Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

346 Az országgyűlés MpviselöJiázánák Hegymegi Kiss Pál: T, Képviselőház! En is a Petrovácz Gyula képviselőtársam által felvetett esettel kívánok ismételten foglalkozni, annál is inkább, mert az előbb a kisgyűlés hatáskörénél a belügyminiszter úr részéről adott válasz ismét tévedésen alapszik. Ebben a tekintetben meg kell állapítanom, hogy a műszaki intézés kérdése a törvényhatósági városokban nincs kellőkép előkészítve ebben a javaslatban. Eddig könnyű volt a helyzet. Eddig az építésrendészeti hatóság és egyáltalán a műszaki ügyekben az eljáró szerv a városi tanács volt. A városi tanácshoz kellett bevinni a javaslatokat és a városi tanács testületileg határozott. Most ez a testületi szerv megszűnik és átveszi jogkörét e szerint a törvényjavaslat szerint egy jogi képesítéssel bíró ember, a polgármester. Természetes, hogy amikor a polgármester megkapja a városi tanács hatáskörét, olyan kiszélesedett, hatalmas nagy hatáskört kap meg, amelyet egymaga intézni nem tud, ennélfogva beállítja a törvényjavaslat, igen helyesen, azt a rendelkezést, hogy bizonyos szakosztályokban bizonyos megbízott tanácsnokok intézik személyes felelősség mellett is az ügyeket. A műszaki ügyek élén műszaki tanácsnok nem áll, hanem áll a mérnöki hivatal vezetője. Mi fog tehát történni? Az, hogy az összes műszaki ügyeket magának a polgármesternek kell ellátnia, aki ebben a tekintetben nem szakember és így a műszaki hivatal vezetőjének szakvéleményére szorul, vagy nedig előáll a másik eset, hogy megszaporítják a jogásztanácsnokok számát és a műszaki osztály, a mérnöki hivatal fölé állítanak egy tanácsnokot, aki elintézi azután az ügyeket. Ez fából vaskarika. Az egész azon múlik, hogy az 1912 : LVIII. tc.-ben kontemplált helyzet az útügyi törvény folytán megrekedt. A miniszter úr nem jól méltóztatott hivatkozni az 1912 : LVIII. te. 23. §-ára, mert ez nem idevonatkozik. A 23. §-ban az van megmondva^ hogy a megállapított képesítésen felül még^ más képesítés is szükséges. Ide a 21 § 2. bekezdése vonatkozik, amely azt mondja, hogy külön szakképzettséget igénylő tanácsnoki állásra meg lehet választani azt is, aki az illető állásra a szervezési szabályrendeletben megállapított főiskolai szakképzettséggel rendelkezik. Ide tehát az 1912 : LVIII. te. 21. §-a vonatkozik. Ezért mondom azt, hogyha ezt az anyagot megkapta volna a miniszter úr és ebben tárgyalások lettek volna, akkor tisztán állott volna a helyzet. Az 1912 : LVIII. te. 21. §-a nyilván a műszaki tanácsnoki állás szervezésének célzatával létesíttetett. Méltóztassék megnézni az indokolást is. Akkor a törvényhatósági városokon háromféle külön szakképzettséget igénylő állást rendszeresítettek: először a kultúrtanácsnoki állást; ide tanárembert vittek, nem volt ellene észrevétel, azután a gazdasági tanácsnoki állást, ide vittek gazdasági akadémiát végzett embereket, akkor akarták szervezni a műszaki tanácsnoki állást is, de ez megakadt a kereskedelemügyi miniszternél, aki azt mondotta, hogy az útügyi törvény nem lett hatályon kívül helyezve az 1912 : LVIII. tc-ben, az útügyi törvény pedig azt mondja, hogy a törvényhatósági műszaki közegeket, a mérnököket a főispán élethossziglan nevezi ki, ennélfogva ragaszkodott ahhoz, hogy a városi műszaki osztály élén az álljon, aki a törvényhatósági mérnöki hivatal feje és a törvényhatósági mérnöki hivatal élén az álljon, aki a mérnöki ügyeket intézi. Az ő kinevezésének jogköre pedig a főispán hatáskörébe van az 1890 :

