Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Az ország gif ülés képviselőházának 283 e szerint engedtettek meg, avagy tiltattak be. Milyen különös helyzet az, hogy amikor a Rimamurányi-érdekeltség befolyása következtében valamelyik népgyűlés vagy szakértekezlet a munkások részére nem engedélyeztetett a helyi hatóság által, akkor a

( munkásoknak el kellett menniök az ő fellebbezésükkel a törvényhatóság első tisztviselőjéhez az alispán úrhoz, aki egyben igazgatósági tagja is volt a RimamuránySalgótarjáni Vasművek Részvénytársaságnak. Ezt a magam részéről lehetetlen dolognak tartom, mert hiszen a magánérdekeltségeknek, a magánvállalatoknak mind a vármegyével, mind a törvényhatósági városokkal rengeteg érdekellentéteik vannak. Például nem tudom, helyes volna-e. ha a villanytröszt igazgatóságában a miskolci polgármester igazgatósági tagságot vállahatna, kaphatna, hiszen rengeteg, óriási érdekei forognak a városnak kockán a villanytársaság érdekeivel szemben. (Fáy István: Borsodban az alispán úr nem volt tagja a Rimamurán vi Részvénytársaságnak!) Bocsánatot kérek, mindií" csak azt szoktam mondani, amiről meg vagyok győződve. (Fáy István: Nyugdíjaztatása után lett felügyelőbizottsági tag! Ezt pozitíve merem állítani!) En a nyugdíjazott alispán úrnak sajátkezű levelét olvastam, amelyben azt írja, hogy a hozzájuttatott panaszt átteszi^ a vállalat igazgatóságához. Én általában véve ezzel a kikaDott esettel csak azt igyekeztem bizonyítani, hogy milyen kellemetlen érdekellentét fejlődhetik ki és milyen könnyen összeütközésbe kerülhet a közérdekkel az a köztisztviselő, aki magánvállalatoknál hasznothajtó foglalkozást vállal. Az, hogy az illető tisztviselő az idejét nem ezzel tölti-e el, csak lényegtelen kérdés, amelyet át lehetne talán hidalni; itt az a szempont bír fontossággal, hogy ott, ahol gazdasági érdekekről van szó, nem hiszem, hogy bárki is római pápa lehetne és csalhatatlan lehetne. A kikapott esettel csak illusztrálni, magyarázni akartam, hogy arra a megszorításra, amelyre Farkas István és társai indítványt nyújtottak be, hogy t. i. ez alól még kivételt sem lehet tenni, még felmentést sem lehet adni, feltétlenül szükség van, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az autonómiában is előfordulhat az, hogv bizonyos érdekeltségek agitációt r folytatnak maguk mellett, és ígv olyan becsúszások történhetnek a törvénynek eme engedékenysége következtében, amelyek később azután az illető törvényhatóságra egyáltalában nem kívánatosak. Ezért én^ csatlakozom Farkas István és társai indítványához és tisztelettel kérem annak elfogadását. Elnök: Szólásra következik"? Perlaki György jegyző: Udvardy János! Udvardy János: T. Képviselőház ! Ismételten szó volt már a vitában a községi és körjegyzők magánmunkálati tevékenységéről. Amióta a közigazgatási reform kérdése kísért — évtizedek óta — mindannyiszor újból és újból felmerült a kívánság, részint a királyi közjegyzői, részint az ügyvédi kar részéről, hogy a községi jegyzők ós körjegyzők tiltassanak el a :

magánmunkálatok végzésétől. Ennek a kérdésnek megoldása nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hiszen a községi és körjegyzők magánmunkálati tevékenysége közszükségletet képez, közszükségletet elégít ki. A falvak lakossága sokszor 40—50—60 kilométernyire fekvő községekben alig járható utakkal van elválasztva — nem összekötve — azoktól a bírósági székhelyektől, ahol a kir. közjegyzők és ügyvédek működnek. Ha a községi- és körjegyzők eltiltatnának a magánmunkálati tevékenységtől, ennek nem az . ülése 1929 április 25-én, csütörtökön. 