Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-282
348 ' Az országgyűlés képviselőházának meg van állapítva a tanácsé. E törvényjavaslat pedig azt mondja, hogy a tanács hatásköre átszáll a polgármester hatáskörébe, tehát mindkét hatáskör precízen van megállapítva, teljesen felesleges, hogy taxációba menjünk, mert ott esetleg valamely üiány lehet és akkor ugyanazok a zavarok állhatnak elő, amint azt a kisgyűlésre^ nézve voltam bátor kifejteni. (Ügy van! a jobboldalon.) A másik kérdés, amely felvetődött, a mérnöki kérdés. Nagyon sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy Petrovácz Gyula t. képviselő úr indítványát most el tudjam fogadni. Ebben a kérdésben már többször is nyilatkoztam, ismerem a, nehézségeket, amelyekre Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársunk is alludált. Ezt a kérdést legközelebb csak a kvalifikációs törvénnyel tudnám leginkább elintézni és kapcsolatban a kereskedelemügyi miniszter úrnak idevonatkozó érdekeinek kielégítésével, mert ma kizárólag mérnöki kvalifikációval, szakszerű kvalifikációval nem tartanám helyesnek a tanácsnoki állás betöltését. Nem tartanám helyesnek, ha ily kvalifikációval választatnának meg tanácsnokok, szükséges a kiegészítés, amelyre Petrovácz Gyula, Kossalka János t. képviselő urak is hivatkoztak, hogy ugyanis jogi kiegészítést kapjanak. De ez nem kapcsolható be ebbe a törvényjavaslatba, csak a kvalifikációs törvényben lehet elintézni. Nem fog oly soká elodázódni, mert a kérdés megoldását sürgősnek tartjuk az én törvényjavaslatom szempontjából is és a magam részéről kijelentem, hogy a t. kultuszminiszter úrnál a törvényjavaslat mielőbbi beadását mindig szorgalmazom és sürgetni fogom. • A.nnál a javaslatnál gondolom, hogy a a kérdést meg tudjuk oldani, mert abban érdekelt a kereskedelemügyi miniszter úr is, az úttörvénnyel kapcsolatban. Ez nem fog jóbban elodázódni, mert az új útitörvény szükséges. Méltóztassék tehát megnyugodni, hogy a kvalifikációs törvényben oly értelmezésben, amelyhez magam is hozzájárultam, a mérnöki kvalifikációnak jogi kvalifikációval való kiegészítésével az illetők megválaszthatok lesznek tanácsnokokká, és így kerülhetnek a műszaki osztály élére. Ügy, ahogy azt Petrovácz Gyula t. képviselő úr proponálj EL} ËLZ cl felelősségrendszeren rést ütne, ami bizonyos veszedelmet rejt magában. Az osztályok élén tanácsnokok vannak, a tanácsnokok alá van beosztva a műszaki osztály, amelynek élén mérnök áll. Ha most ezt az osztályt kivenők és egyenesen a polgármester felügyelete alá helyeznők, ez bizonyos tágabb felelősségre adna lehetőséget, amit nem intendálunk. Mi éppen az egyéni felelősséget akarjuk jobban kidomborítani. Ez az egész törvényjavaslaton átvonul. Az a tág felelősség, amelyben százan meg százan osztozkodnak, nem felelősség. A felelősséget tehát szükkörűvé kell tenni és lehetőleg egyéni felelősségre kell átváltoztatni, mert csak ez bír hatályossággal. Az egyéni felelősséggel szemben a felügyeleti jog is hatályosabb és magának az autonómiának is természetesen nagyobb mértékben van módja, hogy a felelősséget érvényesítse és amennyiben valamely ügy nem kellően, lelkiismeretesen láttatnék el, a megfelelő megtorló intézkedésekkel éljen. Kérem méltóztassék az eredeti szöveget a benyújtott indítványokkal szemben elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Á tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal a 44. § felett, amelynek eredeti szövegével szemben áll Petrovácz Gyula és Buday Dezső t. 