Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Az országgyűlés képviselőházának 2 a szakaszban — és itt a mélyen t. előadó úrhoz intézem szavaimat — (Halljuk! Halljuk!) benne foglaltatik az, hogy pártok vannak a törvényhatóságban. Mert a feloszlatás rendszerint azáltal válik szükségessé, hogy a pártok összecsapnak, a pártok egymásnak nem deferálnak és nagyon sokszor megesik, hogy a kisebbség magát a többségi akaratnak magát alá nem rendeli, terrorisztikus helyzet áll elő, amelyből más kiút nincs, minthogy a kormány él a törvény által adott jogával és feloszlatja a törvényhatósági bizottságot. Méltóztatnak tehát ebből világosan látni, hogy igenis, már ebben a szakaszban is provideálva van egy ilyen eshetőség, hogy a törvényhatóságokban pártok mérkőznek, pártok összeütköznek. Tévedésben méltóztatnak lenni, amikor csak országos pártokról méltóztatnak beszélni. Ezek a helyi pártok, amelyek a különböző törvényhatóságokban képződnek, rendszerint vonatkozásban vannak az országos pártokkal, és hovatovább tulajdonképpen ez a két fogalom teljesen fedni fogja egymást. Lesz egy jobboldal és egy baloldal a törvényhatóságokban csakúgy, mint az állami életben, a parlamentben. Azt, hogy az egész megyei koncepcióra, autonómiára nézve előterjesztett törvényjavaslatban e tekintetben nem történt előrelátás, hibának tartom, mert gouverner c'est prévoir. Ezt a dolgot itt előre kellett volna látni, és ha momentán nem méltóztatnak ezt általában megállapítani, kivételeket mármost is tudok. Bizonyos megyékben az országos politika szerint való tagozódás megvan, de a legközelebbi jövőben általánosságban meglesz, úgyhogy méltóztassanak számolni avval, hogy igenis, a törvényhatóság feloszlatása tekintetében ezek az erőmérkőzések fogják tulajdonképpen szolgáltatni az igazi alapot, amely miatt az elkövetkezik. En ebben a szakaszban nagyon erősen kifogásolom, — és ez eredendő hibája az egész javaslatnak — hogy nagy különbséget tesz a város és a megye tekintetében. À vármegyével szemben a feloszlatás okainál egészen más taxációt használ, mint a városokkal szemben. A vármegyéknél a feloszlatás okai között felemlíti, *hogy amennyiben nyiltan szembehelyezkednek a törvényekkel, vagy nemzetellenes, hazafiat; lan, vagy az állam biztonságát veszélyeztető magatartást tanúsítanak. Ezzel be is van fejezve az a passzus; ezekben az esetekben illeti meg a feloszlatás joga a kormányt. Ezt az 1. bekezdésből olvastam fel a vármegyékre vonatkozólag. Ezt a 13, bekezdésben még a következőkkel toldja meg. Azt mondja ugyanis, hogy a törvényhatósági jogú városokban ezen esetek fennforgásán túl a törvényhatósági bizottság akkor is felosztható (olvassa): «ha tartósan munkaképtelenné válik, vagy működése olyan irányt vesz, hogy annak következtében a törvényhatóság gazdasági helyzete válságossá válhatik.» En nem tudok itt különböztetni, mert ebben a kérdésben nincs különbség vármegye és város között. Amennyiben akceptálom azokat a feloszlatási okokat, amelyeket a megyéknél méltóztatnak felsorolni, akkor feltétlenül akceptálnom kell, hogyha ritkább esetben is, de a vármegyéknél is beállhat a munkaképtelenség esete és a vármegyéknél is beállhat a gazdasági kérdésnek olyan romlása, amelynek következtében a kormány beavatkozása szükségessé válik, még pedig az ultima ratio, a feloszlatás alakjában. Az én felfogásom szerint vagy az 1. bekezdést applikálnám a 13. bekezdés esetére is, vagy pedig a 13. bekezdés rendelke2. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 335 zéseit — tudniillik a tartós munkaképtelenség, vagy pedig a gazdasági körülmények megromlása esetét is — kiterjeszteném az 1. bekezdésre. En ebben a kérdésben indítványokat voltam bátor beterjeszteni. Nagyon egyszerűen tudnám elintézni a kérdést, ha a belügyminiszter úrnak méltóztatnék ezeket akceptálni. Az 1. bekezdés a vármegyei törvényhatóságról beszél; a 3. bekezdés ugyancsak róluk szól. Ha mind a két bekezdésben a «vármegyei» szót egyszerűen törölnők, akkor ez a két bekezdés igen egyszerűen átalakulna a következőképpen: «A törvényhatósái bizottságot... stb.» Ugyanilyen szövegezés szerint a 3. bekezdés is átalakulna és akkor nem kellene kiterjeszkedni a városoknál külön intézkedésekre. A magam részéről tisztelettel javasolom, méltóztassék, miniszter úr, ezt az indítványomat elfogadni, mert ebben az esetben ennek a szakasznak 13., 14., 15. és 16. bekezdése feleslegessé válik. Az én megítélésem szerint az az eredendő hiba, amellyel majdnem minden szakasznál, vagy legalább is a legfontosabb szakaszoknál találkozunk s amely abból áll, hogy a vármegye és a város egy szövegbe foglaltatik, folytonfolyvást kiütközik. Ebben az esetben sincs megindokolva az a különbségtétel, amelyet a vármegye és a város között méltóztatik tenni. A 34. §-nál is kimutattuk, hogy tulajdonképpen indokolatlan az a különbségtétel, amely a városoknál koncedálja, hogy a főispán nevezze ki a kisgyűlés negyedrészét, a vármegyéket azonban ettől szalválja. Nekem is az az alapérzésem, hogy ennek a törvényjavaslatnak vármegyei része valamiképpen sokkal jobban sikerült, mint városi része. Amikor ennek a javaslatnak alapvető tárgyalásai lefolytak, úgy a pártban, mint talán a miniszteriális közegek között is valamiképpen sokkal több híve volt a vármegyei rendszernek, mint a városi összeköttetéseknek és én úgy gondolom, hogy ennek következtében sikerült ez a javaslat így, hogy a vármegye szempontjából sokkal jobbnak kell tekinteni, mint a város szempontjából. Hogy az egyes szakaszoknál felszólalunk és rámutatunk ezekre a differenciákra, amelyek illogikusak és indokolatlanok, tesszük ezt azért, mert valóban nem akarunk különböztetni a vármegyei és városi polgár között. Ebben igen sok olyan megkülönböztetés van, amely igazán nem válik a városi polgárság javára s bizonyos ellenérzést kelt a városi polgár lelkében akkor, amikor ezt a megkülönböztetést teljesen indokolatlannak kénytelen kijelenteni. A magam részéről kérem a miniszter urat, hogy a 36. §-szal kapcsolatban ezt a megkülönböztetést ne méltóztassék fenntartani. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rothenstein Mór. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 36. §-nál Farkas István és társai az 1. bekezdésre nézve azt javasolják, hogy e bekezdésnek utolsó három sora maradjon ki. Ebben a három sorban az van, hogy a minisztérium a törvényhatósági bizottságot föloszlathatja (olvassa): «ha az törvénnyel, vagy törvény alapján kibocsátott rendelettel, nyiltan szembehelyezkedik, ha nemzetellenes, hazafiatlan, vagy az állam biztonságát veszélyeztető magatartást tanúsít.» Nem először adódik az eset, hogy e felfogás ellen nekünk tiltakoznunk kell, mert nagyon tág fogalom az, hogy mi az a nemzetellenes, mi az a hazafiatlanság, és hogy miből áll az, hogy az államot, egy állam rendjét veszélyezteti valaki. Az uralkodó felfogás persze azt, ami az ő uralkodását esetleg veszélyeztetné, mindig hazafiatlannak, államellenesnek és nemzetellenesnek mi-