409 lenne a természetes következménye, amit az ügy! védi kar és a kir. közjegyzői kar gondol, és ezzel j elérni célhoz, hogy ezek az apró jogügyletek az ; ügyvédek kezébe kerülnének és ügyvédek végezhetnék azokat el, hanem ellenkezőleg, a zugirászoknak egy egészen új és kiírhatatlan fajtája keletkeznék. Eltekintve már most attól, hogy az ügyvédi és közjegyzői karnak vagy a községi jegyzőknek mi az érdeke, itt egyedül és kizárólag egy érdek játszhatilr szerepet, a közönség érdeke, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) a közönség érdeke pedig ktéségbevonhatatlanul az, hogy helyiben intézhesse el mindazon aprócseprő írásbeli teendőjét, amit eddig a falusi jegyző olcsón és jól elvégzett. Meg kell adni a mó~ d!ot rá, hogy mindazt az apró-cseprő szerződést, kérvényezést vagy egyéb hasonló dolgát helyben intézhesse el, odahaza kevés költséggel, kevés időveszteséggel és fáradsággal. Elképzelni sem tudom azt, [hogy a mai szabályozás mellett a jegyzők magánmurikálkodása körében olyan visszaélések történhessenek, mint amilyen viszszaélésekről a jegyzői ügyködés ellenségei beszélnek, de nem egy esetet tudok, amikor a szegény falusi lakosság részint zugirászoknak, részint pedig lelkiismeretlen ügyvédeknek kezébe került. Távol áll tőlem, hogy a nagy tekintélyű ügyvédi kart megvádolni akarnám, mindenesetre azonban sokkal, de nagyon sokkal jobban ki van szolgáltatva a közönség annak az ügyvédnek, aki fölött az ügyvédi kamara gyakorolja a fegyelmi bíráskodást, mint a helyben élő helyben lakó községi jegyzőnek, aki felett a közigazgatási hatóság ellenőrzést gyakorol. A jegyző nemcsak egyénileg, nemcsak vagyonilag, de fegyelmileg is felelős az általa viélgzett munkálatokért. Ez, a magyarázata annak, hogy a községi jegyzői magánműködés olyannyira általános szükségét képez, és hogyha eddig nem végeztek volna ilyen munkákat a községi jegyzők, meg kellene keresni a módját, hogy a nehéz viszonyokkal küzdő közönségnek ilyen irányú szükségletét helyben, olcsón ós jól kielégítsék. El sem képzelhető, hogy egy végrendelet, vagy apró szerződés vagy kérvény írásáért a falu népe a távollakó ügyvédhez utaltassák. Egy alkalommal, 1904 május 11-én, amikor a községi és körjegyzők illetményeinek szabályozását tárgyalta a Képviselőház, Darányi Ferenc felszólalására gróf Tisza István ebben a kérdésben a következőkép nyilatkozott (olvassa): «Egy pár szót kell mondanom arról a kérdésről, melyet Darányi Ferenc t. képviselőtársam felhozott és amely, mint ő is jelezte, a királyi közjegyzők tés ügyvédek körében bizonyos nyugtalanságot keltett, és ez az úgynevezett jegyzői magánmunkálatok kérdése. Hát t. Képviselőház, én abban a szerenesés helyzetben vagyok, ihogy életemnek derekát falun, a magyar nép között töltöttem el, olyan viszonyok között, ahol ugyanis megszokta mindenki, aki körülöttem élt, "hogy minden ügyével, bajával hozzám forduljon, és ahol bőséges módom ás alkalmam nyilt beletekinteni a magyar nép életviszonyaiba, életszükségleteibe, látni széknek, ©zen intézményeknek funkcionálását a gyakorlati életben. És mondhatom a t. Képviselőháznak, hogy a jegyzői magánmurikálatokra — természetesen bizonyos kinövésektől vagy visszaélésektől megtisztítva, amikre még rövidesen visszatérek — a népnek, a közönségnek érdekében feltétlenül szükség van, és óriási anyagi kárt okoznának éppen a magyar népnek, cippen a nagyközönségnek akkor, ha arra kényszerítenők. hogy minden oly ügyekben, amelyet ma a helybenlakó jegyző, aki őt ismeri, aki tud az ő nyelvén beszélni, aki meg tudja vele értetni 57*