Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

392 Az országgyűlés képviselőházának 2 giak tekintetében, mégis meglehetősen egaü­záltassanak. Nem is ezt a részt kívánom szóvá­tenni, hanem a 17. bekezdést. A paragrafus 17. bekezdése az előléptetések tekintetébein, illetőleg a tisztviselők választása tekintetében intézkedik. Nekem azonban kifo­gásom van a bekezdés nyolcadik sorában fog­lalt azon nomenklatura ellen, amely a követke­zőt állapítja meg tolvassa): «A választott tiszt­viselők előléptetése kérdésében a vármegyei tisztviselők nem vehetnek részt a szavazásban.» Mi kifejeztük azt az aggodalmunkat már a bi­zottsági ülések során, hogy az élethossziglan választott tisztviselők, mondjuk a főszolga­bírók, nagyon könnyen teremthetnek az al ispán számára olyan helyzetet, amely annak bukásával végződik. Magyarul: a főszolgabírák ha összefognak, egyszerűen megbuktatják az alispánt. Igaz ugyan, hogy azzal, hogy az elő­léptetések tekintetében a szavazati jog meg nem illeti őket, bizonyos lépés történt ezzel szemben, mégis ez a lehetőség még teljesen el­iminálva nincsen, mert hiszen a korteskedés még mindig megmarad a járásokban. Ennek ellenére látok egy biztosítékot, egy figyelmez­tetőt abban, hogy a főszolgabírókkal és esetleg a városokban a polgármesterekkel szemben a tanácsnokok, vagyis azok a főtisztviselők, akik­nek a törvényhatóságban szavazati joguk van, ezt a szavazati jogukat nem érvényesíthetik. Tisztelettel volnék bátor kérni a belügy­miniszter urat, szíveskedjék elfogadni azt a ja­vaslatomat, hogy necsak az előléptetések ese­tén ne szavazhassanak ezek a főtisztviselők, ha­nem választás esetén sem. Ezért indítványomat úgy méltóztassék figyelembe venni, hogy az tulajdonképpen egy pótlást jelent, amely azt mondja, hogy az imént felolvasott mondatban a «választott tisztviselők» szavak után beillesz­tendő volna: «választása és». Én tudniillik nem látom elintézettnek a dolgot azzal, hogy az elő­léptetéseknél ne szavazhassanak ezek a főtiszt­viselők, szükségesnek tartom, hogy a válasz­tásnál se szavazhassanak. Sajnos, én magam sem tudok remédiumot arra, hogy mivel lehet meggátolni azt, hogy egy adott esetben egy nem tetsző polgármestert az alárendelt tisztviselők, akiknek szavazati joguk van, meg ne buktassanak. Nagyon sűrű esetben meg fog történni az, hogy nem közér­dekből történik ez a megbuktatás. Meg fog tör­téni gyakran, hogy éppen azt a polgármestert vagy azt az alispánt buktatják meg, aki igen szigarúan fogja fel a maga feladatkörét és igen szigorú alispánnak vagy polgármesternek bi­zonyul a közérdek szolgálatában. A tisztviselő­ket ennek ellenére meg lehet ellene szervezni s megtörténhetik, hogy az alárendelt tisztviselők kibuktatják állásából. Az élethossziglan meg­választott főszolgabírók vagy az élethossziglan megválasztott városi tisztviselők összefognak és kibuktatják állásából az alispánt vagy a polgármestert. Legalább itt kell egy remédium és egy figyelmeztetés, hogy^ ez nem illik s amennyiben az akció kezdeményezése a háttér­ben történik, legalább nem lesz a dolog olyan eklatáns és kirívó, mintha nyiltan hagyjuk ezt a kérdést. Ezért kérem a belügyminiszter urat, szíves­kedjék elfogadni azt a javaslatomat, hogy elő­léptetések és választások esetén a beosztott tisztviselők nem vehetnek részt a szavazásban. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ennél a szakasznál négy rendbeli módosító indítványt vagyok bátor előtérjesz­3. