Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

286 Az országgyűlés képviselőházának őszintén szólva, a magam elgondolásában is nem tennék kifogást az ellen, ha 48 órára tágíttatnék ki ez a határidő. Mi kegyeleti esetekre gondoltunk, ahol 48 órai idő kissé hosszú, de hajlandó vagyok Farkas István képviselőtársam indítványát elfogadni, abban a hitben és feltevésben, hogy kegyeleti esetekben a tett kivételes intézkedések nem fognak kifogás tárgyává tétetni, hanem teljes megnyugvással és egyetértéssel fogadtatnak. A magam részéről Farkas István és társainak ahhoz az indítványához, hogy a 23. § 3. bekezdésében 24 óra helyett 48 óra tétessék fel, hozzájárulok. Egyébként kérem, hogy ennek a két módosításnak az elfogadásával a szakaszt többi részében eredeti szövegében méltóztassanak elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.^ Az. első bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdésnél az eredeti szöveggel szemben áll Farkas István és társai képviselő urak indítványa. Amennyiben a Képviselőház az eredeti szöveget fogadná el, azzal egyszersmind elveti Farkas István és társai képviselő urak indítványát. Kérdem tehát a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a második bekezdés eredeti szövegét elfogadni, szemben Farkas István és társai képviselő urak indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Ugyanitt az előadó úr pótlást nyújtott be. Kérdem, méltóztatnak-e az előadó úrnak a második bekezdéshez benyújtott pótlását elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a második bekezdéshez benyújtott pótlást elfogadta. Következik a harmadik bekezdés. Ennek eredeti szövege szemben áll Farkas István és társai képviselő urak indítványával. Amennyiben a Ház az eredetit fogadná el, azzal elveti Farkas István és társai képviselő urak indítványát, amennyiben pedig a Ház az eredeti szöveget elvetné, azzal Farkas István és társai indítványa fogadtatnék el. Szembeállítva teszem fel tehát a kérdést: méltóztatnak-e a harmadik bekezdésnél az eredeti szöveget elfogadni, szemben Farkas István és társai képviselő urak indítványával, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el, így Farkas István és társai képviselő urak indítványát fogadta el. Következik a 24. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 24. §4). Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indítványa töröltetik. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pakots Pózsef! Pakots József: T. Képviselőház! A 24. § megállapítja, hogy a közgyűlés elnöke a főispán, akadályoztatása esetében, vagy a főispáni állás üresedése esetén a törvényhatóság első tisztviselője legyen, helyettesül pedig szintén a törvényhatóság első tisztviselőjének helyettese szerepel, mint a közgyűlés elnöke. Eneredje meg a t. Képviselőház, hogy ehhez beterjesztett módosításomat figyelmébe ajánljam. Az autonómia annyira ki van kezdve és annyira szét van rombolva ebben a törvénytervezetben, (Mozgás jobbfelől.) hogy keresni kell a módokat arra, hogy valahogyan legalább szimbolikusan kifejezésre juthasson az önkor!. ülése 1929 április 23-án, kedden. mányzat lényege. Ez vezetett engem arra, hogy azt a módosítást tegyem, hogy a közgyűlés elnöke a törvényhatósági bizottság által a választott bizottsági tagok sorából választassék, akadályoztatása esetén ugyancsak a választott bizottsági tagok sorából a törvényhatósági bizottság által megválasztott két elnökhelyettes legyen. En nem látok ebben még a többség szempontjából, mondjuk így: még a kormány szempontjából sem különösebb veszedelmet, mert hiszen kétségtelen, hogy azon mesterségesen összehozott többség révén, amely kinevezettekkel, érdekeltekkel kialakul benn a törvényhatóságban, végül mégis csak a többség soraiból fog kikerülni a közgyűlés választott elnöke. Nem tudom elképzelni, hogy például Pest vármegye törvényhatóságának elnöke ne a pestvármegyei kormánypárti többség soraiból választassék. Olyan rendkívüli esetek azonban előfordulhatnak, — ami csak megtisztelő a törvényhatósági életre — hogy ha, mondjuk, Pest vármegye törvényhatósági bizottságának tagja volna gróf Apponyi Albert, akkor kétségtelennek tartom, hogy a választás során pártkülönbség nélkül gróf Apponyi Albert emeltetnék a közgyűlés elnöki székébe. Ott talán még sem történhetnék meg az a különös eset, amely a parlament külügyi bizottságában megtörtént, hogy amikor a parlament külügyi bizottságának elnöksége szóba került, akkor gróf Apponyi Alberttel szemben Pékár Gyulát választották meg elnöknek. Hiszen jól van Pékár! Ez megeshetik, t. Ház, az azonban a magyar parlament történetében mindig egészen különös és furcsa megítélés alá fog esni, hogy amikor külügyi és belügyi vonatkozásban, de a mai adottságban különösen külügyi vonatkozásokban Apponyi Albertnek igen nagy szerepet szánt maga a kormány is, akkor a magyar képviselőház külügyi bizottságának elnöke nem lehetett. De, mondom, ez az eset nem igen fordulhatna elő a törvényhatóságban, ahol ha kiemelkedik egy nagy, pártokon felül álló tekintély, azt meg, lehetne választani a közgyűlés elnökiének. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Van egy másik szempont is, amelyet én nagyon figyelmébe ajánlok a t. belügyminiszter úrnak. A múlt hetekben olvastam egy egészen furcsa közleményt Debrecenből, ahol^ az történt meg, hogy Debrecen város polgármestere jónak látta egy kültelki vacsorán, — mert valami kocsmába tartották ezt a vacsorát — úgylátszik abban a különös hangulatban, amely ott az urakat elfogta, a városi ellenzé ket súlyos és meg nem engedett kritikában részesíteni, azt mondván, hogy azok az ellenzékiek, akik ott a városházám szerepelnek, nyilván abhól az okból, mert nincsen mélyen gyökerező vonatkozásuk a várossal, mert talán nem ott születtek, nem érzik át úgy a városnak érdekeit, mint ő, aki ott született, ott szenvedett — Istenem mennyit szenved egy polgármester — és a városnak minden baját átérzi. Ezek talán azért is ellenzékiek, mert... Elnök: Kérem képviselő úr, nem tudom megtalálni az összefüggést a tárgyalás alatt levő szakasz és a képviselő úr beszéde között. Pakots József: Mindjárt, nem jutottam még él a konklúzióhoz. Nem méltózatik tudni, hol csattan a kérdés. A polgármester úr azt mondotta, hogy a városi ellenzékiek nyilván azért ellenzékiek, mert így akarnak maguknak illegitim hasznokat szerezni. Erre a városi ellenzéknek egy tagja, (Hegymegi Kiss Pál: Többen!) illetőleg több ellenzéki, éppen az itt jelenlevő Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam is interpellációt je-