Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

314 Az országgyűlés képviselőházának rendelkezések, a törvényhatósági városokra vonatkozólag azonban nincsenek s ebben a tekintetben nagyon eltérő hiányosságokat találunk ezeknél a fontos dokumentumoknál. így azt látjuk például, hogy az, ellenindítványok sincsenek feltüntetve, hanem egyszerűen csak a közgyűlési határozatok szerepelnek a közgyűlés fohtosabb mozzanatainak lefolyása nélkül, úgyhogy e tekintetben az én nézetem szerint az egész közigazgatásban a közgyűlési jegyzőkönyvek szerkesztésére nézve egységes szabályozást méltóztassék kiadni. Ez nem tartozik a törvényjavaslat keretébe, ezt elismerem, de erre már felhatalmazás van az 1901. évi XX. tcikkben, de ha már a jegyzőkönyvekről van szó, ezt itt kell megemlítenem. Elnök: Kíván még valaki a szakaszhoz hoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok egy mulasztást pótolni, amennyiben t. képviselőtársam viszszatérve a 30. § tárgyalásához, megemlítette volt, hogy én egy argumentumot sem hoztam fel az ő érvei ellen. Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, jegyzeteim azonban itt vannak; mégis mivel elnéztem a dolgot, most igyekszem pótolni mulasztásomat és jóvátenni hibámat. A bizottsági tagság megszüntetését abban a formában, amint az a 30. §-ban kontemplálva van, hogy az illető megfosztható a bizottsági tagságtól, úgyhogy nemcsak annak a bizottságnak, hanem az ország összes többi bizottságainak sem lehet tagja és pedig öt évi időtartamra, nem méltóztatik helyeselni, illetőleg ez ellen kívánna igen t. képviselőtársam panaszjogot biztosítani a közigazgatási bírósághoz. Ez a kérdés ilyen formában nehezen volna megoldható, mert hogy egy testület kit tart a maga kebelébe valónak ott tanúsított viselkedése folytán, ezt nem lehet bírói kognició tárgyává tenni, amikor nincsenek tulajdonképpen felsorolva azok a kérdések és azok a tényálladékok, amelyek alapján ő kitiltható volna. Mármost itt az ügyrendnél csak a magaviselet jön számításba, az, hogy valaki sérteget, nem engedelmeskedik és állandóan vagy ismételten olyan magaviseletet tanúsít, amely méltatlanná teszi őt arra, hogy ennek a bizottságnak tagja lehessen. Ez^ a törvényhatósági bizottságnak diszkrecionális joga, amely ellen éppen úgy nem lehet, mint bizalmi és bizalmatlansági kérdésekkel szemben sem, panaszjoggal élni a közigazgatási bírósághoz, aminthogy ebben a törvényben is a megfelelő rendelkezéseknél benn foglaltatik, hogy ilyen kérdéseknél csak a formalitásoknak, az alaki jognak megsértése folytán lehet fellebbezéssel élni, de lényegbelileg nem lehet, s így, mivel ez nem tehető bírói kognició tárgyává, teljesen lehetetlenség, hogy ezeket az ügyeket panaszjoggal ruházzuk fel, hogy a közigazgatási bíróságnál lehessen ezekben azután jogorvoslatot keresni. Ez az én argumentumom azzal az argumentummal szemben, amellyel t. képviselőtársam a maga indítványát alátámasztotta. Mármost a szőnyegen levő törvényszakaszra vonatkozólag nem emeltek kifogást, csak Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam említette, hogy a törvényhatósági városokra vonatkozólag nincs egy egységes szabályzat. Ebben teljesen igaza van, mert az ügyviteli szabályzat a rendezett tanácsú városokra és községekre vonatkozik. Készséggel honorálom, hogy ezen a hiányon segítenünk kell és minden281. ülése 1929 április 23-án, kedden. esetre egy megfelelő rendelkezésben — lehet, hogy a végrehajtási utasításban, vagy egy külön rendelkezésben — ezt a témát fel fogjuk ölelni és egységesíteni fogjuk a törvényhatósági városokra nézve is a jegyzőkönyv mikénti kiállítását és egyáltalában annak a formáját, hogy e részben is az egész országra nézve egyöntetű eljárás legyen követhető. Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Miután a 33. § meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 34. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 34. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadó: T. Képviselőház! A javaslat 34. §-a a kisgyűlés szervezetéről intézkedik. Ennek a javaslatnak magára a közigazgatásra való kihatásában, legalább remélt kihatásában ez az egyik legfontosabb rendelkezés. (Ügy van! bal felől.) Tudniillik magát az alapgondolatot, hogy a törvényhatósági bizottság hatáskörének egy része egy kisebb testületre bizassék, minden tényező egyhangúlag elfogadta. Megegyeztünk különösen a vármegyékre vonatkozólag a kisgyűlés hatáskörének megállapításában is. De nagyobb vita fejlődött ki — és ez a vita mind a mai napig tart és nem eliminálódott teljesen — arra nézve, hogy kik legyenek a kisgyűlés tagjai. Mostmár a kisgyűlés tagjai között szerepelnek mindazok az oszlopos vármegyei tisztviselők, akik előbb úgynevezett kolumnáris tisztviselőknek neveztettek, kivéve a tisztifőorvost. Pedig a tisztifőorvosnak a kisgyűlésben a helye, nemcsak azért, hogy régi tradíciókat óvjunk meg ezáltal és nehogy esetleg őt valami capitis deminutiószerű büntetéssel, lekicsinyléssel sújtsuk, hanem azért is, mert kétségtelen dolog, hogy a kisgyűlés hatáskörébe több közegészségügyi kérdés is bele fog tartozni. Módosító indítványom tehát az lenne, hogy a 34. § második bekezdésének A) és B) pontjában «a tisztifőügyész, akadályoztatása esetében helyettese» szavak után iktattassanak be ezek a szavak: «a tisztifőorvos.» Ezzel a tisztifőorvos a vármegyei, valamint a városi törvényhatóságokban a kisgyűlés tagja lesz. Azt hiszem, hogy a városi törvényhatóságokban a kisgyűlés tagjai közt sok a tisztviselő. (Hegymegi Kiss Pál: Bizony sok! — Farkas István: Mindegyiknél sok!) Nevezetesen ott a városi tanácsnokokat válogatás nélkül felvette ez a javaslat, illetve a közigazgatási bizottság, holott ezeknek száma változik és a jövendőiben is változhatik, mert hiszeu egyikmásik város szervezhet egy vagy több tanácsnoki állást is a jövendőben. Ez az aránytalanság szembetűnő egyik vagy másik város tisztikarának létszámában, mert pl. Hódmezővásárhelyen nyolc tanácsnok yan, ami a legnagyobb szám az egész országiban. Ez semmi körülmények közt sem helyes és nem méltányos. Ennélfogva méltóztassanak talán ezt a hibát akként korrigálni, hogy a városi tanácsnokok közül csak kettő legyen a kisgyűlés tagja, még pedig az ,a kettő, akit a törvéniylhatósági bizottság közgyűlése megválaszt vagy kijelöl, mert a rangidősséget, az anciennitást, nem lehet felvenni, nemi lehet felveuni azt sem, hogy ki milyen ügykörrel foglalkozik, inert hiszen ez a polgármester beosztásának dolga és annak