Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

„ 372 Az országgyűlés képviselőházának jobban felizgassa (Zaj a szélsőbaloldalon.), bármennyire is igazuk legyen a munkásoknak. Neki minden körülmények között objektíve kell a kérdéseket venni, és a rend és nyugalom megőrzésére kell törekednie. Ebben a tekintetben nem i gáncsot, hanem elismerést érdemel a főszolgabíró. (Peyer Károly : A főszolgabíró is tudta, hogy a gyárban milyen állapotok vannak, miért nem intézkedett hivatalból !) A főszolgabíró a maga részéről mindenesetre teljesíti kötelességét a maga hatáskörében. Maga a képviselő úr is beismerte azokat a nehézségeket, amelyek fennállanak a törvényes rendelkezéseknél, de magánál az ügy természeténél fogva is, amelyek nagyon nehézzé teszik a kérdést, a bért és a munkások alkalmazását illetőleg. Mert aminthogy a munkások szabad akarata érvényesülhet abban a tekintetben, hogy munkát vállalnak-e vagy nem és ebben a munkás hatósági védelmet kap, ugyanúgy szabadsága van a munkaadónak is arra, hogy azt a munkást alkalmazza, akit ő akar. Hogy ebben a tekintetben történnek egyik részről és másik részről visszaélések, azt mindnyájan tudjuk. De nagy különbség van a fejbeverés és a között, hogy valakit munkába fel nem vesznek. (Peyer Károly : Az utóbbi jobban fái !) Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam is láthatná a különbséget. Ha magán még nem próbálta ki, akkor is láthatná, milyen lényeges különbség van ebben a tekintetben. Mert azt mégsem lehet tűrni egy jogállamban, ahol a rendre súlyt fektetnek, hogy ott, ahol sztrájktörők vannak, a többiek azokat, akik maguktól akarnak munkába állani, agyba-főbe verjék. Erre semmiféle törvényes rendelkezés nincsen, ez a szabadságnak legnyilván valóbb megsértése. (Ügy van ! Ügy van ! jobbfelől.) yMi védelmet adunk a munkásságnak és ha lesz a

