Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Az országgyűlés képviselőházának 2 Az 59. § 1. bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelenteni ki. A 2. bekezdés eredeti szövegével szemben áll Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványa, amely szerint a bekezdés 4. pontjában a «legalább öt napi» szavak törlését kívánja. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 2. bekezdést eredeti szöve­gében elfogadni, szemben Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a 2. bekezdést eredeti szövegében fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az ere­deti szöveget fogadta el. A 3. bekezdés meg nem támadtatván, azt el­fogadottnak jelentem ki. A 4. bekezdéssel szemben áll Farkas István és társai képviselő urak ellenindítványa. Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szö­veget elfogadni, szemben Farkas István és tár­sai képviselő urak indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fo­gadta el. Következik a 60. §. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferene jegyző (olvassa a 60—64. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül el­fogad. Olvassa a 65. §-t). — Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: Igen t. Képviselőház! Éppen ennek a kérdésnek tanulmányozásával lévén elfoglalva, méltóztassanak megengedni, hogy egy pillanatig igénybe vegyem az igen i Kép­viselőház szíves türelmét és pár szóval kifejt­sem azt, amit már az általános vitában is el­mondottam, hogy miért tartom én szükségesnek azt, hogy a gyámhatósági igazgatásban levő alkalmazottakra nézve f enntartassék az 1883 : 1. tc.-nek az a rendelkezése, amely szerint ott ki­zárólag a jogtudományi kvalifikáció kvalifi­kálja a tisztviselőket a speciális, különleges és nagyfontosságú gyámhatósági igazgatási ága­zatban való közreműködésre és munkálkodásra. Nem kell e tiszteletreméltó gyülekezet előtt rá­mutatnom a gyámhatósági igazgatásnak, az ár­vák és gondnokoltak ügyei ellátásának közér­dekű voltára és nagy fontosságára. A magyar nemzeti vagyon nagy részének megőrzéséről, gyümölcsöztetéséről, konzerválásáról, gyarapí­tásáról és a magyar állam népességének egy te­kintélyes kontingenséről, az árvák jóravaló, de­rék, öntudatos polgárokká való neveltetésének kérdéséről van itt szó, amire nézve a régi kva­lifikációs törvény is jogtudományi képesítést kíván az illető közigazgatási ág munkásaitól, mert itt par excellence, feltűnően magánjogi, vagyonjogi, családjogi és örök jogi kérdéseknek elbírálásáról van szó. Én, t. Képviselőház, a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezéseiben visszaesést látok a régi, a jelenlegi állapottal szeimben, mert példának okáért a részemről igen nagyra becsült és hivatása magaslatán álló közgaz­dasági egyetem doktorátusa, vagy pedig végső bizonyítványa, államvizsgája szerintem nem egyenlő a jogtudományi képesítéssel. Ezért azoknak a nagy érdekeknek lelkiismeretes és eredményes ellátására való tekintettel, ame­lyeket a gyámhatóságok szolgálnak, — a ma­gyar közigazgatásnak ez az ősi ágazata az egyetlen, amely a maga őseredeti mivoltá­ban még máig is fennáll, hiszen az árvaszék­neik, a gyámhatóságoknak összetételéről véte­tett a minta, amikor az 1869 : IV. tcikkel a bíróságot a közigazgatástól elválasztották és a régi árvatörvény székek mintájára szervezte meg az akkori törvényhozás a halhatatlan emlékűi Horváth Boldizsárnak Szombathely nagy szülöttének igazságügyminisztersége KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. L ülése 1929 április 24-én, szerdán. 355 alatt a bíróságot —, .arra ikérem a mélyen t. belügyminiszter urat, méltóztassék — igazán egy krajcárba sem kerül, igen könnyeu mél­tóztathatik megcsinálni — elfogadni köz­érdekből a gyámügyi, árvaügyi igazgatásnak érdekében azt az indítványomat, hogy a gyám­hatósági igazgatásban való részvételhez, vagy tisztviselői állás elnyeréséhez a jogtudományi doktorátus szükséges, és mindjárt hozzá­teszem, hogy ne kelljen külön felszólalnom, arra is kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy a közigazgatási gyakornokok szolgálatánál méltóztassék 1 kötelezővé tenni, hogy az a közigazgatási gyakornok félévet az árvaszéknéi is töltsön el. Mert ha egy köz­igazgatási gyakornokot, akinek fogalma sincs a hagyatékokról, milliárdos vagyonok fel­osztásáról, az apai hatalom megszüntetéséről, a gyermekek bonus diligensque páter fami­lias-ának jogairól és kötelességeiről, úgy kerül oda az árvaszékhez egy félévi gyakorlat nélkül, akkor inkább van a legjobb igyeikezet mellett is kárára annak az ügyinek, amelyet szolgálni van hivatva, mintsem előlnyére. Isimétlem, az • ügy érdekében, a tisztviselők elméleti képzésének tökéletesítése érdekében kérem ennek a semmiféle különös megerőlte­téssel és költséggel nem járó indítványomnak elfogadását. Elnök: Az előadó úr óhajt szólni. Csák Károly előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A címhez kívánnék egy kis módosítást tenni. A 65. §-t ugyan tárgyal­juk már, a címre vonatkozóan azonban még neim történt kérdésfeltétel és nem volt tár­gyalás. A harmadik rész címe a következő (olvassa): «Az önkormányzati tisztviselőik és egyéb alkalmazottak némely személyi és szol­gálati viszonyaira vonatkozó rendelkezések». Tisztelettel kérem, méltóztassanak ezt rövi­debbre vonva, a következőképpen átszöve­gezni (olvassa): «A közigazgatási tisztvise­lők és egyéb alkalmazottak személyi és szol­gálati viszonyaira vonatkozó rendelkezések». Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kossalka János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszóla­lása töröltetik. Utána következik? Gubicza Ferenc jegyző: Petrováez Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen tisztelt Ház! Nem osztozom azokban az argumentumokban, • ame­lyeket előttem szólott mélyen t. képviselőtársam a jogi doktorátus megkívánására vonatkozóan előterjesztett. (Jánossy Gábor: Csak az árva­széknél!) Ebben a törvényjavaslatban a jogi doktorátust amúgy is túlzottan kidomborított­nak találom akkor, amikor egy készülő kvali­fikacionális törvény éppen meg akarja szün­tetni azt az abúzust, amely nálunk a doktori címmel egyáltalában folyik. A doktori cím a külföldön mindenütt tudományos gradus^ nem pedig képesítő bizonyítvány. Olyan tudományos gradus a doktori cím, amelyet rendszerint csak egyetemi magántanárok szoktak megszerezni. Nálunk ellenben mind a jogi, mind az orvosi fakultáson megszűnt a doktorátus tudományos gradus formája, az most egyszerűen kvalifika­cionális eszközzé vált. Az előkészítés alatt álló új törvényjavaslat alapján, ez a helyzet meg­szűnik és az új törvényjavaslat végbizonyít­ványt fog ezekre a szakokra megállapítani és visszaállítja a doktorátust a maga eredeti tudo­mányos színvonalára. Éppen azért nem tudom, hogy fogunk majd mi összetalálkozni ezzel a kvalifikacionális törvénnyel, hogy fogjuk eze­ket a szakaszokat újból módosítani, amelyek itt 50

Next

/
Thumbnails
Contents