Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 2 Erre nézve a javaslat beszél Alibabáról és a 40 rablóról: (Derültség a szélsőbaloldalon.) a törvényhatóság első tisztviselője, a főszolgabíró, a ikirályi törvényszék, ezek vannak benne a javaslatban, de hogy melyik királyi törvényszék, (Felkiáltások a báloldalon: Királyi bíróság!) ho^y melyik királyi bíróság, azt nem írják meg. Kissé nyíltabban kellene kezelni a dolgot. Lehet jogfosztást csinálni európai módon is, de ahhoz nyíltság kell, ez azonban balkáni módszer. Es hogy az igen t. belügyminiszter úr ne legyen kétségben az iránt, hogy Farkas István t. képviselőtársam egyedül vonta vissza javaslatának második részét, én is az aláírók között vagyok, én is csatlakozom az ő felfogásához, tetézve ezt még azzal, hogyha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor a legközelebbi választáson élvezni fogjuk azt az európai látványt, amelyet itt már Meskó képviselőtársam bejelentett a pörkölttel. Ez a legnyilvánvalóbb nemzetgyalázás; a magyar nemzetet, a magyar népet 800 éves alkotmányos élet után úgy odaállítani, mint amely pörköltért adja el szavazatát. Ha ez a törvényjavaslat törvénnyé lesz, másért, mint pörköltért... Elnök: Ha jól értettem, a képviselő úr azt imputai ja ennek a törvénynek, hogy nemzetgyalázást fog elkövetni. Malasits Géza: Nem. Félre méltóztatott érteni. Elnök: Méltóztassék tisztázni. Malasits Géza: Ha valaki azt meri feltételezni, hogy a magyar nép egy pörköltért adja oda szavazatát, ez nemzetgyalázás. (Meskó Zoltán: Engem akar kioktatni egy szocialista?) Ezért csatlakozom Farkas István képviselőtársam módosító indítványához. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: Igen t. Képviselőház! (Hallju! Halljuk!) A magam részéről örömmel vettem Malasits t. képviselőtársam felszólalását, mert helyesen mutatott reá ennek a törvényjavaslatnak legrettenetesebb szakaszára. Nem szeretem a nagy kijelentéseket, mégis azt kell mondanom, hogyha ez a szakasz így keresztül fog menni az ajánlás rendszerével, akkor ugyanaz a helyzet fog^ bekövetkezni a törvényhatósági választásoknál, mint amely ma bekövetkezik az országgyűlési választásoknál.^ (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lesz ellenzéki jelölt. Bár a miniszterelnök úr meg van győződve róla, hogy azért nincs ellenzéki jelölt, mert az ország az ő háta mögött áll, (Farkas István: Azért csinálják itt az akadályokat! — Kun Béla: Legyen tiszta és titkos szavazás!) engedjen meg a miniszterelnök úr, de ő egyedül van az országban ezzel a felfogásával. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Az ország többsége!) Mert higyje meg, nemcfeak mi, hanem a t. túloldal is, hogy ma azért nincs ellenzéki jelölt az országgyűlési választásoknál, mert ellenzéki programmal fellépni nemcsak dőreség volna annak részéről, aki erre elhatározta magát, hanem merénylet is az ártatlan választópolgársággal szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a jelölt elmegy:.. Nem tudom kérem, valami megjegyzése van talán Ladik államtitkár úrnak az én szavaimra? (Ladik Gusztáv államtitkár tagadólag int.) Éppen azért vagyok bátor kérdezni. Mert a jelölt elmegy, - de a választónolgár ottmarad, ottmarad a hatóság is, amelynek módja van megtanítani arra az egyszerű tételre, hogy ebben az országban az ellenzékiség egyenlő a hazaárulással, vagy, mint a miniszterelnök úr tegnap magát kifejezte, a K ülése 1929 április 19-én, pénteken. 263 demagógiával. (Jánossy Gábor: Nahát ezt éppen nem mondta! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ezt nem mondottam!) Nem tudom, sok a homályos pont a miniszterelnök úr tegnapi beszédében, talán majd az idők folyamán tisztázódni fog. (Várnai Dániel: Majd még visszamegyünk reá!) Malasits képviselőtársam utalt a miniszterelnök úr tegnapi beszédére. Ebben van egy pont, amelyben azt mondja a miniszterelnök úr, hogy féltjük az országot, a magyar nemzetet a kenyérkeresetből demagógiával dolgozók táborától. (Zaj.) Engedjen meg a miniszterelnök úr, arról a magas felelős helyről, ahol a miniszterelnök úr áll, egy ilyen kijelentést közelebbről is meg kellene világítani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ne méltóztassék^ olyan ártatlanul félrefordulni, jogunk van végre tudni, kik azok, akik kenyérkeresetből űznek demagógiát. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem méltóztatik elismerni, hogy ilyenek is vannak?) Nem tudok róla, amelyik pillanatban ismerem, akkor meg is nevezem őket, miniszterelnök úr! (Rothenstein Mór: Ha volna bátorsága! — Derültség a .jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nem veszünk kölcsön bátorságot, Móric, tőled!) Nem tudom, kikre értette ezt a miniszterelnök úr, mint ahogy azt sem tudom, hogy másik megjegyzését kikre értette a miniszterelnök úr, hogy hiába hallgatnók meg azoknak tanácsát, akik legtöbbször még /Budapestet is Bukaresttel tévesztik össze a belpolitikai irány tekintetében. (Zaj. — Farkas István: Ez csak a miniszterelnök!) En egyre emlékszem, arra, hogy ennek a nemzetnek jóakarója karácsonyi üzenetében bizonyos párhuzamot von Budapest és Bukarest között. A miniszterelnök úron a feladat, hogy megmagyarázza, vájjon oda adresszálta-e megjegyzését és ha nem, kihez adresszálta? Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat félbeszakítani és elnöki kötelességemhez képest figyelmeztetni, hogy nem a tárgyhoz szól hozzá. Nem a miniszterelnök úr tegnapi beszéde szerepel a napirenden, hanem a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat. Szíveskedjék ebben a keretben megmaradni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rassay Károly: Bocsánatot kérek, ebben a törvényjavaslatban és ebben a szakaszban az ajánlási rendszer foglaltatik és tegnap a miniszterelnök úr megragadta az alkalmat arra, hogy a titkos választási rendszerrel szemben a jelenlegi választási rendszert úgy állítsa oda, mint amely alkalmas arra, hogy a nemzeti akarat kiformáltassék. Amikor tehát én e rendszer ellen, amely itt hasonlókép átvétetik a törvényhatósági választásoknál is, sőt bizonyos tekintetben lerontatik, a magam részéről aggályaimat kifejtem, nem tehetek róla, ha a miniszterelnök úr tegnapi beszédébe kapcsolódom. Mindig szigorúan maradok annál a tételnél, vájjon ez a választási rendszer, amely ebben a törvényjavaslatban le van fektetve, alkalmas-e arra, hogy a nemzeti akarat kijelentésére és kifejezésére felhasználható legyen. Tegnap a miniszterelnök úr azt mondotta, hog^ ez az ország már megmutatta azt, hoery nyiltszavazás mellett is szembe tudott helyezkedni a kormányzattal. Igaz, volt ilyen eset akkor, amikor még a miniszterelnök úr is ellenzékben volt. De akkor, t. miniszterelnök úr, gróf Tisza István férfiasan és úri módon kijelentette, hogy a választásba nem 'fog bevinni olyan fegvvereket, amelyek a döntést kétségessé tennék. S aki ismeri ennek a választásnak történetét, — a miniszterelnök úr bizonyára ismeri, mert részt vett benne — annak igazolnia kell, hogy gróf