ehetősége, ez azonban már nem az én reszortomb

u tartozik, hanem a kereskedelemügyi miniszter _réba (Kabók Lajos : Hátha a csendőrök agyba'főbe verik a munkásokat ? — Zaj. — Elnök csenget), akkor ebben a kérdésben- is meg fognak történni a szükséges intézkedések. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tény, hogy egy bizonyos tendenciozitás olvasható ki, vagy látható a gyárnak abból az intézkedéséből, hogy a nyolc vagy tíz elbocsátott munkás közül három munkás volt olyan, aki tényleg ezekben a hazafias érzésű ténykedésekben résztvett. Ebben bizonyos tendencia van. Nagyon sajnálom, hogy nincs módomban ezen a téren ezekkel szemben is — nem a munkásokkal, hanem a munkaadókkal szemben — eljárni. A gyár maga tényleg nem magyar állampolgárok tulajdonában ^van. Elismerésre méltó dolog és üdvös az ország gyáriparának fejlesztésére, ha idegen tőke jön be, de ettől a tőkétől és azoktól a férfiaktól, akik itt munkálkodnak, a legkevesebb, amit elvárhatunk az, hogy a magyar munkást becsüljék meg, annak megélhetését ahhoz a mértékhez alkalmazzák, amely ebben az országban a ;' többi viszonylatokban r is érvényesül (Kabók Lajos: Hat pengő hetibérrel!) és maguk is alkalmazkodjanak ennek az országnak törvényeihez, és ha már itt vállalkozásaik révén anyagi gyarapodásban részesülhetnek, becsüljék meg ennek az országnak rendjét, becsüljék meg és támogassák ennek az országnak prezstizsét is a maguk eljárásával. (Űgy van! Taps a jobboldalon.) Ha ebben a tekintetben rendőrhatósági szempontból kifogás lesz, kijelentem, hogy velük szemben éppen olyan kérlelhetetlenül járok el, amint nem egy esetben mutattam meg s amint el fogok járni evvel a munkással, Lipp Ádámmal szemben is. Ebben a tekintetben engem szemrehányás nem érhet, mert ami az állam biztonságát, az állam tekintélyét és megbecsülését illeti, ebben a tekin282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. tétben tréfát nem ismerek, magyar állampolgárral szemben sem, de legkevésbbé idegen állampolgárral szemben. (Helyeslés és taps.) Ezért kérem, méltóztassanak az interpellációnak engem érdeklő részeire vonatkozó válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő úr óhajt a viszonválasz jogával élni. Peyer Károly : T. Képviselőház ! Távol áll tőlem, hogy kifogásoljam azt, hogy idegen tőke Magyarországra jöjjön, itt iparvállalatokat létesítsen és munkásokat foglalkoztasson. A magam részéről csak szívesen látom, ha itt új munkaalkalmakat teremtenek és távol áll tőlem az a gondolat, mintha ezt az ügyet csak azért hoznám ide, mert idegen vállalatról van szó és idegen vállalatnál történt ez a dolog. Én csak egy tényt állapítok meg ebből kifolyólag, amit a miniszter úr is volt szíves elfogadni, azt a tényt, hogy ennek az egész ügynek befejezéseként az a három munkás, aki végre megunta a szóbeli és tettleges bántalmazásokat, az eset befejeztéül munkáját elvesztette és a miniszter úr bejelenti, hogy neki nincs módjában e tekintetben a vállalattal szemben fellépni. Teljesen alárendelt kérdés az, hogy most ezzel a Lipp Ádámmal mi fog történni. Nem akarok most rámutatni arra, hogy hasonló esetekben munkásokat, akik akár borközi állapotban, akár könnyelmű elszólás formájában tettek kijelentést, letartóztattak és nem nyolc nap vagy pár nap után engedték őket szabadlábra, hanem hónapokig tartott, amig az illetőket szabadlábra helyezték; csak arra hivatkozom, hogy pl. március 15-én letartóztattak egypár fiatalembert és ma olvasom a lapokból, hogy a vizsgálóbíró szabadlábra helyezte őket. (Györki Imre közbeszól.) Azaz csak indítványt tett egy hónap után erre vonatkozólag. (Jánossy Gábor: Nem rendőrhatóság !) Viszont ismételten megtörtént, hogy egy külföldről idejött egyén tett ilyesmit, amin rendkívül csodálkozom, mert mi ismerjük a külföldi munkásokat, ismerjük a külföldi szakembereket és tudjuk, hogy azok sok esetben jobban megbecsülik a kezük alatt dolgozó munkásokat, mint talán a magyar munkavezetők (Ellentmondások a jobboldalon. Simon András: Embere válogatja !), műveltségüknél, szervezettségüknél fogva, meg egyéb tekintetben, mert egészen más ott a légkör, tessék megérteni, és ott ilyen eset nem fordulhat elő, és én csak azt gondolom, hogy ez az illető főként azért jött Magyarországra, mert Németországban ehhez hasonló dolgokat követhetett el a munkásokkal szemben és ottartózkodása lehetetlenné vált. Nem ismerem el azt, amit a miniszter úr mondott, hogy a hatóság itt pártatlan volt. Nem. Itt a hatóság teljesen pártoskod va járt el (Jánossy Gábor : Ezt nem lehet mondani !), azért is, mert ezekről a dolgokról, amelyeket én itt a Házban most elmondottam, a községben széltében-hosszában hónap óta beszéltek, ezeket tudta a csendőrség, a főszolgabíró és ezt tudta mindenki. Miért nem tartotta szükségesnek a főszolgabíró úr, hogy átvegye ezeknek a munkásoknak szerepét és miért nem indította meg hivatalból az eljárást az ellen az egyén ellen ? Neki módjában van ezt megtenni, mert az ipartörvény neki erre lehetőséget ad ; ha pedig nincs módjában, akkor módja van erre az illetékes iparfelügyelőnek, vagy egyéb hatóságnak. A hatóságok azonban ezek felett az esetek felett napirendre tértek, hiszen csak szegény nagyatádi lányokat vertek meg, és nem az úri kaszinóban mondták valakinek, hogy büdös magyar, hanem a nagyatádi textilgyárban, így tehát szó nélkül napirendre tértek felette. Három munkásnak az exisztenciáját kellett kockára tenni és,