Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

350 Az országgyűlés képviselőházának lálja, a megtámadott határozatot érintetlenül hagyja; ha pedig az ügy érdemét érintő jogszabálysértést állapít meg, a határozatot megsemmisíti és az ügyet ha az végső fokon intézkedési jogköréibe tartozik, érdemlegesen elbírálja. Ha evégből a tényállás pótlását találja szükségesnek, erre az eljárt alsóbbfokú hatóságok bármelyikét utasíthatja.» Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kivan s a belügyminiszter úr sem óhajt nyilatkozni a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 1. és 2. bekezdés meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. A3, bekezdés eredeti szövegével szembenáll az előadó úr módosítása. Az eredeti szöveggel szembeállítom az előadó úr módosítását és kérdem, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni az előadó úr módosításával szemben, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el, ennélfogva.a 3. bekezdést az előadó úr módosított szövegében jelentem ki elfogadottnak. Következik az 51. §. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa as 51. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa az 52. §-t). — Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy a közigazgatási eljárásnál a jogorvoslatnak egy egész foka kihagyatik, harmadfokú jogorvoslat voltaképpen nincs, mégis a Justizmordok és az igazságtalanságok elhárításának lehetősége szempontjából helyesebbnek tartanám, ha az újrafelvételi kérelem határideje mindezekre való tekintettel két esztendőben állapíttatnék meg. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Az 52. § első bekezdésénél Farkas István és társai azt javasolják, hogy az első bekezdés ötödik sorában, ahol arról van szó (olvassa): «aki az ügy eldöntése után a kérdés érdemére döntő olyan bizonyítékok birtokába jut, amelyet a főeljárás folyamán önhibáján kívül nem használhatott», e helyett a következői szöveget iktassák be (olvassa): «aki olyan tényt, vagy bizonyítékot hoz fel, amelyek akár önmagukban, akár kapcsolatban a befejezett eljárás folyamán felhozottakkal a meghozott jogerős véghatározat hatályon kívül helyezését valószínűvé teszi». Ugyanebben a szakaszban a 'harmadik bekezdésben a hat utolsó sor helyett, — ahol a bekezdés azt mondja (olvassa): «amely azt az ügy irataival együtt határozathozatal végett ahhoz a hatósághoz küldi, amely a főügyben a jogerős véghatározatot hozta, illetőleg amelynek jóváhagyásától a véghatározat jogerőssé válása függött.» — Farkas István és társai a következő szöveg beiktatását javasolják (olvassa): «amely az újrafelvételi kérelem megengedése kérdésében elsőfokon határoz». Ugyanebben a szakaszban a hetedik bekezdésnél Farkas István és társai azt javasolják, hogy a «mindenik fél» szava után a következő szavak iktattassanak be (olvassa): «ugyanazon tények és bizonyítékok alapján csak egyszer élhet». Ennek a beiktatását tartjuk kívánatosnak. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva senki ninics! 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Az egész szakaszt a mai érvényben levő jogelvek alapján állapítottuk meg és foglaltuk össze. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam azt intdítványozta, hogy az újrafelvételi határidőt két évre terjesszük ki. Ez bizonyos tekintetben az ügyek végleges befejezését elodázza és jogbizonytalanságot idéz elő. — (Hegymegi Kiss Pál: Kivételes jogorvoslat!) A polgári perekben ma egy fél év, hat hónap, az újrafelvételi lehetőség ideje. — (Hegymegi Kiiss Pál: Ügyvéd-ké)p viselet!) Ha tehát mi ezekben a kérdésekben meghosszabbítanánk az újrafelvételi lehetőségeket két évre, ez határozottan jogbizonytalanságot jelent és egy^ ügy elintézése tulajdonképpen véglegesnek és ténylegesnek csak két év múlva volna tekinthető. Farkas István és társainak háromrenldbeli módosítása ugyanezekbe az elvekbe ütközik. Amint már mondottam, ; az első módosítás ellenkeznék a mai helyes jogszabályokkal és olyan eltéréseket állapítana meg, amelyeknek helyes elbírálása bizonyos önkényeskedésektől függne, úgy, amint azt az első módosítás proponálja. A másik módosításuk az, hogy az újrafelvétel megengedése kérdésében az határoz, aki az elsőfokon határoz. Ez is ellenkezik a fennálló jogszabályokkal, mert a polgári ügyekben a perrendtartásról szóló 1911:

1. te. 566. §-a értelmében jogerőssé vált ítéletnél az illetékes az új raf el vétel kérdésében dönteni, aki^ az ítéletet az utolsó fokon hozta. Ez a módosítás a hierarchiában is olyan ellentéteket idézne elő, hogy egy alsófokú hatóságnak joga volna egy felsőbb hatóság ítéletébe beavatkozni, ami a judikatura szempontjából sem volna helyes. Harmadik módosításuk pedig az, amely «ugyanazon tények és bizonyítékok alapján» bármikor lehetővé akarja tenni az újrafelvételi Ez teljesen lehetetlenség, amennyiben az ügyek sohasem volnának véglegesen befejezve, mert ha minden határidő nélkül megállapítjuk, hogy bármikor bármilyen új bizonyíték alapján lehet újrafelvételi kérni, ez teljes jogbizonytalanágot idézne elő az egész bíráskodásban, amit mi nem célzunk, hanem ellenkezőleg: az ügyek befejezését illetőleg egy teljesen határozott megállapítást kívánunk, viszont módot akarván adni a Justizmordokkal szemben is, de erre a közigazgatási eljárásban teljes mértékben elegendőnek tartjuk az egy esztendőt. Ennélfogva kérem a t. Házat, méltóztassék az összes módosításokkal szemben az eredeti szöveget elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Az 52. § első bekezdésének eredeti szövegével szemben áll Farkas István és társai képviselő urak módosító indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az első bekezdés eredeti szövegét, szemben a módosító indítvánnyal elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ennélfogva a Ház az eredeti szöveget fogadta el. A második bekezdés eredeti szövegével Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványa áll szemben. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget, szemben Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el. A harmadik bekezdés eredeti szövegével ismét Farkas István és társai képviselő urak in-