Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

)82. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 337 Az országgyűlés képviselőházának 2 polgárság kevesebb adót fizetne, nem tapaszta­lom azt, hogy kevesebb terhet viselne. A köte­lességek terén a városi polgárság teljesen pari­fikálva és ekviparálva van. Ha tehát a köteles­ségek terén nem történik megkülönböztetés a városi polgárokra nézve, akkor ne történjék ez a jogok terén sem. Ez feltűnik, s nem mehetünk el szótlanul e különbségtétel mellett. Mit látunk, ha nézzük a törvényjavaslat többi intézkedéseit? Azt mondja a törvényjavaslat 36. §-ának 9. bekez­dése, hogy (olvassa): «A törvényhatósági bi­zottság feloszlatása esetében a kisgyűlés, a köz­igazgatási bizottság és az igazolóválasztmány régi összetételében működik mindaddig, amíg az új kisgyűlés, közigazgatási bizottság és iga­zolóválasztmány meg nem alakul.» A 10. bekez­dés azt mondja, hogy (olvassa): «Az új törvény­hatósági bizottság megalakulásáig, illetőleg a közigazgatási bíróság döntéséig a közgyűlés hatáskörébe tartozó halaszthatatlan ügyeket a kisgyűlés intézi.» Szóval egy megbízható szerv, amelyben ismét a városi törvényhatóságoknál a kinevezett és a virilista elem túlsúlyban van a választott elem felett, az ott tovább fogja folytatni a maga működését, és az fogja a köz­gyűlés hatáskörét betölteni. Nagyon helytelení­tem ezt, mert ennek a törvényjavaslatba való felvétele a kormányt esetleg arra fogja bírni, hogy a feloszlatás jogával könnyelműen éljen. Ha megvan a megfelelő szerve, amely biz­tosan elvégzi a feladatokat, biztosan megadja a kérdéseket, akkor én nem tartom helyesnek s ha ennek a közgyűlésnek, a törvényhatósági bizottságnak helyére a kisgyűlést, az igazoló­választmányt és a közigazgatási bizottságot teszik, amely abszolút megbízható, mert kor­mányhű elemekből van összetéve. En ezt nem tartom helyesnek, mert — ismétlem — alkalmat és módot ad arra, hogy ezzel a kérdéssel köny­nyelműen éljenek. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Itt van a javaslatnak egy intézkedése, amely azt mondja, hogy a törvényhatósági bizottság feloszlatása esetében a közigazgatási bíróság ítéletének keltétől számított hat hónap alatt kell a választást megtartani. De van még egy súlyo­sabb intézkedés is, amely azt mondja, hogy: ha azonban a feloszlatás az újabb választástól számított egy év alatt ismét szükségessé vált és azt újból jogerősen kimondották, az új válasz­tást — legfeljebb két évre — el lehet halasztani. Megtörténhetik tehát az, hogy a törvény­hatósági bizottság működése két évre vagy több évre is felfüggesztetik. Ez lehetetlen dolog! Miért van egyáltalán törvényhatósági bizott­ság, ha ilyen módon lehet a törvényhatósági bizottság munkáját és működését évekre fel­függeszteni és elhalasztani? En ilyen jogot még törvény útján sem adok a kormánynak, mert hiszen ez tulajdonképpen a kormány kezébe adott jog, amellyel visszaélni is lehet és amely­lyel a kormány élni is fog a renitens, neki nem tetsző, nem megbízható városokkal szemben, különösen akkor, amikor a városokra nézve még külön szabályok is vannak felállítva. Ilyen körülmények között a javaslatnak ezt a szaka­szát nem fogadhatom el. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Seitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Ismét kifogásoltatott, hogy a város és a vár­megye kérdését miért nem rendezzük külön tör­vényben. Abból, hogy a törvényjavaslatban dif­ferenciálódás van, nem az következik, hogy ezeket a kérdéseket külön törvényben kellett volna rendezni s akkor ezt a differenciálódást meg lehetett volna csinálni. Ha azonban a kér­dések egy törvényjavaslatban foglaltatnak, akkor differenciálódást nem lehet csinálni. Ez nem törvényalkotási bázis; mi nem a törvények kereteiíhez alkalmazkodunk, hanem az élethez és ahhoz a helyzethez, amelyben törvényeink alapján úgy a vármegye, mint a törvényhatósági város van. Mind a kettő kü­lönböző funkciókat végez a maga feladatköré­nek teljesítésében; hogy a leglényegesebbet említsem, különbözők már gazdasági helyzetük­nél fogva is. Területileg is egészen más egy vármegye összetétele, mint egy város össze­tétele. A lakosság vármegyékben szétszórtan lakik, városokban pedig központosítottam Mindezek adminisztrácionális szempontból lényeges különbségek s a háztartás intézése is egészen más egy vármegyénél, mint a vá­rosnál. Egy város sokkal intenzívebb gazda­sági életet él és sokkal nagyobb keretű, dú­sabb és gazdagabban {honorált költségvetéssel dolgozik, mint egy vármegye. Hiszen ha be méltóztattak pillantani a törvényhatósági vá­rosainknak, akár a székesfővárosnak is költ­ségvetésébe,! s a vármegyék költséjgvetésébe, mindenesetre méltóztattak látni, hogy ezeket a kérdéseket egy kalap alatt elintézni és egy elv alapján rendezni alig lesz lehetséges. Ma­guknak a vármegyéknek egy elv alapján való rendezése is nehézségekbe ütközött, olyan nagy különbségeik vannak gazdasági szempont­ból, a lakosság száma és a terület nagysága szempontjából. Mégis egységes elvek alapján kellett a kérdéseket megoldani. Az elveket egységesen alkalmaztuk a törvényhatósági városoknál és külön a vármegyéknél. A fel­oszlatás kérdésében ugyanezeket az elveket kellett szem előtt tartani. Más egy vármegye konstrukciója, gazdasági élete, mint egy vá­rosé, tehát itt különbséget kellett tenni. Azokra, amik egységesek, egységesen alkal­maztuk a szabályokat, az eltérő dolgoknál pedig eltérőleg kellett a törvényes rendelke­zéseket megállapítani. Két kérdésben láttuk eltérőeknek a tör­vényhatósági városokat a vármegyéktől, és pedig egyrészt ha állandóan vagy hosszabb időn át munkaképtelenekké válnak, másrészt pedig saját gazdasági helyzetük szempontjá­ból. Egy vármegyei közgyűlésről alig lehet el­képzelni — még elméletileg is nehezen, mert hiszen ad" absurdum vive, elméletileg majd­nem mindent el lehet ugyan képzelni, de ezt mégsem — hogy mivel negyedévenként vagy félévenként tartanak közgyűlést, tehát egy év­ben egy-kélt-négy közgyűlést, tehát az állan­dóan munkaképtelenné válhassék. Ezt legfel­jebb csak elméletileg lehet elképzelni. A gazdasági kérdésekben pedig Olyan nagy eltérés van a városi és vármegyei gaz­dálkodás között, hogy a vármegyékre rámond­hatjuk, hogy jóformán nem is gazdálkodnak, mert tulajdonképpen csak a költségvetés ösz­szeallítáisával és általában a gazdasági irány­elvek megadásával foglalkoznak, hiszen gaz­dasági terrénumuk is alig van, amelyen na­gyobb gazdasági munkálkodást tudnának ki­fejteni, ellenben a fejlőidlésnek és a nagyobb Tialadásnak lehetősége a városokban van meg, ami természetesen nagyobb anyagi áldozato­kat kíván, de itt nagyobb anyagi erői is áll rendelkezésre, tehát itt sokkal körültekin­tőbben! kell ezekben a kérldésekiben eljárni. Nem elvi megkülönböztetésekről van szó, hanem csupán a köziérdek szempontjából van-

Next

/
Thumbnails
Contents