Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

290 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy Patay Tibor képviselő úr nincs jelen, mert neki ezzel a szakasszal kapcsolatosan nagyon életrevaló indítványa van. ö tudniillik azt indítványozza, hogy a szakbizottság elnökét és jegyzőjét maguk a szakbizottságok a saját tagjaik sorából választják. A jelenlegi szöveg szerint pedig arról van szó, hogy a szakbizottságok elnöke a törvényhatóság első tisztviselője, vagy megbízottja. T. Képviselőház! Az autonómia lényegének és hivatásának a Patay-féle indítvány felel meg, mert az a helyes, hogy a szakbizottságok elnöke és jegyzője az autonóm testületben magának annak a szakbizottságnak tagja legyen, nem pedig a törvényhatóság első tisztviselője. Mondom, nagyon sajnálom, hogy Patay Tibor képviselő úr ezt az indítványt nem terjeszti elő. Ennél a szakasznál egy igen fontos kérdés dől el. Azt mondja a szakasz első bekezdésének utolsó része: «a szakbizottságok jogosultak az állami és törvényhatósági szaktisztviselőket és más szakértőket meghallgatni, egyébként zárt ülésben tanácskoznak és határoznak», vagyis itt ki van mondva a nyilvánosság kizárása. En ezt a legnagyobb mértékben helytelenítem, mert mindig lehet mód és van is alkalom arra, hogy egy szakbizottság átalakuljon zárt tárgyalássá. Méltóztattak olvasni a mai lapokból is, hogy a főváros közoktatásügyi bizottsága bizalmas tanácskozást akar folytatni, s a tanácskozás a pártok megegyezésével végződött. A bizottság átalakult zárt tárgyalássá. Megvan tehát a mód és a lehetőség arra, hogy a legbizalmasabb tanácskozás is megtörténjék. De kimondani törvényiben, hogy a bizottság zárt ülésben tanácskozik és határoz, ez a mai korszellemnek, a sajtó nyilvánosságának és ellenőrzésének egyáltalán nem felel meg. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a sajtónak milyen nagy szerepe van; maga az a tény, hogy egy ügyet nyilvános tárgyaláson tárgyalnak,^ az érdeklődésnek legnagyohb rugója. A nyilvánosság égő tüzében, a sajtó ellenőrzése mellett nem lehet agyonhallgatni, eltaktikázni a dolgokat. Helyes tehát az, h'ogy itt is nyilvánosság legyen. Arra is emlékeztetem a mélyen t. Házat, hogy amikor itt az új házszabályok reformját tárgyaltuk, akkor az angol rendszernél a bizottságok nyilvánosságát határoztuk el. Á reform tehát_ afelé halad, hogy a nyilvánosságnak, a sajtónak mindenütt megadassék a maga szerepe és ellenőrzése. Kern helyes ezeket elvonni a sajtó elől. Ha a bizottság valamit intimé akar megbeszélni, arra módja van, de nem férhet össze a mai sajtónyilvánossággal annak kimondása, hogy az ügyek csak zárt ülés elé tartoznak. Méltóztassanak elhinni, hogy a panamának, korrupciónak lehetősége mindig ott van, ahol zárt tárgyaláson intézik az ügyeket.^ Ha nyilvánossás: előtt kell a doierokat szellőztetni, akkor sohasem lehet a titkos szálak, titkos összeköttetések segítségével elérni azt. amit nyilvánosság nélkül lehetne megcsinálni. A nyilvánosság, a sajtó szerepe, óriási mértékben fokozódott, s ezt nemcsak a banketteken és tósztokban kell elismerni, hanem akkor is, amikor intézményesen van szó erről a kérdésről. Ha azonban a sajtó nyilvánosságát intézményesen kizárják, akkor ez megint tág teret enged mindenféle korrupciónak, mindenféle panamisztiküs eljárásnak, amit ki aka281. ülése 1929 április 23-án, kedden. runik zárni és amit — nagyon jól tudom — legelsősorban maga a belügyminiszter úr akar kizárni, mert ismerem az ő lelkületét s a közéleti erkölcsről és tisztaságról való felfogását. Éppen ezzel a felfogásával áll szemben a zárt tárgyalás. A közéleti tisztaságnak és közéleti erkölcsnek legfontosabb őre és ellenőrzője a sajtó, így tehát nem szabad semmit elvonni előle, hanem ellenkezőleg, meg kell adni a módot és Lehetőséget az ellenőrzésre, mert igen sok dolog meg sem! születik, ha tudják, hogy a sajtó ott van és vigyáz. Ellenben minden aknamunka diadalhoz juthat^ minden alacsonyrendű szenvedély kielégítést nyerfhet, ha elzárják a nyilvánosságot, lia az ellenőrzésből i kirekesztik a sajtót. Én tehát nagyon fontosnak tartom itt a nyilvánosság szerepét és éppen ezért nagyon helytelennek ezt a megoldást. Nyilvánosságot követelek a sajtó számára, meg kell adni a ^ nyilvánosság ellenőrzési jogát és kötelességét; éppen ezért nem szalbad zárt üléseket tartani, amelyeken titkosan tanácskoznak, mert ez semmiesetre sem fog a közérdek szolgálatára Válni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva senki nincsen. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről gróf Szapáry Lajos képviselő úr módosító indítványát, előadott indokai alapján elfogadom, Bródy Ernő t. képviselőtársam r felszólalásával szemben nedig a következőket kívánom kijelenteni. A Patay Tibor-féle elő nem terjesztett indítvány a szövegben már bizonyos tekintetben honorálva van. Mégis a törvényhatóság első tisztviselőjének kell, hogy ezekben a szakbizottságokban megfelelő hatáskör biztosíttassék. A Patay-féle elgondolás abból indult ki, hogy megtörténhetik, hogy éppen a vezető tisztviselővel szemben merülnek fel kifogások és aggályok. Erre az esetre provideál az a rendelkezés, hogy az alispán megbízottját is kiküldheti elnökölni. Nincs kifejezetten kimondva, hogy a megbízottnak^ tisztviselőnek kell lennie, lehet a törvényhatósági bizottságnak bármely tagja is, így természetesen az a feszélyezettség, amely esetleg ezekben a szakbizottságokban a vezető tisztviselő elnöklése folytán előállhat, igen könnyen és természetszerűleg eliminálható. Azt, amit Bródy t. képviselőtársam elmondott volt, mind teljesen osztom, csak nem tudom itt alkalmazni, mert az igen t. képviselőtársam itt tévedésben van. Ez nem rendes bizottság, amely véglegesen határoz, dönt a kérdésekben, ez csak szakbizottság, amely csupán véleményt nyilvánít. Az a rendelkezés, amely az utolsó bekezdésben foglaltatik, természetesen úgy harmonizál az 1. bekezdés vonatkozó részével, hogy igenis véleményt nyilvánít és csak arról hoz határozatot, hogy a szakbizottság milyen véleményt fogadott el és milyet terjeszt a kisgyűlés, vagy a közsrvülés elé. Azt az érdeket, amelyet t. képviselőtársam a nyilvánossággal óhajt megvédeni, én is a nyilvánossággal óhajtom megvédeni, de máshol, mint a képviselő úr, éppen, azzal, hogy ezen a zártgyűlésen lehet feszélyezetlenül és bizalmasan ezeket a kérdéseket megoldani, hiszen véleménynyilvánításról és nem határozathozatalról van szó. Éppen ezért nem áll t. képviselőtársamnak a fővárosról mondott példája, hiszen a fővárosnál a bizott-