Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Az országgyűlés MpviselöházánaTc 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 357 genkedik a magyar közigazgatás attól, hogy magas nívóra emelje a számvevőségi^tiszt­viselők képzettségét. Amikor erről szólok, nem a közvélemény, mert nem úgy ismernek, hanem egyesek a Házban azt a törekvést, olvassák ki a felszólalásomból, hogy emelni akarom a számvevőségi tisztviselők egyéni te­kintélyét. Tényleg emelni akarom, de közérdek­ből; emelni akarom azért, hogy a mai lehetetlen munkamegosztást elvethessük és egészen más fundamentumon építsük fel. Ezt meg is kellene csinálni és remélem is, hogy igen rövid idő vá­laszt el attól, hogy az új munkamegosztást ke­resztülvigyük; remélem, hogy Klebelsberg kul­tuszminiszter úr a mostani egyetemi tanítási és vizsgarend átszervezésénél erre a nagyfon­tosságú kérdésre gondolni fog és a jogi tárgyak között az államháztartástannak megfelelő he­lyet fog biztosítani a vizsgák fokozataiban. Ki kell emelnem, — nehogy beszédemet félreértsék — én nem becsülöm le a jogi képzettséget, de ez teljes a közigazgatási szolgálatban csak akkor lesz, ha az államháztartás tudománnyal páro­sul. Hozhatnék fel az életből példákat arra, mi­ként érvényesültek számvevőségi tisztvise­lők, akik a fogalmazói szakra mentek át a szám­vevőségtől, magukkal vitt ismeretekkel mint superplus-szal. A legelső pozíciókba kerültek az illető minisztériumokban mindenütt. (F. Szabó Géza: Mindenkinek ott kellene kezdeni: a számvevőségen!) Aki a pénzügyminisztérium budgetosztályába került, ahol módjában van ezt a szakot minden részletében elsajátítani, ed­dig pénzügyminiszter vagy legalább államtit­kár lett mindegyik. Ez így van; méltóztassék végignézni a beosztásokat és az előmeneteleket. (F. Szabó Géza: Ajánlom, hogy mindenki le­gyen előbb egy hónapig pénzügyminiszter!) Ha a t. belügyminiszter úr helyén ülnék, — nem kívánkozom oda — nem mellőzném a keze­lési tisztviselők minősítésének szabályozását sem. A kezelés rendkívül nagy szerepet játszik a közigazgatásban; ebben a Házban nem is kell erről képet festenem; mindenki ismeri. Ismer­jük különösen mi képviselők, akiknek minden minisztériumban dolgunk akad. Tudjuk, hogy ma ahány minisztérium, annyi irodakezelési rendszer van. Ki kell emelnem, hogy a belügy­minisztérium irodakezelési rendszere és irat­tározása olyan módon szerveződött meg, hogy azt például vehetnék a többi minisztériumok. A kezelési személyzet minősítésének emelésére azonban^ mindenütt feltétlenül szükség van. Az iktatási és irattározási rendszer a különböző államokban ma már egészén más, mint a mienk­ben. A kezelési rendszereket külön tanulmány tárgyává kell tennünk és a mi viszonyaink szempontjából azt recipiálnunk kell. Az első helyen kellett volna említenem, t. Ház, a jegyzőket. A jegyzőktől nem azt a kvalifikációt, nem azt a képesítést kívánnám, amelyre az igen t. miniszter úr alludált az általános vitát lezáró beszédében. Ha jól em­lékszem, azt mondotta, hogy az abszolutórium birtokában lévő jogászokat fog majd a jegy­zői állásokra megválasztatni a minősítési törvény megváltoztatása alapján. Olyanokat fognak tehát felvenni, akiknek nincs vizsgá­juk, hanem csak a tudományegyetem jogi fakultásán négy évet elvégeztek. Tudjuk, az ily jogászok^ milyen képzettek, milyen a szorgalmuk és milyen a megbízhatóságuk. A félbemaradt abszolutóriumos jogászokról so­kat tudnék beszélni, főleg arról, hogy botor­kálnak az élet nagy területén a kenyér, de nem egyszersmind 1 a munkák