Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

336 Az országgyűlés képviselőházának nősíti. Nálunk Magyarországon, ugyebár, olyan párt, amely esetleg magában rejtené ezt az eshetőséget, legális alappal ebben az országban nem bír. így tehát már eleve ki van zárva, hogy a törvényhatósági testületbe oly elemek juthatnának, amelyek ab ovo azt jelentik az államra nézve, hogy esetleg felforgatják a rendet, cselekedetükkel valami hazafiatlanságot, vagy pedig nemzetellenes dolgot követnének el. Nem szabad ugyanis összetéveszteni a kormányzati rendszer biztonságát az állammal, a nemzettel és a hazával. Nagyon tág fogalom ez. Mi például azt mondjuk a magunk cselekedeteiről, hogy azok nemzetiek, hazafiasak is, és az államrend fenntartásához is hozzájárulnak, mert a mellett, hogy cselekedeteink nemzetiesek lehetnek, a mellett fenntarthatjuk nemzetközi összeköttetésünket éppúgy, mint fenntartja az egyház, fenntartja a gazdasági társadalom és amint fenntartja a kapitalizmus maga, amely kapitalisztikus rendszer az államrendet jelenti. Ki az, aki eldönti a kérdést? A kormány, az uralkodórendszer minősítheti-e valamely legális pártnak magatartását nemzetellenesnek? Csak ha úgy fogjuk fel a dolgot, hogy a kormányzati rendszer fenntartását azonosítjuk a nemzettel és a hazával, csak akkor lehet szó arról, hogy itt mindjárt e szakasznál, mindjárt az 1. bekezdésnél a feloszlatás! jogról szólva, ezeket a minősítéseket törvényben kívánjuk lefektetni. Éppen ezért a magam részéről csatlakozom ahhoz a javaslathoz, amelyet Farkas István és társai tesznek ehhez a bekezdéshez. Egy további indítványa Farkas Istvánnak és társainak a 36. § 4. bekezdésénél jelentkezik, ahol szintén az utolsó mondatot törölni kívánnák. Tudniillik azt, hogy (olvassa): «A panaszlók névaláírásának hitelesítésére a 23. § 2. bekezdésének erre vonatkozó rendelkezései irányadók.» Már volt alkalmam ez ellen a tétel ellen felszólalni az előbbi 23. §-nál, ahol elmondtam, hogy az aláírások hitelesítését szintén csak zaklatásnak lehet minősítenünk. Megnehezíteni minden olyan parányi jogot is, erre van hivatva ez a törvényjavaslat, amennyiben életbeléptetik. A jog korrektívumául szolgál ez a mondat is a 4. bekezdésben, hogy a névaláírások csak akkor érvényesek, ha azokat hitelesítik. Ez csak zaklatás, semmi egyéb, és éppen ezért a magam részéről csatlakozom ennek a mondatnak törléséhez. A 36. § 13. bekezdését teljes mértékben törölni kívánja Farkas István és társainak indítványa, mert ez a bekezdés arról intézkedik, hogy mikor állana be a kormánynak, a belügyminiszter úrnak felfogása szerint a törvényhatóság feloszlatásának szüksége. Az első bekezdésben felsorolt eseteken kívül akkor is (olvassa): «ha a törvényhatósági bizottság tartósan munkaképtelenné válik, vagy működése olyan irányt vesz, hogy annak következtében a törvényhatóság gazdasági helyzete válságossá válhatik». Megint csak a belügyminiszterre volna bízva, hogy mikor állapítható meg az az eset, hogy valamely törvényhatóság munkaképtelen. Hiszen az is nagyon tág fogalom, ha annak bekövetkezéséről van szó, amikor meg lehet állapítani, hogy valamely törvényhatóság munkaképtelen. Ha valamely törvényhatóság működése olyan lesz, hogy a felső hatóságnak, a belügyminiszter úrnak, a mindenkori belügyminiszter úrnak más a felfogása, erre is rá lehet azt mondani. Hiszen nem lehet azt mondani a mostani belügyminiszterről sem, hogy örökké lesz ezen a helyen. (Propper Sándor: Dehogy nem! Négyezer évig

