Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

306 Az országgyűlés "képviselőházának a kizárás jogával, azzal a joggal, amellyel a Kép viselőiház elnöke bír. Előttem szóló " mélyen t. képviselőtársam reámutatott arra a lényegbevágó különbségre, amely van egy szóbeli sértésnek vagy viselkedésnek rendészeti megtorlása között, amelyért kívül felelősségrevonható nem vagyok, vagy amelyért engem a törvény rendes útján a törvény szigorú szabályai szerint büntethetnek. De még egy nagy különbség van. Amit reá lehet bízni nyugodtan a Ház elnökére, aki ha egy pártból került is ki minden párt felett áll, az egész ország közvéleményének, a sajtó egyetemének ellenőrzése alatt áll, — méltóztassanak elgondolni — ugyanezt a hatalmi kört a maga kisebb közületében abban a ^ törvényhatóságban reá lehet-e bízni a főispánra, mint a közgyűlés elnökére, aki elvégre a kormánynak politikai exponense, aki egy pártnak, egy kormányzati rendszernek érdekét képviseli és köteles képviselni és nem méltóztatik-e gondolni azt, hogy az ilyen főispán felhasználhatja az alkalmat, hogy mint darázs annak a vármegyének vagy ama vármegye ellenzékének nyakán, — méltóztassanak emlékezni arra, hogy Sokrates szerette volt magát darázshoz hasonlítani, amely a nemes paripának, Athénnak nyakán ült és azóta igen sok darázs képzeli magáról, hogy Sokrates — az Ő sokratesi, nem nyugalmával, hanem, mondjuk, erős egyoldalúságával, hiszen^ Sokrates is egyoldalú volt, fogja azután irányítani ezeket a dolgokat. Attól el lehet várni azt, hogy leküzdi magában ezt az egyoldalúságot? Ez a senki által felelősségre nem vonható és a kormány által kötelességszerűen mindig védett és támogatott főispán majd vissza fog riadni attól, hogy annak a közgyűlésnek viharában, szenvedélyében leküzdje magában ezt az egyoldalúságot, és egy ilyen rendszabály alkalmazásánál, vagy nem alkalmazásánál azt a nemes, higgadt pártatlanságot tanúsította, amelyet tőle el kell várni. T. Ház ! Nem szabad mondanom, kést adni a főispán úr kezébe akkor, amikor nem tudom azt, hogy a főispán úr bír-e a kellő higgadtsággal, hogy megkímélje azt az ellenfelét, akinek pedig árthatna. Méltóztassék ehhez hozzávenni még azt is, hogyha egybevetjük ezt a szakaszt a házszabályok 197. §-ával, akkor ez az összehasonlítás arra az eredményre visz, hogy tulajdonképpen sokkal kisebb, könnyebb, enyhébb előfeltételek esetén is alkalmazhatja a saját elnöki hatáskörében azt a kizárást, amelyet a Képviselőház elnöke a 197. § szerint némileg szigorítottabb előfeltételek fennforgása esetén juttathat csak érvényre. Ebben az esetben, — mert ebben a

r kizárásban bizonyos megbélyegzés van — ne zárják el azt a bizottsági tagot, még ha ezt az intézményt is meghagynák attól, hogy esetleg az igazolóválasztmány, esetleg egy más jogorvoslat alapján mondhassa azt, hogy az ami vele történt igazságtalan volt. Szükség van egy ilyen jogorvoslatra már csak azért is, mert hiszen az ilyen kizárások megítélése bizonyos következményekkel bír az illető későbbi viselkedésének megítélésénél, különösen amikor találkozunk még azzal a közjogi, — nem szeretem a nagy kifejezéseket használni — legalább, aggályossággal,' ha már nem akarom mondani, hogy abszurditással, hogy az igazoló választmány valakit azért, mert a rend ellen vétett, tehát esetleg semmiféle erkölcsi deminutio nem volt az ő viselkedésében, méltatlannak mondhat ki (Buday Dezső: Olyan kijelentéseket nem is

