Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-281
Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1929 április 23-án, kedden. 301 megi Kiss Pál: Itt a 8. bekezdés után van kinyomtatva is!) Kíván valaki a szakaszhoz szólni 1 Gubicza Ferenc jegyző: Eothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház^ A széksértésről szóló szakasz kilenc bekezdésből áll. Ezek között olyan bekezdések vannak^ amelyek gondolkodóba ejtik az embert* hogy hát milyen elemekből is állhat egy ilyen testület, amely testület biztonságának kedvéért ilyen természetű rendelkezéseket kell érvényesíteni, hogy a rend fenntartassék, mert máskülönben ott minden felborulhat. Választás útján, gondos és tapintatos kinevezések útján alakulnak ki ezek a testületek. Ezeknek a testületeknek megvan az, ügyköre, megvan az elnöki hatáskör, az elnök diskrecionális joga, amelynek alapján akkor, ha valamely bizottsági tag a fennálló rendet megzavarná, intézkedhetik. Miért kell tehát ezenkívül még külön is intézkedni a törvényben 1 ? (Zaj bálfelöl.) Kérem, nem lehet beszélni, ha mások is a szónokkal parallel beszélnek. Elnök: Csendet kérek. A képviselő úr kire értette megjegyzését 1 ? Rothenstein Mór: Itt egy egész csoport vígan tanácskozik. Elnök: Az elnöknek kötelessége a csend fenntartása felett őrködni, de észleletein szerint nem volt oly méretű zaj, amely a képviselő urat beszédében akadályozta volna. Szíveskedjék beszédét folytatni. Rothenstein Mór: Mondom, nincs szükség arra, hogy mindazokon kívül, amiket az ügyrend megállapít, s amit az t elnöki hatáskörre nézve a törvény leszögez, még egy szakasz külön is intézkedjék. Ez a szakasz a 3. bekezdésében megállapít egy 500 pengőig terjedhető pénzbírságot, s megállaoítia, hogy a sértés bűnfenyítő eljárást is maga után vonhat. Ez oly szörnyűség, amelyet hozzáértő emberek nem igen tudnak megérteni. Tegyük fel, hogy valaki^ a törvényhatósági testületben elkövet egy sértést, amelynek alapján az illetőt pénzbírsággal lehet sújtani. Lássuk, hogyan keletkeznek az ilyen sértések. Vagy a szónok ragadtatja el magát a vita hevében, — azonban nyugodtabb elgondolás mellett maga is belátja, hogy a határt túllépte — vagy pedig a testület elnöke, akinek más a felfogása, elgondolása, valamilyen sértést követ el — mondjuk — az állami rend ellen. Ez azonban felfogás dolga. Ezek nagyon simán, egyszerűen korrigáihatók, anélkül, hogy nagyobb bajok keletkeznének. A szakasz szerint 500 pengő pénzbírságot lehet kiróni, azonkívül az illető ellen bűnfenyítő eljárást is lehet alkalmazni és így egy rókáról két bőrt kívánnak lehúzni. Egy további bekezdés kimondja, hogy az a törvényhatósági bizottsági tag, akit az egyszer elkövetett sértések következtében törvényhatósági bizottsági tagságától megfosztottak, öt éven keresztül nem lehet törvényhatóságnak a tagja. Bocsánatot kérek, ezek mind olyan intázkedések, amelyek ellentétben vannak azzal a céllal, amelyért a törvényhatósági bizottsági tagot a választók megválasztották és ennek a célnak ellenére vannak itt ezek a rendelkezések az esetre, ha az a bizottsági tag a vita hevében elragadtatja magát. (Petrováez Gyula: Es nem vonta vissza!) Ha elragadtatásról van szó, akkor visszavonhatja kijelentését, de amikor a felfogások eltérőek, akkor nem vonja vissza. De különben is, ha ilyen sértések történnek, ezektől még nem megy tönkre az állam, de a kormány sem. Nagyon gyengén állhat az a