Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

Az országgyűlés képviselöházánaJc 281. ülése 1929 április 23-án, kedden. 309 dani, formális kinevezéssel küldik oda be, ha ez a kinevezés valamilyen választással is van kap­csolatba hozva? Ha az a helyzet, hogy olyan nagy népszerűségnek örvend az a politika, ame­lyet a kormány követ, akkor miért az a félelem, amely végigvonul itt ezen az egész törvényja­vaslaton! Miért a félelem a néptől, miért a fé­lelem a választóktól, ha bizonyos a kormány és bizonyos a miniszterelnök úr a felől, hogy az a politika, amelyet ő képvisel, az egész országban óriási népszerűségnek örvend? Ezt a felfogást azzal lehetne a leghatásosabban alátámasztani, ha a miniszterelnök úr, vagy a belügyminiszter úr a kormány megbízásából tényleg egy olyan javaslatot terjesztene itt elő, amely az általá­nos, egyenlő, titkos választójog törvénybeikta­tásáról szól, s amelyben tényleg egy kis demo­kratikus szellem jut kifejezésre, és nem igye­keznék körülbástyázni ezt az egész választást sok-sokféle olyan rendelkezéssel, amely azután a választók akaratának szabad megnyilakozá­sára alig ad valami lehetőséget. Na mármost, ha mégis megtörténik, hogy e sok akadályvereny ellenére bejut esetleg a vár­megyékben, vagy a városokban olyan képviselő, aki talán bátrabban, önérzetesebben mondja el a bírálatát, akkor ezzel szemben már ott van a megtorlás lehetősége. Én egy súlyos hibát látok az egész törvényjavaslatban, amint ezt már al­kalmam volt elmondani annak idején, amikor a miniszter úr a pártok vezetőinek véleményét erre a törvényjavaslatra vonatkozólag kikérte. Ugyanis én teljesen lehetetlen helyzetnek tar­tom, hogy egy bizottsági tag ki lehessen téve annak, hogy egy közgyűlésen történt felszóla­lása miatt az illető tisztviselőt bírói úton fele­lősségre vonhatja. Ez teljes lehetetlenség, s ennek egy példáját láttuk a fővárosnál, ahol megtörtént, hogy az egyik bizottsági tagot, aki egy kerületi előljáró ténykedését bírálta, az illető előljáró a járás­bíróság elé állította és becsületsértésért fele­lősségre vonta. (Baracs Marcell: 73 bizottsági tag bizalmatlansági indítványt adott be a helyettes polgármesterrel szemben, aki meg­indította az eljárást!) Ennélfogva én feltétle­nül szükségesnek tartom a közélet tisztasága szempontjából, hogy a mentelmi jog a közgyű­lésen történő felszólalásokra is biztosítassék. Erre ugyan ma már semmi reményem nincs, de meg kívánom említeni, hogy amíg egyfelől a bírálatnak ez a lehetősége sincs meg, és a bí­ráló mindig ki van téve annak, hogy azokat a tényeket, amelyeket felemlített, esetleg perrend­szerűleg kell a bíróság előtt is bizonyítania, ad­dig másfelől, ha valaki esetleg sértő hangon, amint ezt a törvény mondja — felfogás dolga, hogy mi a sértő, mi a bántó — mondja el véle­ményét, az illetőt súlyos pénzbírsággal lehet sújtani, ki lehet zárni az ülésről, sőt tovább­megyek, meg lehet fosztani mandátumától is. Méltóztassék jól meggondolni, mi a helyzet a gyakorlatban: annak elbírálásánál, hogy mi az izgatás, különbözők a felfogások; ez tisztán attól függ, ki milyen pártállást foglal el. Ennek elbírálása esetleg tartozhatnék a bíróság ha­táskörébe, amely egyedül illetékes annak elbí­rálására, hogy valamely kijelentés tartalmaz-e izgatást a nemzet vagy a társadalmi rend vagy egyebek ellen, de lehetetlennek tartom, hogy a tiszti főügyész, aki szintén ember és bizonyos mértékig hatása alatt áll az esetleges izgalmak­nak, egy izgalmas ülés folyamata alatt nyom­ban felálljon és indítványt terjesszen elő erre vonatkozólag. Ez a juszticmordnak, a