1. te. 17. §-a értelmében utalva, tehát a főispán által kinevezett mérnök és nem 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. tanácsnok, akit az 1886 : XXI te. értelmében a törvényhatósági közgyűlés választ. Amikor ezt a kereskedelemügyi miniszter úrnál szóvátettük, s rámutattunk arra, hogy jelentéktelen a törvényhatóság útügyi hatásköre, itten utcák, terek fejlesztéséről, magasépítésről van szó, ne ragaszkodjék tehát ahhoz, ő hivatkozott a fennálló törvényre és hivatkozott arra, hogy az útügyi, az 1890 :

1. te. rövidesen módosíttatok, akkor lesz mód ezt a hibát korrigálni. Az 1890 :

1. tc-ket a kereskedelemügyi miniszter urak most is módosítják, illetőleg ebben egy lépést sem tettek. Több költségvetési vitában felszólaltam és követeltem ennek az avult törvénynek a megváltoztatását. Egy-két miniszter úr részéről Ígéretet is hallottunk, de legutóbb teljes nemtörődömséget látunk ezen a téren. Most, hogy új törvényt csinálunk, és amikor a javaslatba a polgármester hatáskörét így megduzzasztotta s a városi tanácsokat megszüntette, most kellene gondoskodni arról, hogy lehessen ezentúl műszaki tanácsnoki állásokat szervezni és betölteni, amint a rendezett tanácsú városokban lehet is, csak törvényhatósági városokban nem lehet és ez a nevetséges. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem kellene egyéb, mint az összes törvényhatósági városoknak idevonatkozó szervezési határozatait jóváhagyni, mert hiszen ma már a városok nem tudnak máskép cselekedni éppen e miatt a helyzet miatt, mint szaporítják a mérnökök létszámát, mert a bürokratikus intézkedések légiója áll elő abból, hogy az a műszaki tanácsnok, aki felel, aki szakértő, előbb köteles javaslatban lefekteni írással és firkálással a maga véleményét a helyett, hogy megadnánk neki a felelősséget és hatáskört. Amikor felelősséget éreztetünk vele szemben, akkor azt mondja: nagyon sajnálom, én csak szakközeg vagyok; így nem lehet a kérdést megoldani. Bele kellene ebbe a szakaszba venni és — ezt azt hiszem, mindenmagyar város hálásan fogadná, — hogy a városi mérnöki hivatal élén a jövőben műszaki tanácsnok áll. Azt nem is kell bevenni, hogy választják, mert az 1886. évi XXI. tcikk értelmében természetesen választják. A főispáni jogkör sem szenvedne sérelmet, mert a többi mérnököt úgyis ő nevezi ki. Itten tehát csak arról van szó, hogy a, vezetést adjuk magának a szakemhérnek a kezébe. Csak azért, mert az 1890. évi I. tcikkel a kereskedelemügyi miniszter úr bogarászik, a magyar városok fejlődése megakasztassélk': ezt nem helyeslem. Ebben a tekintetben hivatkozom arra, hogy csak a legutóbbi időiben is több város, ahol az építkezéseket kell előmozdítani, mert hiszen ez volna most a legfontosabb feladat (Úgy van! Ügy van!), kéri ezen állások megszervezésének lehetőségét és ez megakad egy elavult törvény szakaszain. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Ház! Nem volnék tárgyilagos, a kritikában, ha előre nem bocsátanámi. hogy az éb'ben a szakaszban foglalt rendelkezések a város életének közigazgatására való kihatásukban a legnagyobb értékűek és legüdvösebbek valamennyi eddigi rendelkezés között. Azonban egyes részleteiben kihívják a kritikát, kihívják elsősorban atoból a szempontból, amely .szempontból bírálat tárgyává tették azt Petrovácz Gyula és Heerymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársaim. Felszólalásuk után nem kell azt bővebben indokolni, hogy