Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

300 Az országgyűlés képviselőházának vájjon szedet-e beiratási díjat az elemibe és mily tandíjat szedet a középiskolában. Mi tehát az elválasztó vonal? Ugyebár akkor, amikor arról van szó, hogy X a várostól bérelt lakásért mennyi bért fizessen, természetesen nem vehet részt, de attól nem zárja el senkisem, hogy a lakbér rendeletnek, vagy a lakbérrel összefüggő bármely elhatározásnak megtanácskozásában és a határozat meghozatalában résztvegyen. En tehát helyeslem Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam indítványának azt a részét, amely nem a nagy általánosságot, a törvényszakasznak nagy általánosságban hozott formuláját szabatosítja, amikor azt mondja, hogy közvetlenül legyen anyagilag érdekelve. Éppen úgy helyeslem azt az indítványt is, hogy necsak sajátmaga egyéni anyagi érdekeltsége esetében, hanem akkor is zárassék ki a tanácskozásban és az elhatározásban való részvételtől, amikor valamely hozzátartozójának érdekéről van szó. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy az egyéni önzésnek érvényesülését a köz rovására ezzel nem fogjuk tudni kiküszöbölni, de legalább annak a nyilvános szeméremérzésnek, a közerkölcs megérzésének (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ad a parlament bizonyságot akkor, amikor ezeket az intézkedéseket törvénybe iktatja. Elnök: Kiván-e valaki szólni? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Én úgy az összeférhetetlenséget, mint az érdekeltséget illetően a magam álláspontját kifejtettem volt már nem egy izben a plénum előtt is. Éppen azért, mivel teljesen megegyezik az én felfogásommal az a szigorú álláspont, amelyre Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam és Baracs Marcell is rámutatott, a magam részéről készséggel hozzájárulok a beterjesztett indítványhoz. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 29. §. eredeti szövege nem támadtatott meg, azt tehát elfogadottnak jelentem ki. Az első bekezdéshez Hegymegi Kiss Pál képviselő kiegészítő indítványt nyújtott be. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen.) A Ház az indítványt elfogadta. Ennélfogva az első bekezdést ezzel a kiegészítéssel jelentem ki elfogadottnak. Következik a 30-ik §. Kérem a szakasz szövegének felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa a szakasz, szövegét.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Itt a széksértés rendelkezéseiről vannak szabályok, amelyek > egyrészt a régi törvényből vétettek át, másrészt pedig újabb rendelkezésekkel szigoríthattak meg és pótoltattak. Legjobban szeretném ezt a szakaszt ilyen formájában egyszerűen kihagyni ebből a törvényjavaslatból, hiszen azt hiszem, ezt az utánam felszólalók, akik ide vonatkozólagi indítványokat tettek, bővebben ki is fejtik. A magam részéről csupán a saját indítványomat indokolom meg, amely saját indítványom egy pótlás a negyedik bekezdés után arra az esetre, ha a Ház t. többsége és a t. miniszter úr nem lesznek azon az állásponton, hogy az ebben a szakaszban foglalt és különösen újabban felvett rettenetesen szigorú intézkedéseket kiküszöib öljék. 281. ülése 1929 április 23-án, kedden. Indítványom úgy szól, hogy: A bizottsági tagságtól megfosztó közgyűlési határozat ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. T. i. e szerint a szakasz szerint bizonyos formalitások után joga van a törvényhatóisági 'bizottság közgyűlésének a bizottsági tagságától is megfosztani egyes rendzavaró tagokat és a bizottsági tagságától 'megfosztott ! a megfosztás napjától számított öt év alatt egy törvényhatósági bizottságnak sem lehet tagja. Az 1896. évi XXVI. t.-c.-ben, amely a közigazgatási bíróságról szól és amely törvény mint^ alkotmánybiztosító törvény az ország ezeréves fennállásának ünneplése alkalmából hozatott meg, a törvényhatósági bízottsági tagság az alkotmánybiztosító' bíróság, a közigazgatási bíróság védelme alá helyeztetett. Azóta eltelt több, mint harminc esztendő és nem találnám helyesnek, ha a fejlődés, a haladás és a konszolidáció diadalaként ezt a gondolatot, a törvényhatósági bizottsági tagságnak, mint fontos közjogi jogosítványnak védelmét kivennénk a közigazgatási bíróság hatásköréből és ebben a tekintetben az állampolgároknak és közületeknek megfelelő közigazgatási bírósági védelmet nyújtanánk. Ezt nem is indokolták meg és nem is tapasztaltam, hogy egyáltalában meg is tudták volna indokolni, miért van az, hogy ez az alkotmánybiztosító rendelkezés ebben a javaslatban nincs benne. A törvényhatósági közgyűléseken igen sokszor megtörténik, hogy nem lévén még olyan fegyelmezett és a közvélemény által éberen figyelt, a parlamenti élethez hasonló élet, megunják a szónokokat hallgatni és egyszerű ordítással: Elég! Elég! szavazzunk! — és hasonló módon lépnek fel. Nagyon sokszor olyan élesek lehetnek a szenvedélyek, hogy nyomban olyan határozatokra ragadtathatja magát a törvényhatósági közgyűlés többsége is, amely határozatokat nehéz korrigálni és a szenvedélyek olyan élessé fajulhatnak, annyira fokozhatják r a helyzetet, hogy meg is állnak a mellett az álláspont mellett, amelyet rendzavarás esetén a vita első hevében, szenvedélyektől elvakítva magukévá tehetnek. A tárgyilagosság nem mindig nyilvánulhat a törvényhatósági bizottság bizottságaiban sem. Ennélfogva nincs rá ok, hogy ne biztosítsuk azt, hogy amennyiben itt jogsérelem történik, abban az esetben a közigazgatási bíróság azt a jogsérelmet orvosolhatja. Ha igazságos volt a megfosztó határozat, akkor nem fogja orvosolni. Ha igazságtalan volt a megfosztó határozat, akkor orvosolni fogja. Hogy ennek az orvoslásnak lehetőségét a magyar törvényhozás miért helyezze hatályon kívül szemben az 1896 : XXVI. tc-kel, nem értem és nem helyeslem, és ezért tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, hogy amennyiben ezt a szakaszt magáévá teszi, abban az esetben legalább ezt a pótlást vegye fel, hogy^ a közigazgatási bíróságnak, mint alkotmányvédő bíróságnak jogvédelmét biztosítsa. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úrtól felvilágosítást kell kérnem benyújtott indítványára vonatkozóan, amely nyilvánvalóan tévedésből úgy szól: az utolsó 3. bekezdéshez. Ez úgy értendő, hogy hátulról számított 3. bekezdés, tehát 8. bekezdés, mert értelemszerűen oda tartozik. Eredetileg ilyen számot is látok ideírva. (Hegymegi Kiss Pál: Kérem, én nem tudom, hogy azokat a bekezdésszámokat hogyan írták oda be!) A képviselő úr nyugodt lehet, hogy a legmegfelelőbb helyre tesszük az indítványát. (Hegy-