f fog ott ülni! — Petrovácz Gyula: Az ellensége sem kívánja 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. neki!) Bekö vétkezhetik az az eset, hogy más belügyminiszter jön erre a helyre és annak felfogása más lesz, mint a mostaninak, úgyhogy ő az illető törvényhatóságnak olyan működését fogja munkaképtelennek tartani, amely éppen ellenkező azzal, mint amely a mostani belügyminszter úr felfogása szerint ilyen volna. Éppen ezért, mert nem lehet a mindenkori belügyminiszter úrra bízni annak eldöntését, hogy mikor munkaképtelen egy törvényhatóság, hogy mikor áll be az az eset, hogy a törvényhatóság működése veszélyezteti a törvényhatóság gazdasági helyzetét, éppen azért nem lehet hozzájárulni ehhez a rendelkezéshez és teljesen indokolt az, hogy ez a bekezdés teljesen töröltessék. A 36. §-nak van még egy 15. bekezdése is, ahol szintén az utolsó mondat törlését javasolják Farkas István és társai. Azt mondja ez a mondat, hogy (olvassa): «A panaszlók névaláírását« — megint csak így — «a 23. § 2. bekezdése szerint hitelesíteni kell». Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, csak arra kérem a t. Házat, hogy miután ez zaklatás, teljesen felesleges, és^ csak megnehezíteni kívánja ezeknek az aláírásoknak alapján az intézkedést, valamely dolognak orvoslását, méltóztassék Farkas István és társai javaslatait elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva senki sincsen. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Bródy Ernő: Szót kérek!) A szó a képviselő urat megilleti. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a szakasz ismét különbséget állít fel a vármegye és a város között. Már előttem szóló t. képviselőtársaim reámutattak arra, hogy semmiféle magyarázata nincs ennek a különbségtételnek. (Propper Sándor: Dehogy nem! Kakuk-tojás!) E szakasz szerint ugyanis a kormány akkor is feloszlathatja ezeken az okokon kívül a városi törvényhatósági bizottságot, ha az tartósan munkaképtelenné válik. Ez nem történhetik meg a vármegyei törvényhatósággal? Ez is megtörténhetik, elméletileg nincs kizárva, nem elképzelhetetlen. Ha megtörténhetik az egyik helyütt, akkor megtörténhetik a másik helyütt is. Itt* megint mutatkozik az a városellenes irányzat, amely klasszifikál és a várost mindig másodosztályba helyezi el. A megye az elsőosztály, a város a másodosztály; mindig különbséget tesznek a polgárok a szervezetek között. (Udvardy János : A megyei polgárság falun lakik és irigylik a várost!) En nem irigylem sem a falut, sem a várost, mindketten nagy bajban vannak; nem irígylésreméltó sem a városi, sem a falusi polgár, mert nagyon keserves kínjai vannak minden polgárnak. En nem akarok különbségtételt, én nem akarok a megyei polgárnak kevesebbet, én a városi polgárnak akarok többet: egyenlőséget. Semmiféle értelme és magyarázata nincs a különbségtételnek. Miért kell ugyanabban a törvényben különbséget tenni megye és város között ilyen kérdésekben, amelyekben nem lehet különbség? Mert ha valami fogalmilag megtörténhetik a városnál, ugyanaz megtörténhetik; a megyénél is. Itt ismét jelentkezik az, ami végigvonul ezen az egész javaslaton, s aminek itt már kifejezést is adtak. Azt hiszem, éppen Buday t. képviselőtársam is mondotta, hogy itt az az érzése támad az embernek, hogy a vármegyei körökkel és tényezőkkel szemben egészen másképpen mér a javaslat, mint a városi tényezőkkel szemben. En ezt a megkülönböztetést a kötelesség terén nem tapasztalom. Nem tapasztalom azt, hogy a városi