1 büntetnek!) és nincs garancia arra, hogy ezt az esetleg igazságtalan verdiktet hatályoni kívül helyeznék. \81. ülése 1929 április 23-án, kedden. TováJfohmenőleg azt méltóztatnak mondani, hogy juiryszerűen döntenek. Egy kaszinó felfogása fog majd megnyilvánulni abban, hogy kebelébe tartozónak véli-e az illető törvényhatósági bizottsági tagot. Meg tudom érteni azt, hogy bizonyos összetételű törvényhatósági bizottság ezzel vagy azzal a ködmönszagú úrral nem akar együtt ülni és minden eszköz jó neki, hogy azt kebeléből kizárja. De X. törvényhatóság verdiktje azután irányadó lesz a többi törvényhatósági bizottságra is, és ha kimondották a széksértést, még mi a következése is legyen, hogy ennyi és ennyi esztendőre ne legyen választó és választható az illető? T. Ház! Meddig jutunk mi még a rűegfontolatlanság lejtőjén? Nemi méltóztatnak gondolni, hogy mindennek kimondása a nélkül, hogy legalább egy jogorvoslati fórumot statuálnánk, az. alapvető közjogoknak — mert az egyes közjoga mindenkinek joga és mert az egyes közjogának megsértése mindenki jogának megsértése — a közszabadságnak és az alkotmányosságnak sérelme; bogy ilyen módon kockára dobja a mii alkotmányosságunk legfontosabb elveit a nélkül, hogy fórumot találnánk arranézve, hogy egy hirtelen felháborodásban, vagy elhamarkodottságban hozott, mlásoiap talán meg is bánt és restölt határozatot nem'bírnak hatályon kívül helyezni, amelynek következményén nemi segíthet a Képviselőház, a kormiány, de az egész ország sem. Mindez pedig azért, mert egy rendzavarás történt. Egy apró pörsenést így vakarnak fel súlyos tályoggá, ami bántja — kell, r hogy bántsa — mindenki közjogi lelkiismeretét, aki nem az egyes egyént nézi, nem törődik azzal, hogy valaki, aki rendet zavar, aki nem tud tisztességes módon viselkedni, a maga rendbüntetését megkapja, de vigyáz arra, hogy ez ne szolgáljon ürügyül arra, amivel kezdtem, hogy a kisebbség terrorjának lehetetlenítése ürügye alatt a többség terrorja érvényesüljön és a proskripció lehetősége, a proskripciónalk a gyakorlatba a végletekig való átültetése megvalósításának eshetősége nehezedjék rá a törvényhatóság életére. Nem az az út ez, amelyen a törvényhatóságokéi ak indulniok kell, nem az az út, amelyen mindenki elmondhatja — természetesen az^ ildomosság határai között — a maga véleményét, szabad bírálatát. De higyjék el, nem az ildomos, nem a külső formák a fontosak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hanem a lényeg!) Sokszor a daróclelkület alatt a legbecsületesebb megértés, megérzés, a legbecsületesebb bírálat lakozhatik, inkább, mint sok ember lelkében, aki túlságosan is képes megválasztani szavait. A jól megválasztott szavaknak néha sokkal kártékonyabb a befolyásuk, mint néhány dörgő szónak, amely sokszor tisztítja annak a törvényhatóságnak esetleg korrumpált lelkületét. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dörgő lehet, csak sértő nem!) Eendészeti intézkedés, erkölcstelen, megbélyegző reparálhatatlan határozat közjogoktól évek hosszú sorára való megfosztásnak nem lehet az alapja. Felhívom a miniszter úr, felhívom a többség lelkiismeretét, fontolja meg, mielőtt ezt megszavazza. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Ház! Bejelentem, hogy magam is csatlakozom a Farkas István és társai által a szakaszhoz benyújtott törlési indítványhoz. Megvallom őszintén, magamban vitatkoztam és próbáltam magam meggyőzni arról, mintha ez a szakasz valójában nem is volna