Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Az országgyűlés Mpviselöházánalc 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 347 műszaki ügyekben érdemlegesen csak műszaki végzettségű közigazgatási tisztviselő határoz­bat és intézkedhetik. Szerény véleményem sze^ rint azonban ennek a szakasznak mai rendel­kezései nem zárják ki, hogy a városok műszaki tisztikarában műszaki tanácsnoki állás rend­szer esittesséik. De közelebb vitetnék a kérdés a megoldáshoz, hogyha az igen i miniszter úr Pietrovácz Gyula és Hegymegi Kiss Pál X. képviselőtársaim felszólalását honorálná és már törvényhozás útján kimondatnia a mű­szaki tanácsnoki állás rendszeresítésének szük­ségességét. Ehhez a szakaszhoz az én szerény vélemé­nyem szerint érdemlegesen hozzászólni főleg a felelősség kérdésében lehet. A miniszter úr a törvényjavaslatban általában a felelősség kérdését fundamentális alaponi nem építette ki. Ebben a szakaszban egyéni hatósággá teszi a polgármestert, azonban felelősségét teljes érintetlenségében fenntartja és e mellett határok nélkül kimondja, hogy a főjegyző, vagy azok a tanácsnokok, akiket a polgármester az egyes ügyek vagy ügycsoportok intézésével megbíz, az ügyek ellátásáért szintén felelőssek. Igen t. miniszter úr, ez a megállapítás visz­s7,avezet arra a felelősségre, amilyen felelőssé­get viseltek a tanácsban a városi tanácsosok. Tudjuk nagyon jól, hogy a városi tanács hatá­rozatai és intézkedései főleg azért estek kifogás alá, mert felelősségre a városi tanácsban sen­kit sem' lehetett vonni. Lehetett felelősségre vonni és vontak is felelősségre, de a felelősség elsorvadt a tanácsi szervezetben. Ezt az elsor­vasztási rendszert tartja fenn a miniszter úr folytatólagosan is. Nem lehet úgy stipulálni a polgármester felelősségét, hogy ezentúl is fenn­áll a tanácsnokok és a főjegyző által intézett ügyekben is a teljes felelőssége. Ismétlem, fun­damentális alapon kell kiépíteni a felelősséget nemcsak itt, hanem a közigazgatás egész vona­lán. Ha a magyar közigazgatásnak voltak és vannak bajai, azok elsősorban arra vezethetők vissza, hogy a felelősség kérdése egyáltalában nincs szabályozva. Egy vezető tisztviselőre any­nyi felelősséget hárítanak, hogy a felelősség tömege egymagában kizárja azt, hogy szankció­val felelőssé legyen tehető. Ez így van az egész vonalon a közigazgatásunkban. Ha meg számo­lunk azzal, hogy a közigazgatás életében amúgy is testületek intézkednek, testületek ha­tároznak, ez a rendszer is segíti elfullasztani a felelősséget. Azért szükséges az, hogy az egyéni felelősség kiépíttessék és kimondassék az, hogy mikor érvényesül az egyéni felelősség. (Csik József: Az van itt!) Ki van mondva egy em­berre olyan felelősség, igen t. képviselőtársam, amely egyáltalán rá nem hárítható szankció mellett. (Petrovácz Gyula: Szankciója nincs!) TJgy van! Azt mondom éppen, hogy nem lehet érvényesíteni. (Csik József: Ott van a felsőbb hatóság!) Tudjuk, hogy a közigazgatásban mi­lyen a felelősség, sőt nemcsak a közigazgatás­ban, hanem az- egész kormányzatban. Méltóz­tassék a francia és az angolok közigazgatási rendszert áttanulmányozni. Milyen ott a fele­lősség? Még a bírói karban is más, mint nálunk. A felelősség érvényesítésének a hiánya, a rák­fenéje a mi közigazgatásunknak. A miniszter a legtöbb esetben nem tudja a felelősséget a vizs­gálatok során tisztán megállapíttatni, elasztikus a mai közigazgatási munkabeosztási szerve­zetben. Az egyéni felelősség mellett van fokozatos felelősség és van egyetemleges felelősség. Ha ezt a három fokozatot