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. teni s éppen azért már előre kérem a t. Házat, hogyha esetleg a házszabályszerű idő alatt nem tudnám ezeket beterjeszteni, méltóztassék tíz perc meghosszabbítást adni. (Felkiáltások jobb­felől: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a tíz perc beszédidőmeghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédének tíz perccel való meghosszabbításához hozzájárult. F. Szabó Géza: Nem biztos, hogy igénybe veszem. Első javaslatom arra vonatkozik, hogy most a közigazgatási gyakornok a törvényjavaslat rendelkezései értelmében nagyon hosszú időt kénytelen gyakornoki minőségben eltölteni (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és csak a vá­lasztási eshetőségektől feltételezetten is öt évet meghaladó gyakornoki idejének eltöltése után képes magasabb önálló állásba jutni. (Jánossy Gábor: öreg legény!) Éppen ezért első indít­ványom azt célozza, hogyha a közigazgatási gyakornok öt évnél többet töltött el ebben a mi­nőségében, az öt éven felül számított szolgálata a megválasztás esetén, olybá minősíttessék, mint hogyha azt az időt már a IX. fizetési osz­tályban töltötte volna el. Nagyon kis vigaszta­lás ez, de mégis valami előnyt kívánok ezzel biztosítani a hosszú szolgálat ellenszolgáltatá­sául. Éppen ezért első számú módosításom a következőképpen hangzik (olvassa): «Annál a közigazgatási gyakornoknál, aki a IX. fizetési osztályba tartozó állásra csak öt évet megha­ladó közigazgatási gyakornoki szolgálat után jutott, a közigazgatási gyakornoki minőségben eltöltött időnek öt évet meghaladó részét az il­letmények szempontjából úgy kell számítani, mintha azt a IX. fizetési osztályban töltötte volna el». (Helyeslés a baloldalon.) Ez volt első számú módosítási javaslatom. Második számú módosítási javaslatom arra vo­natkozik, hogy mint méltóztatnak tudni az előző szakaszokban, de ebben a szakaszban is intézkedés történik, személyi pótlékot állapítot­tunk meg azoknak a tisztviselőknek részére, akik egy állásban az előlépés alkalmának hiá­nya miatt bennrekedtek, bennmaradtak. Ezek bizonyos szolgálatuk, közelebbről az állásukban elérhető legmagasabb fizetési fokozatban eltöl­tött öt, illetőleg nyolc esztendő f után a^ nyug­díjba beszámítható fizetési pótlékban részesít­hetők és részesítendők. Előáll az az eset, hogy ilyen tisztviselő adott helyzetben előlép. Kérdés, mi fog történni személyi pótlékával? Természet­szerű, hogy ezt a kérdést akként kell rendezni a kiérdemelt személyi pótlékot illetőleg, hogy ezt a pótlékot magával vigye az előlépés folytán elért állásba is a többlet erejéig. Ez felel meg az igazságnak, ez felel meg a méltányosságnak és ez felel meg annak az alapelvnek is, hogy a már egyszer kiérdemelt javadalmat ne lehessen le­szállítani, mert ez abszurdum volna. Ennek az eshetőségnek kiküszöbölésére vonatkozik máso­dik számú indítványom, amelynek szövegét a következőkben vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): «Ha a személyi pótlékban részesített tisztviselő utóbb magasabb fizetési osztályba jut és előbbi fizetése a személyi pótlékkal együtt több, mint a magasabb fizetési osztállyal járó fizetése, személyi pótlékát a többleterejéig megtartja, amit később emelkedő fizetésébe, esetleg újabb személyi pótlékába be kell szá­mítani.» Harmadik számú javaslatom arra vonatko­zik, hogy egy bizonyos magasabb állásban meg­üresedés esetén behelyettesített tisztviselő arra a magasabb állásra vonatkozó illetményeknek tekintetében miképpen kezelendő. Eddig az volt

Next

/
Thumbnails
Contents