Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Äz országgyűlés képviselőházának 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 329 második bekezdésének B) pontjához (olvassa): «A kisgyülésben a legtöbb adótfizetők és az öszszes választók által választott, valamint az érdekképviseleti törvényhatósági bizottsági tagoknak képviselve kell lenniök.» Vagyis mondjuk ki azt, hogy feltételenül szükséges, hogy mind a három kategóriából a kisgyűlésnek tagjai legyenek. A számarány megállapítása, t. Képviselőház, nehéz, sőt majdnem lehetetlen, mert hiszen hogy melyik kategóriából kerülnek ki azok, akik legjobban hajlandók és leginkább alkalmasak a közügyekkel való foglalkozásra, ennek a törvényben való lerögzítése nehézkes. Buday Dezső t. képviselőtársam vetette fel ezt a gondolatot, amelyet magamévá is teszek és tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a módosító indítványomat elfogadni. (Hegymegi Kiss Pál: Legjobb lett volna azt javasolni, hogy legalább ennyi választottnak kell lenni! Ez nincs megmondva, ezt kellett volna kimondani!) T. Képviselőház! A városi és vármegyei törvényhatóságok kisgyűléseinek tagszámában különbség van, és pedig a városi törvényhatóságok rovására. Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam mutatott rá tegnap arra, hogy ezzel a számaránnyal vagy ezzel a számbeli összetétellel esetleg az összes választók közül választott törvényhatósági bizottsági tagoknak kevesebb képviselet jut. En tisztelettel^ indítványozom, hogy a városi törvényhatóságok kisgyűlési tagjainak létszáma felemeltessék, és pedig úgy, hogy a kisgyűlés tagjainak száma 16—20— 24-ben állapíttassék meg. Ezért kérem a b) pont hatodik és hetedik sorában 12—16—20 számok helyett a 16—20—24 számok felvételét. Ezzel közelebb jutunk már az egyenlősítéshez a városi és a vármegyei törvényhatósági bizottságokban. A számot azért kellett így megállapítani^ hogy — a főispán nevezvén ki egy részét — arányosnak mondható legyen ez a rész is. (Jánossy Gábor: De azért megmarad a főispáni kinevezés? — Hegymegi Kiss Pál: Örül neki a képviselő úr? .— Jánossy Gábor: En nem örülök neki! Minden kinevezésnek ellensége vagyok! — Baracs Marcell: De megszavazza! — Jánossy Gábor: En ősi municipialista vagyok! — Elnök csenget.) Még csak Györki Imre igen t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére kívánok reflektálni, amelyben kifogásolta azt, hogy a kisgyűlésnek egyes állami igazgatási ágak főnökeit szakkérdésben meg kell hallgatnia, ö elégnek tartaná azt, ha egyszerűen azt mondjuk, hogy a kisgyűlés ezeket meghallgatja. Ebben a szakaszban mind a kettő benne van és az én véleményem szerint egészen helyesen, mert ott, ahol a szakasz azt mondja, hogy meg kell hallgatni, a javaslat az államépítészeti hivatali főnökre, a tanfelügyelőre gondol, hogy ezeknek ; meghallgatása nélkül igenis ne legyen elintézhető bizonyos szakkérdés. Imperative kell tehát kimondani a törvényben azt, hogy a kisgyűlés köteles őket meghallgatni. (Helyeslés a többes a baloldalon.) Hiszen ebből nem következik más, mint a szakkérdésekben való meghallgatásuk. Szavazati joguk nincs és általában ez a kényszerű meghallgatás nem prejudikál. Meghallgathat a kisgyűlés másokat is — ez is a bizottság tárgyalásai során került a javaslatba — tudniillik akkor, amikor olyan szakkérdésekről van szó, mondjuk vállalat létesítéséről vagy villamosüzemről, amelyben az állami közegek sem képesek megfelelő szakszerű felvilágosításokkal szolgálni. Ilyenkor bárkit meghallgathat szakkérdésekben a kisgyűlés. Az én véleményem szerint ez igen szerencsésen megkonstruált két mondat, és ez egyáltalában nem fog ártani, sőt használni fog a szakszerűségnek. Tisztelettel kérem ezeknek az indítványaimnak elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Szólásra feliratkozva senki sincs, tehát kérdem a 1 Házat, kíván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólni. (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Először az indítványokra akarom a magam észrevételeit megtenni és kijelenteni, hogy melyikhez járulok hozzá. Farkas István képviselőtársam indítványához, amely az egész szakasz törlését javasolja, nem járulhatok hozzá, ellenben Maróthy László, Tóth Pál, Buday Dezső és Ehn Kálmán képviselő urak indítványaihoz, amelyek alapján ők a tisztifőorvost kívánják a kisgyűlésbe bevenni, a magam részéről hozzájárulok. (Helyeslés.) Itt mindjárt megjegyzem, hogy az én elgondolásom egészen más volt, mint amilyen elgondolásra azután az elkövetkezett elhatározások folytán jutottam. En a kisgyűlésbe csak azokat a tisztviselőket kívántam bevenni, akik a maguk szakszerűségével az ügyek ellátásával foglalkoznak, azoknak az ügyeknek ellátásával, amelyek a kisgyűlés hatáskörébe tartoznak. Ezzel szemben egy más felfogás volt, nem anynyira szakszerű, — kijelentem, egészen őszintén és világosan — inkább felületesebb felfogás, amely presztízskérdést kívánt ebből csinálni a főbb tisztviselők számára. Miután nem tudtam a magam álláspontját keresztülvinni, kénytelen voltam most ezt a gondolatot kiegészíteni: ha már a főbb tisztviselőket bevesszük a kisgyűlésbe, akkor a főorvos is kerüljön be mint főtisztviselő. (Mozgás és felkiáltások a baloldalon: Szakszerűség!) Méltóztassék megengedni, a kisgyűlésbe plyan kérdések, amelyek az árvaszéki elnököt és a főorvost érdeklik, nem is kerülnek. Abban a kérdésben pedig, amelyben ők érdekelve vannak, — benne van a javaslatban egy szakasz — a szakképviselők meghallgatandók. Ezzel az ügyek ellátása szakszerűség szempontjából, a jó közigazgatás szempontjából teljes mértékben el van intézve. Most bejön két olyan tisztviselő, aki 99 és fél százalékban olyan ügyekkel lesz kénytelen foglalkozni és olyan ügyekben dönteni, amelyek abszolút nem tartoznak az ő érdekszférájába és nem tartoznak az ő szakszerűségi kérdései közé. Ma már túl vagyunk ezen a kérdésen. Nagyon sajnálom, de a nálam megszokott nyilt őszinteséggel ezt is kötelességemnek tartottam nyilt színen is elmondani. Buday Dezső igen t. képviselőtársamnak azt az indítványát, amelyben a vármegyéknél a választott tagoknak megosztását kívánja éppen úgy, mint a városnál is abban a formájában, hogy meghatározott hányadban történjék a megválasztás az egyes kategóriákból, nem fogadom el, de készséggel hozzájárulok ahhoz az indítványához, hogy az összes kategóriák, tudniillik a választottak, a legtöbb adótfizetők és az érdekképviseleti tagok képviselve legyenek a kisgyűlésen. Itt az autonómiát annyiban megkötni, hogy bizonyos arányokban történjék ez a választás, nem volna helyes, mert hiszen az a fő, hogy olyan " értékes elérnek kerüljenek be, akikben megvan a készség és akik hajlandók is ilyen terhet a közügy érdekéhen magukra