Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

308 Az országgyűlés képviselőházának törlési indítványához. A paragrafusnak egyetlenegy bekezdése se tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyeket nyugodt lélekkel el lehetne fogadni. Éppen azért kérem, hogy méltóztassanak ezt a törlési indítványt elfogadni, mert ha ezt nem teszi meg a képviselőház, olyan súlyos helyzetet teremt a törvényhatósági bizottságokban, hogy ott igazi vélemény nem fog tudni elhangzani, mert már előre, már csírájában megfojtják ennek még a lehetőségét is. Elnök: Szólásra - következik? Urbanics Kálmán jegyző: Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadé: T. Képviselőház! A széksértésre és az ezzel összefüggő intézkedésekre vonatkozó álláspontomat úgy a bizottságban, anint a plénum előtt is yoltam bátor már két izben előterjeszteni, ennélfogva ezzel per Ion gum et latum foglalkozni nem kivánok. Mégis kénytelen vagyok visszatérni egyikmásik alapvető gondolatra, nevezetesen a széksértés eredetére. Ez a széksértés, ahogy az itt ebben á törvényjavaslatban szabályozva van, abszolúte nem újság, nem novum, ez teljesen megfelel a régi jogállapotnak, amelyet már a Tripartitum 69. és 71. fejezete leszegezett, — Ulászló és Mátyás decretumai — és az 1723. évi LVIL tcikk kiterjesztett a vármegyei közgyűlésekre. Nevezetesen először eradíeti alakjában széksértést csak a sedes judiciarián lehetett elkövetni, vagyis a vármegyei törvényszékek előtt, ezt azután az általam idézett törvényeikik kiterjesztette a közgyűílésre is. Nem tudóm ebből a szakaszból kiolvasni azt, amit méltóztatik mondani, hogy a főispán itt olyan borzasztó nagy hatalmat kap, mert a főispán itt semmi különös hatalmat nem kap. Két dolgot tehet, az egyik az, hogy felhívja a főügyészt indítványtételre; a másik pedig az, hogy a rendetlenkedő tagot, aki lehetetlenné teszi a tárgyalást, az aznapi ülésről kizárhatja. A többi, ami a szakasz szerint tehető, az a törvényhatósági bizottsághoz, vagy pedig annak albizottságához, annak szervéhez tartozik. A főispán itt tehát semmi különös jogot nem kapott. (Egy hang a baloldalon: A széksértést államija meg!) Bocsánatot kérelk, félre méltóztatik érteni a szakaszt. A széksértést a törvényhatósági bizottság állapítja meg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: ötperces felszólalások!) Majd leszek bátor erre a kérdésre is kitérni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A főispán csak azt mondja, én ágy Játom, hogy X. Y. törvényhatósági bizottsági tag széksértést követett el, kérem a főügyészt, tegyen indítványt. A főügyész köteles indítványt tenni a széksértés elkörvetésére, vagy el nem követésére nézve és amenynyiben azt mondja, hogy a széksértést nem látja fenforogni, a törvényhatósági bizottság nem állapíthatja meg a széksértést. (Egy hang a baloldalon: Hogy tudja azt a főügyész egyszerre elbírálni?) A királyi ügyész is csak indítványt tesz a törvényszék előtt, hogy azután a törvényszék azt elfogadja-e, vagy nem, az más kérdés. A főügyésznek kell indítványt tenni azért, mert ő úgyszólván az egyetlen szerve a vármegyének és a törvényhatóságoknak, aki nem felelős olyan értelemben, sem politikailag, sem fegyelmileg, mint a többi tisztviselő, s ő a maga véleményéért egyáltalában csak rosszhiszeműség esetén felel. Ebben a szakaszban ez a veszély nem, forog fenn. A többi nüanszirózott kérdésre vonatko281. ülése 1929 április 23-án, kedden. , zóan — hiszen sokféle megjegyzés foghat helyt — nem áll az, hogy a főispáni hatáskört anynyira kiterjeszti ez a szakasz^ Méltóztassanak, kérem, egyszer már enyhébb felfogást alkalmazni a vármegyék közegeivel, az autonómszervekkel szemben és ne méltóztassanak feltételezni azt, hogy az a vármegyei tisztviselő, vagy vármegyei tisztifőügyész olyan szolgalélek, aki a főispán egyetlen szemrebbenésére olyan indítványokat fog tenni, amely.-. indítványok éppen a főispánnak tetszenek. (Ügy van! a jobboldalon.) Magam is hosszú ideig voltam abban a helyzetben, hogy tehettem volna indítványt és mégis egyetlenegyszer fordult elő ilyen eset. Tudomásom szerint az utolsó 30 esztendőben az egész országban kettő történt. (Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Én a vármegyékről beszéltem. (Hegymegi Kiss Pál: Marostorda vármegyében történt rengeteg!) Nem minden adat megbízható, éh kettőről tudok, amelyek egyébként országosan is bizonyos feltűnést váltottak: ki. A főispán nem állapítja meg a széksértést, a főispán csak kérdést intézhet a törvényhatósági bizottsághoz. Üj joga csak egy van, az tudniillik, hogy kizárhat valakit az aznapi ülésről. (Rothenstein Mór: Csak!) És ez a jog sem a főiispán joga, hanem a törvényhatósági bizottság közgyűlelsének mindenkori elnökéé, annak a kezébe van letéve és ez lehet az alispán is, meg lehet a főjegyző is. Ez a jog tehát az elnöki jogkörbe van utalva. Kétségtelen dolog àz^ hogy ezek a nagyon rövidre szabott időmeghatározások sok kritikát vívtak ki. (Peyer Károly: Öt perc a duma! A szovjetben is azt mondották!) Az öt perc kétségtelenül rövid idő arra, hogy valaki akármit is elmondjon vagy indokoljon. Én tehát tisztelettel vagyok bátor indítványozni, ha már ez az aggály, hogy ezt az időt terjesszük ki. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Hat percre! Dupla vagy semmi!) Vagyok bátor beterjeszteni azt az indítványt, hogy a 30. § 2. bekezdésének 15, és 7. bekezdésének 11. sorában az öt pereet 10 percre igazítsuk ki. (Peyer Károly: Óriási vívmány!) Nem tekintem vívmánynak, mindenesetre azonban tíz mégis csak több, mint öt. (Peyer Károly: Pláne pengőben!) Az aggodalmakból tehát legalább is öt percnek megfelelő súly eliminálódik. Tisztelettel kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki feliratkozva nincs. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Peyer Károly szólásra jelentkezik.) Peyer Károly képviselő úr kíván szólani, Peyer Károly: Igen t. Képviselőház! A miniszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében igen nagy önérzettel arra hivatkozott^ hogy az egész ország a háta mögött áll, továbbá arra hivatkozott, egy másik beszédében, — ha jól emlékszem — hogy az a rendszer, amely ma Magyarországon a politikai hatalmat gyakorolja, nem egy személyhez van kötve, hanem az elveken alapszik, és példázgatott, hogy az ő személyét is 24 óra alatt pótolni lehet. Annak, aki ezt a két beszédet elolvasta és azután átnézi ezt a törvényjavaslatot, önkénteienül kell csodálkoznia és azt kell mondani: ha igaz az,^ amit a miniszterlenök úr mondott, akkor miért kell ebbe a törvénybe csupa annak az ellenkezőjét tartalmazó rendelkezést felvennie? Akkor miért kell olyan rendelkezést felvennie a törvénybe, hogy a törvényhatóságok tagjait csak kétötöd részben választják, háromötöd részüket pedig, szinte azt lehet mon-