Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

Az országgyűlés képviselőházának 2 ság a jelöléseket maga ejti meg, itten tehát határozott eljárást követ, amelyben neki döntenie és határoznia kell. (Buday Dezső: Ez is csak jelölés!) Jelölés, de nem véleménynyilvánítás. A jelölésnél a bizottság határozó funkciót végez, míg ellenben a szakbizottságoknak nem ez a feladata; ezek kizárólag véleményt nyilvánítanak, amelyet azután a törvényhatóság első tisztviselője útján terjesztenek az illetékes közgyűlés vagy kisgyűlés elé. Ezért kérem, hogy a szakaszt méltóztassék gróf Szapáry

< Lajos indítványával elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom; következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben gróf Szapáry Lajos képviselő úrnak az eredeti szöveget módosító indítványát elfogadni, igen vagy nemi (Nem!) A szakaszt tehát gróf Szapáry Lajos képviselő úr módosításával jelenteni ki elfogadottnak. Következik a 28. §. Kérem a szöveg felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 28. §-át). ElnÖk: Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadó: T. Ház! Amióta Magyarországon a centralizációs, az úgynevezett államosítási törekvések jöttek divatba, körülbelül 1870-es évek után, általános tapasztalat volt, hogy egyes igazgatási ágakat az autonómiák keretéből kiszakítottak. Ezek kiváltak, az Összefüggés vagy nagyon lazává vált, vagy pedig egyáltalán egyszerűen nem js létezett^ Az 1876 : VI. te, amely a közigazgatási bizottságokat felállította, megkísérelte ugyan ezt az Öszszefüggést szorosabbá tenni és a közigazgatási bizottságok kétségkívül országszerte nagyon jól működtek, önzetlenül és helyesen, azonban mégis hiányzott bizonyos vonatkozásokban az a kapcsolat, amely a közigazgatás egységesítése érdekében és különösen az önkormányzati jogok^ teljessége érdekében a nagyobb törvényhatósági bizottságokkal, illetőleg testületekkel való kapcsolatot létrehozta volna, szorosabbá tette volna. Módot kell tehát keresni arra, ha az önkormányzatot meg akarjuk erősíteni, hogy az önkormányzatok ezek felett a kivált igazgatási ágak fölött is legalább bizonyos ellenőrzést gyakorolhassanak, legalább bizonyos vonatkozásokban ezeknek az igazgatási ágaknak főnökeit feleleletre vonhassák, ha egyelőre még a felelősség nincs is a javaslatban a törvényben lefektetve, szóval a kapcsolat az egyes igazgatási ágak és az önkormányzatok között létesíttessék, hogy erre azután fel lehessen építeni az önkormányzati jogok további fejlesztését és fejlődését. Az előzetes megbeszélések és bizottsági tárgyalások során ez a gondolat többféle formában felvetődött. A miniszterelnök úr itt utalt arra, hogy szintén üdvös, kívánatos és célszerű, hogy ennek a kapcsolatnak lehetőségeit megkeressük. Igaz, hogy ennek a javaslatnak a keretében ez a lehetőség nagyon kevés, azonban mégis már egy interpellácionális jognak beiktatásával és annak a kötelezettségnek megállapításával, hogy az igazgatási ágak főnökei a törvényhatósági bizottság előtt kötelesek válaszolni, felvilágosításokat adni, előbbre vittük azt a gondolatot, hogy a vármegyékben az igazgatás, az adminisztráció, amennyiben egy vármegye keretében lehetséges és szükséges, centrallzáltassék és a centralizáció előnyei ott kihasználtassanak, míg ellenben a legfőbb igazgatási szervektől lefelé a decentralizáció vitesKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. 1. illése 1929 április 23-án, kedden. 291 sék keresztül. Ezért vagyok bátor a 28. §-hoz kilencedik bekezdésként a következő szöveg felvételét indítványozni (olvassa): «Az a tisztviselő, aki szakszerűség képviselete címéin tagja a törvényhatósági bizottságnak köteles, ennek ülésein megjelenni, akadályoztatás esetében magát helyettesi ttetni és felhívásra az ügykörébe eső szakkérdésekre felvilágosítást adni. Ennek a kötelességnek gyakorlása közben bármikor és akárhányszor félszólalhat és felszólalása a megszabott időnél tovább' is tarthat.» (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Amint méltóztatik látni az, első pillanatra ennek a rendelkezésnek szankciója nem volna, mert hiszen egyszerűen csak felvilágosításokat kérhet a törvényhatósági bizottság és ezt köteles is adni az illető szaktisztviselő, valamely igazgatási ág főnöke, azonban magának az önkormányzatnak jogköréből következik, hogy az a szankció megvan, hogy amennyiben a törvényhatósági bizottság nem venné tudomásul a választ, vagy azzal nem volna megelégedve, minden ilyen esetben a szakminiszterhez fordulhat és tőle bizonyos kérdésekben, bizonyos ügyekre vonatkozólag akár általános, akár konkrét ügyekre vonatkozólag is intézkedést, rendelkezéseket kérhet. Azt hiszem, t. Képviselőház, hogy ez a szöveg, ha az első pillanatra bármennyire nem is elégíti ki, vagy nem közelíti meg azt a gondolatot, amelyet magunk elé tartottunk, hogy tudniillik felelőssé is tétessék az önkormányzattal szemben az egyes igazgatási ágakat képviselő tisztviselő, tehát nemcsak feleletre, hanem felelősségre is vonassák és egyszersmind a fele^ lősségnek szankció is adassék, mindenesetre új irányba tereli a további fejlődést. Természetes, hogy ezt a fejlődést azután annyira tovább

1 lehet fűzni, hogy az önkormányzati testületek ellenőrzést gyakorolhatnak az összes m közigazgatási ágak felett. Ez az ellenőrzési jog talán többet használ, mint egyik-másik olyan graviminális pontnak kiküszöbölése, amely látszólag az autonómiákra níezve sérelmes. A magam részéről tisztelettel kérem a, t. Házat, méltóztassék ezt a módosított indítványomat elfogadni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az előadó úr módosításával kapcsolatban egy észrevételt tegyek. En tudniillik azt gondolom, hogy túl méltóztatik menni a célon, amikor a szakszerűség képviseletének olyan hatáskört és felszólalási lehetőséget biztosít, mint akár az előadónak. Hiszen ha valamennyi állami tisztviselő, — számszerűleg tizenegy vagy tizenkettő — mint a szakszerűség képviselője jelen van az ülésen, akkor az előadóval együtt kibeszélhetik az egész ülést s másra alig kerül a sor. En tehát azt hiszem, hogy túl méltóztatik menni a célon, amikor a szakszerűség képviseletének biztosítása tekintetében megkülönböztetéseket tesz a t. előadó úr. En a magam részéről nem tennék ilyen megkülönböztetéseket. Azt, hogy köteles a szakszerűség képviselője jelen lenni és a felvilágosításokat megadni, elfogadom, de azon további hozzátétel nélkül, miszerint bármikor és bármennyi ideig megillesse a felszólalás joga. Ha ez nem korlátoztatik, azt^ hiszem, hogy túlmegyünk a célon s éppen azért nagyon kérem a t. előadó urat, méltóztassék ebben a kérdésben kissé gondolkozni és revideálni álláspontját ilyen értelemben. A 28. §-szal kapcsolatban, amelynek intézkedését sok tekintetben helyeslem, mert olyan 42