után. Ilyen jegyzőkre nekünk nincs szükségünk. Teljes jogi kvalifikáció kell, mert csakis a teljes jogi kvalifikáció alapján foglalhatják el a jegyzők a közigazgatási munka értékfokozatában azt a helyet, amelyet munkájuk használhatóságá­nál és fontosságánál fogva megérdemelnek. A kiváló jegyzőknek — erre különben célzott is záróbeszédében az igen t. miniszter úr — bizto­sítani kell a közigazgatási státusban a legma­gasabb állást, a miniszteri tanácsosig. Ma a jegyzők teljesen el vannak zárva az előmene­teltől, egészen el vannak zárva attól, hogy ki­váló munkájuknak egyénileg is hasznát vegyék. De én nem a jegyzők egyéni érdekében be­szélek, hanem beszélek a köz és beszélek első­sorban a nép érdekében, mert aki, mint a jegyző, megismerkedik a nép viszonyaival és szükségleteivel, abból legelsőrangú tisztviselő lehet ott, ahol a közigazgatási ügyeket a legma­gasabb fokon intézik. Ezekre kívántam a miniszter- úr figyelmét felhívni, hogy necsak a fogalmazói szakbeli, ha­nem a számvevőségi és a kezelői tisztviselők, valamint a községi és körjegyzők képesítésének emelésére is gondoljon és ennek nyomában gon­doljon szebb jövőjük kimunkálására is. Elnök: Az előadó úr óhajt szólani* .Csák Károly előadó: T. Képviselőház! Két kis stiláris módosítást vagyok bátor előterjesz­teni, mert a szakaszban tautológia van, felesle­ges kifejezések vannak. A 65. § 1. bekezdésének 9. sorában nevezetesen, ahol az «alkalmazható» szónál kezdődik a szöveg, azt hiszem sokkal he­lyesebb szöveg lenne a következő (olvassa): «alkalmazható, akinek a tudományegyetemen szerzett jogi vagy államtudományi tudori, vagy a közgazdasági karon szerzett közgazdaságtu­dományi tudori oklevele van». Mert itt a vég­zettséget stb. beleviszi, ami természetes és egy­általában felesleges ennek a kifejezésnek a fel­vétele, amikor amúgy is a tudori oklevélhez van kötve az alkalmazhatóság. A 65. § 3. pontjának utolsó előtti mondata a következőképpen szól (olvassa): «Szolgálatté­telre csak azt a tiszteletbeli tisztviselőt lehet berendelni, aki az illető állásra megkívánt el­méleti képesítéssel rendelkezik». En tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a szö­veget kihagyni — hiszen ugyanennek a szakasz­nak egy másik mondata akként rendelkezik, hogy tiszteletbeli tisztviselővé csak azt lehet ki­nevezni, aki az illető állásra megkívánt elmé­leti képesítéssel rendelkezik és nem tölt be másutt állást — minthogy a kettő egymás mel­lett felesleges, mert ha csak azt lehet kinevezni, akinek elméleti képesítése van, s akkor nagyon természetes, hogy szolgálatra sem lehet mást berendelni. Ennélfogva tisztelettel kérem, mél­tóztassék ezt az utolsó előtti mondatot kihagyni. Elnök: Szólásra következik? . Gubicza Ferenc jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ellentétben az előttem felszólaltakkal, nem fogadom el azt az álláspontot, amelyet ők itt képviselnek, ami­kor még kibővíteni akarják a kvalifikációt és még több nehézséget akarnak gördíteni az elé, hogy valaki közigazgatási tisztviselő legyen. Ma már ott tartunk, hogy nem a kvalifiká­ció dönti el a rátermettséget, hanem a hozzáér­tés. A kvalifikáció sokszorozásával, fokozásá­val csak azt érjük el, amit elértünk itt, hogy Rö ser-féle intézeteket nyitnak (Nagy zaj és el­lenmondások. — Jánossy Gábor: Az csak egy szomorú kivétel volt!) és akinek pénze van, az minden körülmények között megszerzi a szük­séges bizonyítványt anélkül, hogy elvégezné az iskolákat; egy bizonyítvány tehát az, amely­50» •ËÈI

Next

/
Thumbnails
Contents