Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-281
304 Az országgyűlés képviselőházának kitiltassék-e, törvényhatósági' bizottsági tagságától megfosztassék-e az illető, vagy pedig megmaradhasson törvényhatósági bizottsági tagnak. A magam részéről nagyon fontosnak tartanám, hogy ebben a 2. bekezdésben adjon lehetőséget a t. miniszter úr arra, hogy amikor a főügyész indítványát előterjeszti, legalább két törvényhatósági bizottsági tag hozzászólhasson ahhoz a kérdéshez, vájjon történt-e a sértegető részéről széksértés, vagy pedig nem. Kendkívül fontosnak tartanék a tekintetben is bizonyos változást, hogy a pénzbírság összegének mértéke kérdésében a törvényhatósági bizottság két tagjának ne csupán öt-öt perces hozzászólás engedélyeztessék, hanem amint az előző szakaszokban is lefektetve láttuk, az elnök ezt az Öt percet, amenyiben jónak vagy célszerűnek látja, meghosszabbíthassa. Mert bocsánatot kérek, 500 pengő sokszor nagy összeg, különösen lesznek ott olyan választott tagok, akikre nézve félig-meddig életkérdés, exisztenciális kérdés lesz ennek az 500 pengőnek kifizetése; fontos tehát, hogy ilyen nagyhorderejű kérdésben ne éppen öt percig lehessen hozzászólni, hanem legalább lehetőség adassék meg arra, hogy az elnök huzamosabb ideig engedhet meg hozzászólásokat annak a két tagnak részére, akiknek a törvényjavaslatnak ez a szakasza megengedi a hozzászólást. A második periódusa a bűn fenyítésnek az, hogy arról az ülésről az elnök kizárja a renitenskedő törvényhatósági bizottsági tagot. Azután a főügyész indítványt tesz és hat ülésről kizárhatják — ismétlem — azt a tagot, aki sértő kifejezéseket használ. Itt is szeretném, hogy legalább két tag hozzászólhasson a főügyész indítványához, ismétlem azért, hogy tájékoztathassa a törvényhatósági bizottság tagjait arról, hogy miről van szó és hogy az ítélet objektívebb legyen, mint lesz akkor, ha ennek a két tagnak hozzászólását mellőzzük. A kizárás időtartamára nézve az ügyész tett előterjesztést, meg van azonban a lehetőség arra is, hogy megfosszák az illető tagot törvényhatósági bizottsági tagságától. (Fábián Béla: Nem, csak abban a vármegyében!) Abban a vármegyében. Meg vagyok arról győződve, hogy az ilyen sértegetések büntetőjogi eljárást is vonnak majd maguk után, olyan sértések tudniillik, amelyek esetleg azzal a következménnyel járhatnának, hogy az illető törvényhatósági bizottsági tagot tagsági jogától megfosztják. Az az ítélkezés, amelyet az igazoló választmány végez, sokszor prejudikálni fog a bíróságnak. Tegyük fel, hogy a bíróság felmenti azt a sértegetőt. (Scitovszky Béla belügyminiszter közbeszól.) Kérdem, hogy azt az eljárást, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Semmiféle összefüggés nincs!) amely az illető bizottsági tagot megfosztotta mandátumától, hogyan fogja reparálni az az igazoló választmány, amely az erre vonatkozó javaslatot előterjesztette, és az a közgyűlés, amely ezt az előterjesztést megszavazta? Éppen azért fontosnak tartanám, ha Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam indítványa elfogadtatnék, hogy az igazolóválasztmány, illetőleg a közgyűlés mandátumfosztó határozata ellen fellebbezni lehessen a közigazgatási bírósághoz. (Hegymegi Kiss Pál: Ez a legkevesebb!) A közigazgatási bíróság mondja ki az utolsó szót, vájjon az a sértegető tag tényleg megérdemli-e, hogy mandátumától megfosztassák, vagy pedig nem érdemli meg és tovább is gyakorolhatja az ő