kormányzati rendszer, amely így védekezik az ellen, hogy valamely törvényhatósági bizottsági tag, aki más felfogással bír, ilyen kijelentéseket tegyen. Ha az ember végigmegy ezeken a bekezdéseken és nézi azoknak a tartalmát, akkor azt kell mondani, hogy szégyenteljes intézkedések ezek. Ilyen szégyenteljes intézkedés foglaltatik az 5. bekezdésben, amely arról intézkedik, hogy ha valamely törvényhatósági bizottsági tag a tanácskozás rendjét ismételten, vagy ismételt rendreutasítás után zavarja, — rendreutasítást pedig nagyon könnyű elérni — akkor ez az ismételt zavarás már magában olyan súlyos valami, hogy az illetőt ki lehet zárni az ülésről, és csendőrrel, vagy rendőrrel ki lehet vezetni. A törvényhozó-testületben, a parlamentben, tehát úgy a Képviselőházban, mint a Felsőházban, ha a többség elgondolása szerint szükség van a kivezetésre, van erre egy külön szerv, a palotaőrség, míg a vármegyében és a községekben a renitens tagok eltávolítására csendőröknek, vagy rendőröknek kell odaállni ok és kivezetni a bizottsági tagot. Bocsánatot kérek, ez mégis szégyenteljes aktus, amelytől szerintem könnyű szerrel el lehetne tekinteni. Amikor az egyes bekezdéseket bírálom és kritika tárgyává teszem, akkor azt kell mondanom, hogy Farkas István és társainak indítványa, amely azt célozza, hogy az egész szakaszt törölni kellene, a leghelyesebb bírálat. Mert nem látom be, ismétlem, hogy mindazok mellett, amiket az ügyrend az elnöknél lefektet, s amelyek eléggé biztosítják a rendet azokban a törvényhatósági testületekben, miért volna reá szükség, hogy ezeket az intézkedéseket ilyen arányban szigorítsuk és elvegyük a kedvet, az ambiciót azoktól a bizottsági tagoktól, akik vagy azért, mert őket megválasztották, sőt azért, mert őket kinevezték, vagy pedig mondjuk a virilis jog alapján bejutottak a törvényhatóságba és ilyen intézkedésekkel, rendelkezésekkel munkakedvüket korlátozzuk. Mert nincs sehol sem lefektetve, hogy a vita hevében mi történik, ha például egy virilis törvényhatósági bizotsági tag is elragadtatja magát, vagy az elnökkel olyan ellentétbe kerülhet, hogy ezeket az ebben a szakaszban lefektetett intézkedéseket magára vonhatja. Ha ez így van, akkor igazán nem tudom elismerni azt, hogy ez a 30. § ebben a formában, ahogy ez itt elő van terjesztve, indokolt és jogos volna. Mindezek alapján ismételten ajánlom Farkas István és társai javaslatát elfogadásra. Elnök: Szólásra következikl Gubicza Ferenc jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indítványa töröltetik. Következik? Gubicza Ferenc jegyző: Strausz István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Utána következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Ha az ember figyelemmel olvassa a törvényjavaslat 30. §-át akkor megállapíthatja, hogy a 30. § szövegezését tisztán csak a bosszúállás szelleme vezette. Ezt kell kiolvasnunk belőle, mert ha összehasonlítást teszünk a 30. §-'ban foglalt s a széksértéssel kapcsolatos rendelkezések, széköértés elkövetésével járó konzekvenciák között és a házszabályoknak idevonatkozó rendelkezései között, akkor meg kell állapítanunk, hogy a, közigazgatási javaslatnak ez a rendelkezése még sokkal krudélisabb, mint amilyen krüdlélis a Képviselőház házszabályainak idevonatkozó rendelkezése, amelyhez foghatót pedig a kívülálló parlamentekben találni egyáltalán nem lehet. Addig, míg a Képviselőház házszabályainak rendelkezései 43*