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. képviselő urak indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni szemben az. említett két indítvánnyal: igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Következik a 45. §. Kérem anak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a Î5* §•i, olvassa a második rész első fejezetének címét, a 46. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 47. §-t). Viczián István! Viczián István: T. Képviselőház! A 47. Vhoz is kizárólag azért bátorkodom felszólalni, hogy alkalmat adjak a t. belügyminiszter úrnak oly kijelentés megtételére, amely e szakasz bizonyos homályos intézkedéseiről a homályt eloszlatja. En már a közigazgatási bizottságban kifejtettem, hogy a 47. § 1, és 2. bekezdése homályos, különösen a 2. bekezjdé^, amely a közérdekeltség fogalmát definiálja a következő szavakkal: «Közérdekű ügyben érdekelt a közületnek minden tagja, akit a határozat ebben a minőségben érint.» Már a bizottságban voltam bátor hivatkozni arra, hogy e definícióban több fogalom vitás. Vitás már äz is, hogy mit kell itt közület alatt érteni. E kérdés a közigazgatási bizottságban a kapott felvilágosítások által tisztáztatott, nevezetesen, hogy közület alatt azt a közületet kell itt érteni, amely közületnek az ügyéről szó yan, vagyis vármegyét, törvényhatóságot, községet, illetve járást is, bár a járás kevésbbé tekinthető közületnek. De ennél a fogalomnál is sokkal vitásabb az, hogy mit kell érteni a közület tagja alatt. A vármegyének tagjai nincsenek, legalább is vármegyei tagokról beszélni nem szoktunk, még kevésbbé van a járásnak tagja. A községnek már — legalább is papiroson — vannak tagjai, mert a községi törvény szól községi tagokról, de amint a községi törvényből megállapítható, a községi tagok alatt kizáróan a községi illetőséggel bírókat kell érteni, ami a 47. §-ra vonatkozóan azt jelentené, hogy a községi ügyben közérdekeltséggel, tehát fellebbviteli joggal kizáróan csak az illető községben illetőséggel bíró egyének bírnak. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy közigazgatásunk egyik rákfenéje éppen a községi illetőség, amely legtöbb esetben vitás, tehát a községi illetőséghez kötni a fellebbviteli jogot a közigazgatási eljárásra- nézve végzetes volna. A szóban levő kérdésben a közigazgatási bizottságban mindössze azt^ a felvilágosítást kaptuk, hogy a közérdekeltség ugyanezen fogalom meghatározása benne van az 1901. évi XX. te. alapján kibocsátott úgynevezett jogorvoslati utasításban is. A Jogorvoslati Utasításban e szavak tényleg benne vannak ugyan, de ott egyéb is van mondva, ami itt hiányzik, nevezetesen a jogorvoslati utasítás 4. §-a főszabályként azt állapítja meg, hogy annak megállapítása, hogy kit lehet érdekeltnek és így a fellebbvitelre jogosított alanynak tekinteni, a konkrét esetben eljáró hatóságnak feladata. Itt ez a kijelentés, amely ott főszabály, nem történik. Igaz. hogy a jogorvoslati utasítás 4. §-a még pótlólag hozzáteszi, hogy amennyiben közérdekű határozatokról van szó, természetesen mindenkit érdekeltnek kell tekinteni, akit a határozat, mint az illető közületnek a tagját, érint, vagyis ugyanazokat a szavakat használja, amelyeket a törvényjavaslat használ, azonban a jogorvoslati utasításban ez már csak kommentár ahhoz a főszabályhoz, hogy az érdekeltséget, a közérdekeltséget is, esetről^ esetre a konkrét ügyben eljáró hatóság állapítja meg, amit nézetem szerint nem is lehet másra bízni, mert lehetetlen olyan precíz szabályt felállítani, amely