pártos­kodásnak, az önkényeskedésnek olyan tág ka­put nyit, hogy én nagyon csodálom, hogy ezt a rendelkezést még nem vették fel a szovjet-tör­vények közé, mert ezzel azután ott tényleg na­gyon hatásos eredményt lehetne elérni. Arra hivatkoznak, hogy iparkodnak a de­mokratikus fejlődéssel lépést tartani és^ — ahogy ennek a törvényjavaslatnak bevezetésé­ben is látjuk — az előadó úr arra hivatkozik, hogy igyekeznek az eddigi állapotot demokra­tikus irányban fejleszteni, pedig ennek ellenke­zője történik mindavval, ami itt benn van. Az igazolóbizottság többségét mindig a kormány bizalmi embereiből fogják összeállítani. Az igazolóbizottság ebben az esetben na­gyobb hatalmat kap, mint maga a Képviselőház. A ma fennálló törvények szerint ugyanis a Képviselőház nincs abban a helyzetben, hogy egy képviselőt mandátumától megfosszon,^ellen­ben ez az úgyszólván egészen zártkörű kis bizottság megállapíthatja ezt és megfoszthatja az illetőt mandátumától. Hangsúlyozom, hogy az, hogy ki követ el rendzavarást és mi a sértő, mi a bántó, politikai kérdés és felfogás dolga, mert vannak emberek, akiknél talán a legegy­szerűbb és a legszerényebb kritika is sértés­számba megy, és vannak viszont mások, akik ezt nem így értelmezik. En nem ismerem any­nyira a külföldi törvényeket, de nem hiszem. hogy lenne Európában egyetlen egy ország, ahol ehhez hasonló rendelkezések volnának. Most nem gondolok az európai országok közül a nyugatiakra, hanem csak a keleti országokra. Mondom, nem hiszem, hogy bárhol törvénybe vagy valamely testület tanácskozási ügyrend­jébe olyan rendelkezés volna felvéve, amely ilyen módon lehetőséget nyújtana visszaélésre és önkényeskedésre. Az előadó úr is úgy állítja be a kérdést, hogy azt mondja: ne tessék feltételezni azt, hogy az a tiszti ügyész ennyire pártoskodó és elfogult lesz. Bocsánatot kérek, én sohasem azt nézem, hogy az kicsoda vagy micsoda, hanem azt nézem, hogy valaki valamely visszaélést el akar követni, a törvény értelmében milyen joga van, és mi az, ami evvel szemben engem meg­véd. Mindenesetre súlyos aggodalomra ad okot ebben a törvényjavaslatban "pénzbírságok sú­lyossága, az elnöknek teljesen önkényes hatalma, az igazolóválasztmányhoz való utalás és annak elbírálása, hogy az illető megtarthatja-e man­dátumát vagy sem, sőt továbbmegyek, még annak kimondása is» hogy öt éven belül nem választható, ami tehát azt jelenti, hogy nemcsak abban a ciklusban nem választható már meg, hanem a következő ciklusban sem. Ilyen körülmények között tehát, haa ciklus elején történik ez az eset, az illető 9—10 évig nem választható meg bizottsági tagnak. Hiába akar az illető mondjuk javulást mutatni, hiába javul meg, hiába lép be az egységespártba, még akkor sem lehet őt megválasztani. De méltóztassanak csak meggondolni a dol­got, mert éppen az egységespártnak lenne érdeke az, hogy ne vegyen fel ilyen rendel­kezést. Mert például a^ fővárosnál — s azt hiszem, hogy ez a rendelkezés részben a fővárosra is készül bizonyos vonatkozásban, amelyet talán valami szósszal kissé fel fognak higítani, mert a főváros mégis nagyobb nyilvánosságot jelent — megtörténhetik az, hogy valamelyik ellenzéki képviselő, aki ellenzéki listán jött be, az idők folyamán arra a meggyőződésre jut, hogy ő például valamely állami szállítást könnyebben kap meg, ha átlép a demokratapártból a kor­mánypártba. Most, mondjuk, az illető esetleg elkövetett valami rendzavarást, vagy valami mást, mint ellenzéki, s őt az elnök ilyen súlyos büntetés­sel sújtja. Utólag be akar lépni az egységes­44*

Next

/
Thumbnails
Contents