csakhogy az a különbség, hogy nemcsak 3. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. olyan mérnökök vannak, akik a mérnöki kamarának tagjai, hanem olyanok is, akik azon kívül vannak. Tehát nekünk olyan intézkedésről kell gondoskodnunk, amely az összes mérnökökre vonatkozik, így, mivel ez a rendelkezés nincs ellentétben a Petrovácz Gyula, képviselőtársam által hivatkozott törvényhellyel, az ott fennálló rendelkezések egyébként is fennállanak, azok azonban, sajnos, csak a kamara tagjaira vonatkoznak, de más mérnökökre nem. Itt, ha inkompatibilitás fennáll, ez a kamara fegyelmi szempontjából áll fenn velük szemben, holott nekem az inkompatibilitást a szolgálati viszony szempontjából kell elbírálnom. Farkas István és társai általában azt kívánják, hogy a törvényhatósági tisztviselők és a községi jegyzők semmiféle magánvállalkozásban, vagy magánvállalatban, részvénytársaságokban, szövetkezetekben igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagok ne lehessenek. (Helyeslés a közéven.) Az elv teljesen helyes, magam is ezen az állásponton vagyok, csakhogy ez oly nagy terrénum, hogy ott közérdekből esetleg' szükséges lehet, hogy egyes tisztviselők ilyen állásokat nem magánérdekből, hanem közérdekből vállalhassanak. Erre a felhatalmazást meg kell adni az autonómiáknak, hogy ilyen kivételes esetekben a tisztviselőknek ezt a jogot megadhassák. (Szilágyi Lajos : Sőt bizonyos esetekben utasítani kell őket erre!) De mivel nagy súlyt helyezek arra és a mindenkori belügyminisztereknek is nagy súlyt kell helyezniök arra, hogy ez csak kivételesen, csak nagyon indokolt esetekben és csak a közérdek szempontjából történhessék meg, az autonómiáknak ez a hozzájárulása csak akkor lehet érvényes, ha ahhoz a mindenkori belügyminiszter is hozzájárul. A magam részéről kijelenthetem, hogy ezt a kérdést eddig is a legszigorúbban kezeltem, és a jövőben is a legszigorúbban kívánom kezelni, mert ismerem azokat a szálakat, amelyek esetleg egy tisztviselőt olyan helyzetbe hozhatnak, amely a függetlenség szempontjából semmi körülmények között sem válhatik a közigazgatás előnyére. A tisztviselők függetlenségét ebből a szempontból is feltétlenül kívánatosnak tartom, és éppen ezért csak a legki vételesebben fogom — és ott sem magánérdek szempontjából» hanem kizárólag a közérdek szempontjából — az autonómiáknak ilyen engedélyét jóváhagyni. A községi és körjegyzők magánmukálatainak végez hetesét kívánják azután Farkas István és társai indítványukban lehetetlenné tenni. Teljesen igaza van Udvardy igen t. képviselőtársamnak abban, hogy ezt nem lehet csak egy kizárólagos szempontból nézni, az ügyvéd szempontjából és az ügyvéd kereseti lehetőségének szempotjából. Itt megint közérdekű szempontok azok, amelyeket ennek a kérdésnek megoldásánál, illetve fentartásánál, vagy esetleges módosításánál szem előtt kell tartani. Hogy a jegyző eltiltassék a magánmunkálatoktól, az egyenesen a nagyközönség érdeke ellen van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A körjegyzőnek hivatása ugyanis — nagyon helyesen mondta gróf Tisza István — nemcsak az, hogy az adóvégrehajtásoknál és csak ott jelentkezzék, ahol nekiállam'i szempontokból, közérdekű szempontokból, az adóvégrehajtás szempontjából alkalmatlankodnia, kellemetlenkednie kell, hanem ott is jelentkeznie kell, ahol tanácsadója, segítőtársa és barátja kell hogy legyen saját népének. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór : így kellene lenni ! — Perlaki György: így is van !) Itt teheti a legnagyobb szolgálatot a községi és körjegyző a saját népének, ha ebben a tekintetben teljes odaadással,