közgyűlési jogait. Rendkívül fontosnak tartanám azt is, hogy 281. ülése 1929 április 23-án, kedden. amikor itt széksértés esetében az elnök felteszi a kérdést, akkor a titkos szavazás, módja alkalmaztassák. Sokan lesznek abban a zsenánt helyzetben, hogy azért nem merik nyíltan az ő meggyőződésüket kinyilvánítani, mert esetleg bizonyos melléktekintetek után lesznek kénytelenek indulni, míg a szavazás titkos volta talán egészen más irányba terelhetné a szavazást. Az a felfogásom, t. Ház, hogy a törvényhatósági bizottság mostani összetételénél fogva, — már, amelyet a törvényjavaslat kontemplál, ahol tudniillik a választott tagok a törvényhatósági bizottság tagjainak kevesebb, mint 50%-a lesznek — ezek a krudélis rendszabályok bizonyos tekintetben alkalmasak lesznek arra, hogy a törvényhatóság közgyűlésének aktív tagjait, akik meggyőződésem szerint a választott tagok közül fognak kikerülni, elnémítsák, sőt amennyiben valamely közigazgatási tényezőnek talán az lenne ízlésére, egyiket-másikat a közgyűlésből ki is zárják. Senkisem tagadhatja le azt a tényt, hogy ahányszor a kerék lefelé, annyiszor felfelé is fordul. Még nem láttam olyan politikai irányzatot, amelynek évszázadokra terjedt volna uralma. Ma ez a politikai irányzat van uralmon. Távol áll tőlem, hogy kritikát gyakoroljak ezen uralom felett, de jöhetnek idők, amikor éppen ennek az irányzatnak lenne jó, ha ennek a szakasznak krudélis rendszabályai nem érvényesülnének. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: Igen t. Képviselőház! A széksértési szakasz intencióját és azt a szigort is, amely ebben megnyilvánul, a magam részéről helyeslem. Aki a vallásos érzést, aki a hazafias és nemzeti érzést, aki a pártokat, aki a közgyűlés tagjait sérti, az ezért a sértésért felelősséggel tartozik, és ezért a sértésért megtorlás is jár. A sérelem eklatáns, ellenben a reparáció abban az elgondolásban, ahogyan előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, elhomályosul. Ha ilyen sérelem esetén per útjára tér az illető, akkor az következik be, hogy a sérelem nyilvánvaló, azt mindenki tudomásul veszi, de arról, hogy folyik-e valahol e miatt bírói eljárás, vagy nem, és hogy lesz-e ennek nyomán félesztendő múlva ítélet, vagy nem, senki tudomást nem fog venni. Ez nem reparáció. Ahol a sérelem eklatáns, nyilt és nyilvánvaló, ott nem tartok szükségesnek semmiféle titkos szavazást. Mert ha lehet nyíltan sérteni, akkor ezért nyiltan kell elégtételt is adni. Az én megítélésem szerint tehát itt titkos szavazással elintézni való dolog nincs. Az első szakaszban látok azonban egy olyan kitételt, amely körülbelül biztosítja a sérelem lehetőségét. Az 1. bekezdésben a következők állanak (olvassa): «Aki a közgyűlés egyes pártjait vagy tagjait sértő kifejezéssel illeti, vagy bármilyen módon sérti, és a sértést az elnök figyelmeztetése után azonnal vissza nem vonja, széksértést követ el». Kedvére összeteremtettézhette tehát a közgyűlés bármelyik tagját és azután az elnök figyelmeztetésére esetleg sajnálatát fejezi ki. Nem tartom megnyugtatónak az elintézésnek ezt a formáját, amely módot nyújt arra, hogy a leggorombább hangon illessenek valakit és ezt a gorombaságot az elnök figyelmeztetésére egyszerűen meg nem történtnek lehet tekinteni. Ebben az irányban nincs indítványom, — nincs is jogom, hogy most ilyen értelmű indítványt tegyek — de az igen t. miniszter úrnak és az előadó úrnak figyelmét felhívom arra, hogy