elhatárolta volna a mi­niszter úr ebben a törvényjavaslatban, akkor a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. közigazgatás tökéletesítését oly mértékben vitte volna előre, amilyen mértékben elődei közül egyik sem. Azonban ettől érthetetlenül félnek a közigazgatásban és az egész kormányzatban. Nem teszek javaslatot a felelősség kérdé­sében, mert nem is telhetek, osiak azt ajánlom az igen t. miniszter úr figyelmébe, hogyha eb­ből a törvényjavaslatból törvény lesz, a végre­hajtási utasításának kiadásánál a felelősség kérdésiének szabályozását méltóztassék megfon­tolás tárgyává tenni és azokból a mélyreható szempontokból kegyeskedjék azt részletesen szabályozni, amelyekre bátor voltam rámu­tatni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kossalka János! Kossalka János: T. Képviselőház! Az álta­lános vita során már volt szerencsém ecsetelni azokat a súlyos hátrányokat, amelyek abból származnak, hogy a törvényhatóságoknak és városoknak nem adatik meg a lehetőség arra, hogy szakembert alkalmazzanak olyan terüle­teken, ahol szakirányú tudásra van szükség az igazgatásban. Hegymegi Kiss Pál igen t. kép­viselőtársam beszédéből, a gyakorlati ember szavából igen szépen kicsendült, hogy valóban úgy van, amint én mondottam. Amikor most felszólalok, ismételten kérem a belügyminisz­ter urat, méltóztassék ezeket az érveket meg­fontolás tárgyává tenni és méltóztassék azokat a konklúziókat, amelyekhez, Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam jutott, honorálni. Ennek a szakasznak kapcsán nem áll mó­domban más indítványhoz hozzájárulni, mint Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársaméhoz. Ha már nem lelhet semmiképpen ebben a tör­vényjavaslatban a szaktudás irányában ren­delkezni, az valóban nem nagy kívánság, amely ebben az indítványban foglaltatik. Hiszen nem egy kötelesség statuálásáról van szó, pusztán arról, hogy Idhető sieget, módot, jogot adjunk a polgármesternek arra, hogy amennyiben ő ezt szükségesnek és helyesnek látja, a maga hatásköriét műszaki ügyekben műszaki emberre is átruházhassa. Azt hiszem, ez olyan csekély­ség, hogy nem szükséges megvárni, míg a kva­lifikácionálís törvény elkészül, aminek ideje elvégre bizonytalan. Azt hiszem, a belügy­miniszter úr ezt már ebben a törvényben kon­eedálhatná. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a kon­cessziót megtenni, méltóztassék Petrovácz igen t. képviselőtársam indítványát elfogadni, hi­szen a minősítésről szóló törvényjavaslatban a végleges rendezés úgyis meg fog történni és ha meg lesz a minősítési törvény, úgy is ki lesz zárva, hogy baj származhassék ebből a rendelkezésből, nevezetesen, hogy olyan mér­nöki hivatali vezetőre bízass ék polgármesteri hatáskör, aki a megfelelő jogi és közgazdasági tudással nem rendelkezik. Tisztelettel kérem Petrovácz Gyula t. kép­viselőtársam indítványának elfogadását. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) ha nem kivan szólni senki, a tanácskozást be­zárom. A belügyminiszter úr kivan szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Első sorban a polgármesteri hatáskör tekinte­tében kivánok néhány szóval megemlékezni. Buday Dezső képviselő úr indítványát, amely taxációval kívánja a kérdést megoldani, nem tartom olyannak, amely célravezetőbb volna, mint az, amely a kérdést a törvényjavaslat fo­galmazása szerint akarja megoldani. Egészen precízen és határozottan meg van állapítva az 1886 : XXI. te. 73. Vában a polgármester ha­tásköre, ugyancsak precízen és határozottan 49

Next

/
Thumbnails
Contents