Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1929 április 23-án, kedden. 307 olyan nagyon sérelmes és hogy el lehetne fogadni ezt a szakaszt. Különösen a szakasz első bekezdésének annál a részénél tusakodtam magamban, amely azt mondja, hogy «ha az elnök figyelmeztetése után azonnal vissza nem vonja». Itten gondolkoztam és arm a meggyőződésre jutottam, hogy annak ellenére, hogy az elnök figyelmeztetése után vissza lehet vonni az esetleg tett kijelentéseket, mégis olyan súlyos ez a szakasz, hogy szerintem teljesen elfogadhatatlan. Leszek bátor megindokolni ezt az állásfoglalásomat és a magam érveit felsorakoztatni. A szakasz súlyossága az első bekezdésen van, amely szerint (olvassa): «Az a törvényhatósági bizottsági tag, aki az állam és társadalom rendje ellen izgató vagy nemzeti érzést, vagy a vallási meggyőződést sértő kifejezést használ, aki a tanácskozás méltósága ellen vét, aki a közgyűlés egyes pártjait vagy tagjait sértő kifejezéssel illeti...» stb. Mindjárt bebi

: zonyítom, teljesen lehetetlenség, hogy az elnöki figyelmeztetés után a törvényhatósági bizottsági tag visszavonja kijelentését, mert például ha arról akarok beszámolni, mint törvényhatósági bizottsági tag, hogy az elmúlt napok egyikén a rendőrség brutálisan bántalmazta az utcán akár a munkásokat, akár a járókelőket, az elnök azonnal rámbizonyítja, hogy izgattam a társadalom rendje, az államrendőrség ellen és felszólít, hogy vonjam vissza kijelentésemet. De miután láttam a brutális közbelépést, láttam az igazságtalan eljárást, nem vonhatom vissza, mert valótlant kellene állítanom. Éppen ezért azonnal beleesem a széksértés elkövetésébe menthetetlenül és jönnek azok a szigorú intézkedések, amelyeket a paragrafus további bekezdései foglalnak magukba. Egy másik esetet is megemlíthetek. Például szóvá akarom tenni a törvényhatósági bizottságban azt, hogy az egyház a templomalapra szolgáló összeget az egyházi adóval együtt közadók módjára hajtja be. Ezt én egyénileg sérelmezem, kifogásolom, és ezt a sérelmet indokolom. Azonnal rámsujt ez a paragrafus; könynyen megállapíthatja az elnök, hogy vallási meggyőződést sértek indokolásommal; de miután a magam meggyőződése az, hogy ez helytelen és ezen változtatni kell, ^vissza nem vonhatom az elnöki figyelmeztetés után sem. Ismét beleestem egy széksértésbe és következnek a vonatkozó rendelkezések, amelyeket elkerülni nem tudok. De kiragadhatom egy másik részét is e paragrafusoknak, amely azt mondja: «a közgyűlés egyes pártjait vagy tagjait sértő kifejezéssel illeti.» Nem lehet határozott szándékom a sértés, de mint törvényhatósági bizottsági tag, egy tényt állítok egy törvényhatósági bizottsági tagtársamról, például azt, hogy annak idején a bolsevizmust szívvel-lélekkel szolgálta. Ma már ez sértő kifejezés az illetőre. Annak idején ezt nem tartotta sértőnek és miután ezt határozottan tudom, az elnöki felszólításra vissza nem vonhatom megtett^ kijelentésemet; ismét beleestem a széksértés tényébe és alkalmazzák rám azokat a súlyos rendelkezéseket, amelyek a pénzbírságtól kezdve a törvényhatósági bizottsági tagságtól való megfosztást is jelenthetik. Ha egyebet nem is mondanék, csak ezekkel indokolnám, hogy mennyire tarthatatlan ez a 30. § és mennyire szükséges ennek törlése, ez is elegendő volna, aoznban miután feltételezem, hogy az egységespártot nehezen lehet meggyőzni arról, hogy ez a paragrafus felesleges, megpróbálom még tovább indokolni állításomat. A harmadik bekezdésnél a pénzbüntetést KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. nemcsak súlyosnak tartom, hanem egyenesen olyan intézkedésnek, amely a törvényhatósági bizottsági tagoknak arra a részére vonatkozik, akik nem vagyonos emberek, akik nem tudják a kirótt bírságot megfizetni és akiket ha nyolc napon belül nem fogja lefizetni, megfosztják bizottsági tagságától. Ez azután a leghatározottabban azt jelenti, hogy a vagyonilag gyengébb törvényhatósági bizottsági tagok vagy nem mondhatják el véleményüket meggyőződésük szerint, mert széksértést követnek el, vagy pedig, ha elmondják, nem lehetnek a törvényhatóság tagjai azért, mert a kirótt büntetést nem tudják megfizetni a kitűzött időn belül s ezért megfosztják őket törvényhatósági bizottsági tagságuktól. Azonkívül súlyos a paragrafusnak az a rendelkezése, amely úgyszólván egy személyt jelöl ki annak megállapítására, hogy milyen minőségű volt az a széksértés, és ez egymaga állapítja meg, hogy milyen büntetést kell ezért kiróni. Az elnök ugyanis felszólítja a tiszti főügyészt és a tiszti főügyész az elnök felszólítására köteles javaslatot tenni, hogy milyen pénzbírságot javasol a széksértést elkövető törvényhatósági bizottsági taggal szemben. Ezt nem enyhíti a paragrafusnak az a rendelkezése, amely azt mondja, hogy a pénzbírság összegének mértéke kérdésével a közgyűlés legfeljebb két tagnak, legfeljebb 5—5 percig tartó hozzászólása után végérvényesen határoz. Hisz meg sem lehet Öt perc alatt kellően indokolni azt, hogy valójában nem is volt széksértés. Es csak két felszólaló szólalhat fel, s ezek közül az egyik bizonyára többségi párti lesz, aki azt fogja felszólalásában majd bizonyítani, hogy tényleg széksértés volt az, amit a törvényhatósági bizottsági tag mondott. Tehát csak egy szónok marad öt percnyi felszólalással annak bizonyítására, hoe"y itt valójában nem is történt széksértés. Ez tehát egyáltalában nem enyhíti az elnöknek, illetőleg a főügyésznek azt a jogát, amely a legdrákóibb szigorral javasolja, hogy 500 vagy 400 pengővel legyen megbüntetve az a bizottsági tag, aki felszólalásában az elnök megállapítása szerint széksértést követett el. T. Ház! Habár az előttem szóló Baracs Marcell t. képviselőtársam nálam sokkal meggyőzőbben szólott az ellen, hogy nem lehet azt a törvényhatósági bizottsági tagot, aki széksértést követett el s akit ennek következtében megfosztottak bizottsági tagságától még azzal is sújtani, hogy a megfosztás napjától az eltiltott öt éven belül nem választható semminemű törvényhatóságban bizottsági taggá, mondom, mindennek dacára, hogy Baracs Marcell t. képviselőtársam ezt már bizonyította, magam is a legsúlyosabb helytelenítésemet kell hogy kifejezésre juttassam, mert ez nagyon messzemenő büntetése a törvényhatósági bizottsági tagnak. Nem elég a pénzbírság, nem elég a mandátummeghosszabbítás, hanem még öt éven belül semmiféle törvényhatóságba, tisztségre nem választható az illető. Ez majdnem azt jelenti, hogy szinte hetediziglen akarják az illetőt büntetni s egy meghatározott időn, öt éven keresztül mentesíteni akarja a közgyűlés többsége magát azon tagoktól, akik megmerik mondani véleményüket az elnöknek, akik az elnökkel szemben is oly módon tudják véleményüket nyilvánítani, amely az elnöknek, illetőleg a közgyűlés többségének a megállapítása szerint széksértést jelent. Miután ez «az egész paragrafus minden egyes rendelkezéséivel és bekezdésével súlyos részeket tartalmaz, éppen azért teljes egészében csatlakozom Farkas István és társainak 44