Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

H 356 Az országgyűlés képviselőházának most ezeket a doktorátusokat megkövetelik, vagy pedig az a törvény fogja-e hatályon kívül helyezni azokat a szakaszokat, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Természetes!) amelyek itten — mondom — túlzottak. (Zaj.) Ehhez a szakaszhoz beszúrást, új bekezdést indítványoztam, amely indítványom azt akarja kimondani, hogy a törvényhatósági jogú, valamint a megyei város polgármesterévé bármely főiskolai végzettséget kimutató pályázó megválasztható. A városi polgármesteri állás hovatovább elveszti jogi kvalifikációt igénylő voltát. A városok adminisztrálása sokkal inkább közgazdasági és műszaki tudományokat igényel, hiszen a városok az üzemesítés révén inkább műszaki tudású vezetőt igényelnek, mint jogi tudású vezetőt. De én kétségbevonom azt, hogy egy ilyen városi polgármesteri álláshoz megkívánt sokoldalú tehetséget, rátermettséget és vezetni tudást is biztosítja már a jogi végzettség, mint ahogy — au contraire — állítom, hogy nem zárja ki az ilyen rátermettséget, szaktudást az, ha nem jogi minősítése van az illetőnek, hanem más főiskolai minősítése. (Ügy van! a balodalon.) Csak arra hivatkozom, hogy nálunk voltak már mérnök-polgármesterek. A Felvidéken pl. Faragó József volt kollegám polgármesteri minőségben éveken keresztül a legkifogástalanablbul működött. (Egy hang a jobboldalon: De jogi 'minősítése is volt!) Sőt volt belügyminiszterünk is volt, (Jánossy Gábor: Ügy van! Hieronymi Károly!) méltóztatnak tudni egy kiváló belügyminiszterünkről, akinek kiválósága felett — azt hiszem — szintén egyhangú a Ház véleménye, vagy hivatkozom egy mérnök miniszterelnökre, Friedrich Istvánra, akinek neve a magyar történelemben fenn fog maradni, (Halász Móric: Ügy is, mint jogforrásé!) hivatkozom pl., az Egyesült - Államokra, amelynek elnöke, Hoover, szintén mérnöki képesítéssel vezeti az Egyesült-Államok ügyeit. Ezzel az argumentációval csak azt akarom mondani, hogy az, hogy valakinek nem jogi minősítésű kvalifikációja van, hanem más minősítésű kvalifikációja, nem zárja ki azt, hogy egyénileg rátermett legyen és hogy ilyen testületet, mint egy megyei város, vagy mint egy törvényhatósági jogú város, vezetni tudjon. Éppen azért szeretném, ha itt, a városi polgármesteri állásnál, amelyet — még egyszer hangsúlyozom — a városok üzemei folytán én már nem tekintek teljesen jogi minősítést igénylő állásnak, kimondnók, hogy bármely főiskolai végzettséget kimutató egyén megválasztható a polgármesteri állásra. Kérem ennek a tiszteletteljes módosításomnak elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Fáy István! Fáy István: T. Ház! Tisztelettel kérem a tisztviselők kinevezésére vonatkozó indítványomnak elfogadását az abban felhozott indokoknál fogva, amelyeket változatlanul fenntartok. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gnbicza Ferenc jegyző: Patay Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Utána következik? Gubicza Ferenc jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Ház! Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam által kifejtetteket magamévá teszem a városokra nézve. Magamévá teszem ennél a szakasznál a Kossalka igen t. képviselő úr által beadott indítványt is teljes egészében. Amikor azonban erre az álláspontra helyezkedem, ez nem jelenti azt, hogy a közigaz282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. gatási tisztviselők képesítésének kérdésében a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések engem kielégítenek. Többet kívánok, amennyiben a képesítés emelését valamennyi közigazgatási tisztviselőre kitérj esztendőnek vélem. Megengedem, hogy a magyar közigazgatásban a fogalmazási tisztviselők az oxigént képviselik. Sietek azonban hozzátenni, hogy ha ez a megállapításom fennáll, akkor a magyar közigazgatásban a számvevőség a nitrogén szerepét játssza. (Derültség.) Sőt tovább megyek megállapításomban és kiemelem azt... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Együtt folyósítanak! — Derültség. —• Petrovácz Gyula: Hidrogént kellett volna mondania, de nitrogént mondott!) Nyelvbotlás volt kérem. (Szilágyi Lajos: A naplóban már benne van!) Dehogy van benne, majd kitöröljük! (Derültség.) Ez nem olyan kérdés, amelyet vicc tárgyává lehetne tenni; én ezt komoly megfontolás alapján hoztam ide. Most tovább folytatva megállapításomat, kiemelem azt, hogy a számvevők maguk alkotó, teremtő munkát képesek végezni a fogalmazói munka közreműködése nélkül is. Megfordítva ezt nem mondhatom a fogalmazókról. De ezt nem írom a fogalmazói szak rovására, hanem a mai egyetemi oktatási rendszernek tudom be. A számvevőségi tisztviselők, akik a magyar társadalom szegényebb osztályaiból rekrutálódnak, a közigazgatási tudomány jogi részét önszorgalom útján sajátítják el, annyira elsajátítják, hogy a jogi rész egész anyagát is uralják. En magam is éppen a belügyminisztérium számvevőségi karából kerültem ki. Tudom, milyen munkát végeznek; visszaemlékszem arra, hogy a legkomplikáltabb, a magánjognak és a közigazgatási jognak ismeretét kívánó fellebbezéseket, mint a milyenek pl. az árvaügyiek, a számvevőségi tisztviselők intézik, úgy, hogy még az ily, eminenter jogi ügyekben is — sokszor — a fogalmazási ügyosztály is csak a döntéshez, illetve intézkedéshez szükséges szövegezést végzi. De ezzel a kérdéssel nem kívánok in concreto foglalkozni. En csak a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom azt, hogy ha most nem is teheti, de törekedjék arra, hogy a számvevőségi tisztviselőktől is megkívántassák a jogi kvalifikáció. Nem azért, hogy a mai munkakörben érvényesítsék ezt a magasabbrendű képzettséget. Erre elsősorban a közigazgatásnak van szüksége, hogy a munkamegosztást egészen más alapokon tudjuk megszervezni, mint amilyen alapon az ma van. Ettől fázik a büró hatalma, egészen érthetetlen okokból. Mert ha erre az egyedül helyes álláspontra helyezkednek, akkor a közigazgatás tökéletes fundamentumát vetik meg, sőt merem mondani, hogy mindaddig, amíg az az új munkamegosztás érdekéből keresztül nem viszik a közigazgatásban, — hogy t. i. a számvevőségi tisztviselők épúgy, mint a fogalmazói szakbeliek egyforma kvalifikáció alapján alkalmaztassanak — nem lesz tökéletes, főleg nem lesz gyorsan dolgozó közigazgatásunk. De ha elgondolásom érvényesül, akkor a számvevőség részére nem marad, csak a számadási perrendtartás vitele és a könyvelés. Egységes kvalifikáció mellett a számvevőségekhez azok a tisztviselők fognak kerülni, akiknek erre a szakra különös hajlamuk van. A mai rendszer mellett a számvevőség mint egy egészen különálló szerv működik, ami megszakítja a munka folytonosságát, mert alig van érdemleges közigazgatási akta, amely ne kerülne a számvevőséghez. Ismétlem, nem tudom megérteni, miért ide-