Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-282
354 Az országgyűlés képviselőházának kivéve: ...4. ha az ítélet legalább öt napi elzárásbüntetést, vagy magánjogi igényt állapított meg.» Nézetem szerint az öt napi elzárás súlyos megállapítás; elég lenne az is, hogy: «elzárásbüntetést állapított meg». Ezért az «öt napi» szavak törlését kérem. Indokolom ezt azzal, hogy nagyon sok hiba történt és történik még ma is a kihágási bíráskodásnál, és az ilyen ítéleteknek súlyát igen sokszor olyanok is megérzik, akiket méltatlanul sújtottak elzárásbüntetéssel. Ennélfogva ezt a törlést javasolom. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez az 59. § a fellebb vitel korlátozásáról szól kihágási ügyekben. En azon az állásponton vagyok, hogy minden kihágási ügy, akármilyen kicsiny mértékben történik az illető elítélése, fellebbviteli lehetőséggel legyen egybekötve. Egyáltalán nem értem azt az álláspontot, hogy a rendőri bíráskodásnál a fellebbezést így akarjuk korlátozni. Éppen ez okból az első bekezdéshez beadott módosításomat visszavonom. Visszavonom azért, mert az az álláspontom, hogy minden elítélt fellebbezhessen. Végtére is a jogorvoslat olyan fontos szempont, amelyet mindenki számára biztosítani kell. A rendőri bíráskodás pedig tudjuk, hogyan történik. A rendőri bíráskojdiás keretében igen könynyen és könnyű módon hoznak ítéleteket. A könnyű módón hozott ítéletek pedig azt jelentik, hogy nagyon sokszor igazságtalanul ítélik el az embereket apró-cseprő kihágásokért. Ilyen apró-cseprő kihágások tömegesen vannak, mert senki sem tudja, hogy mikor és mely tényével követ el kihágást. Ha pL a járdának ezen az oldalán megy, elítélik; ha nem azon az úttesten megy keresztül, amely meg van szabva, elítélik; ha plakátokat ragaszt a falra, elítélik, ha levakarja a házmester a plakátot, azért is elítélik. Szóval, elítélni a rendőri bíráskodás keretében mindenkit lehet* Olyan tömegítéleteket hoznak tehát a rendőri bíráskodás keretében, amelyek a népesség nagy részét érintik. A legtöbb ember, a közönséges polgár egyáltalán nem tudja azt, hogy rendőri kihágást követ el, amikor cselekményét elköveti; fogalma sincs arról, hogy mely tettével és lépésével követ el kihágást s azután, ha a rendőr véletlenül megfogja, felírják és elítélik. Természetes dolog, hogy ha ilyen nagytömegű rendelkezés van, amely a kihágásokat lehetővé teszi, akkor a közönség érdekeinek védelmét is szolgálni kellene ebben a törvényben; szolgálni kellene éppen a renidőri bíráskodásnál azzal, hogy a fellebbezésnek az egész vonalon, akármilyen csekélyke pénzbeli büntetésről is szól az ítélet, helye van. így ugyanis mindig reménye van az illetőnek arra, hogy ha fellebbezését megindokolj felsőbb hatóságoknál orvoslást talál. Én tudom, hogy ©ddig is találtak több esetben ilyen orvoslást. Ha már olyan könnyen hozzák is meg az ilyen ítéleteket, de legalább nagyobb megnyugvást kelt az illető egyénben, akit elítéltek, az, hogy fellebbezhet, felszólalhat, és hogy a felsőbb hatóság felülbírálja az ügyét. Ez rendkívül fontos dolog, és nem így kellett volna ezt ebben a törvényben megszövegezni, hanem minden ítéletre vonatkozólag a fellebbezési jogot meg kellett volna adni. Miután az 59. § 4. bekezdéséhez benyújtott indítványom enyhíteni akarja ezt a rendelkezést, kérem annak elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. * Elnök: Ha jól értettem, a kéçviselő úr a 2. bekezdéshez indítványozott pótlását visszavonja. (Farkas István: Az első bekezdéshez!), a 4. bekezdéshez beadottat azonban fenntartja. (Farkas István: Igen!) Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhait szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Az ezen szakaszban foglalt rendelkezésekkel nemcsak egyszerűsítést kívántunk elérni, de a fokozatos felelősséget is jobban ki akarjuk domborítani az alsó fokú hatóságoknál. Kijelentem, hogy a tisztviselőknél a kvalifikációt is^ emeljük és a tisztviselők vagyoni függetlenségét is jobban biztosítani kívánjuk, hiszen elvégre elérkezett az idő arra, hogy velük szemben fokozottabb mértékben gyakoroljuk a felügyeletet és ellenőrzést. Kijelentem, hogy a kihágási ügyek ellenőrzését nyomatékosan fogom eszközölni a jövőben és rá fogom vinni a tisztviselőket ebben a kérdésben arra, hogy a legszigorúbban tartsák magukat a fennálló rendelkezésekhez. (Helyeslés.) Attól sem térek el, ami már elődeim által is több ízben kiadatott s amiben bennünket más állam sem előzött meg. Hiába hivatkoznak e tekintetben a porosz belügyminiszternek arra a legutóbbi intézkedésére, amely a hatóságokat méltányos eljárásra és nem anynyira retorziós, mint inkább megelőző eljárásra hívta fel, mert részünkről nem egyszer történt már ilyen rendelkezés kiadása. Éppen ennek a törvényjavaslatnak végrehajtási utasításában magam is szándékszom gondoskodni arról, hogy erre a kihágási ügyekkel foglalkozó tisztviselők figyelmét necsak felhívjam, hanem érvénesen utasítsam őket e rendelkezéseknek a jövőben való szigorú és pontos betartására. (Helyeslés.) Ha a mai állapotot tartanok fenn, sem nem egyszerűsítenők az eljárást, sem nem segítenénk ezeken az ügyeken, hanem ismét csak a felelősséget csorbítanók az alsóbbfokú hatóságoknál, mert azok azt mondanák, hogy majd a felsőbb hatóságok ezt a kérdést el fogják intézni. Viszont a tekintély rovására is menne az alsófokú hatóságoknál az, ha azoktól minden kihágási ügyet megfellebbeznének és minden bagatell ügy felkerülne a minisztériumba. Elvégre a minisztériumnak nem az a hivatása, hogy szolgabírói kihágási ítélkezésekkel foglalkozzék, hanem inkább a jogegység megtartására és a helyes eljárásra kell törekednie, amit csak ellenőrzés útján tud aztán érvényre is juttatni. Éppen ezen indokoknál fogva kérném, méltóztassék e szakasz által erre a lehetőséget megadniés az alsófokú hatóságoknál a felebbviteli korlátozást abban a mértékben beállítani, ahogyan az a törvényjavaslatban kontemplálva van. En teljes mértékben tudom honorálni azokat az aggodalmakat, amelyek ebben a kérdésben felmerülhetnek; de ha előre nem megyünk és ezeket a szempontokat nem kívánjuk érvényesíteni, akkor nem segíthetünk a közigazgatáson^ sőt magunk vagyunk azok, akik annak nívóját alásüllyeszteni törekszünk. Ha ilyen rendelkezésekkel jövünk, akkor a felelősség tudatát is fokoznunk kell, és ezzel tudjuk azután ezeknek az ügyeknek nívóját is emelni és megnyugtatást is elérni a nagyközönség felfogásában. Éppen azért kérném a t. Házat, méltóztassék az indítványok elvetésével a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.