Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

264 Az országgyűlés képviselőházának Tisza István ezt a férfias szavát a választás során meg is tartotta és mert megtartotta, azért volt lehetséges, hogy ebben az egyetlenegy esetben az alkotmányos élet helyreállítása óta, szabadon megnyilvánult a közvélemény és elsöpörte az akkori kormányzati rendszert. Azt hiszem, nem szükséges nagy fantázia ahhoz, hoffy összehasonlítva az akkori választást az azóta lefolyt választásokkal, a külömbséget valaki meg tudja állapítani. Akkor nem voltak letartóztatott jelöltek, szavazók, bizalmiférfiak és az az általános terror, amely alá újabban a nemzetet helyezték. Ennek a terrornak leghatalmasabb eszköze az az ajánlási rendszer volt. amely ebben a törvényjavaslatban is jelentkezik, de megrontott, még rosszabb formában. Malasits t. képviselőtársam utalt arra, hogy ezentúl nem úgy, mint az országgyűlési választásoknál, előre hitelesített aláíró jegyzékeket kell majd aláírással elláttatni, hanem a jövőben minden egyes aláírást külön kell hitelesítettni. S hol kell a hitelesítést végeztetni! A községi elöljáróságtól kezdve a királyi közjegyzőig: ezek azok a fórumok, amelyek a választópolgárnak rendelkezésére állanak. Bocsánatot kérek, t. Ház, amikor az e°"ész világon az a tendencia, hogy a választópolgár szavazata olyan szent dolog, amely senkinek kontrollja alá nem helyezhető, akkor minálunk odafejlődik a választási szisztéma, hogy ezentúl az indulás maga, az ajánlás aláírása hivatalos hatósági helyiségben kell, hogy történjék. Méltóztassék elképzelni, mi lesz a gyakorlati életben, amikor majd annak a választópolgárnak, mondjuk Szeged városában, 20—30 kilométernyi távolságról meg kell jelennie a községi elöljáróság előtt, hogy a mára ajánlását hitelesítse? Ez képtelen elgondolás. Ez tisztára maradványa annak a felfogásnak, amely először abban jelentkezett, hogy az aláírást leszavazásnak kívánták tekinteni. Egy és ugyaaz a kettő! Méltóztassék elképzelni, hogy annak a kiszolgáltatott, védtelen polgárnak a jegyző helyiségébe kell bemennie, hogy ott aláírásával hitelesítsen egy ajánlást, mint a választás nélkülözhetetlen előfeltételét, esetleg egy ellenzéki jelölt érdekében. Miért van szüksége a t. belügyminiszter úrnak erre, amire nincs az egész világon sehol sem példa? Sehol sincs példa az ajánlási rendszer ilyen mértékére sem, mint amilyent a belügyminiszter úr itt kontemplál. Másutt az országgyűlési képviselőválasztásnál 80—100 ezer szavazó választ egy lajstromot és ehhez kell száz szabadon leadott aláírás. Nálunk 5, az országgyűlési választásoknál pedig 10 százalék ajánlót követel meg a t. kormány. Én azt hiszem, hogy azt a vitát, hogy szabadon nyilvánulhat-e meg a nemzet akarata e mellett a választási szisztéma mellett, s hogy van-e joga a miniszterelnök úrnak büszkén azt mondani, hogy a választás eredménye szerint az ország többsége az ő háta mögött van, nyugodtan rábízhatnám egy olyan elfogulatlan juryre, amellyel én megismertetném kizárólag a magyar választási rendszert. Nem fogok beszélni az atrocitásokról, amelyeknek nyoma megvan mindenütt a legutóbbi két választás történetében; kizárólag ezt a választási rendszert fogom odaterjeszteni egy angol vagy külföldi jury elé és döntse el az, van-e jogosultsága a miniszterelnök úrnak arra hivatkozni, hogy ilyen választási szisztéma mellett ő az ország többségének bizalmát bírja? En meg vagyok arról győződve, hogy ennek a jurynek a döntése nem lesz kétes. Ennek a jurynek a döntése meg fogja mondani... (Héjj Imre: Miért kell ehhez jury?) Azért, mert az egyetlen jury a nemzet volna, 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. azt pedig ilyen intézkedésekkel és erőszakkal megakadályozzák abban, hogy véleményét nyilváníthassa az urak eddig követett politikájáról. Nem vagyok hajlandó meghajolni az előtt, hogy erről az oldalról is elismerték, hogy a kormánynak többsége lett volna a legutóbbi választáson.. En ezt soha nem ismertem el, nekem statisztika van a kezemben és a statisztikának adatai szerint azokban a kerületekben, amelyekben titkos volt a választás, a baloldali ellenzék százalékos arányban numerikus többséget kapott. Ezt t. Ház és t. miniszterelnök úr nem lehet kétségbevonni, méltóztassanak ezt a hivatalos magyar statisztikából^ megállapítani. Legyen szabad ezenkívül még egyre rámutatnom. Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy a múltban is volt ellenzéki hangulat és ellenzéki erőkifejtés az országban. Nagy különbség volt az, amikor egy-egy kerületben a cenzushoz kötött választójog alapján 2000—3000 vá; lasztó szavazott, akiknek mindegyike önálló exisztenciával bírt és nagyon nehéz ma, amikor százezrei mennek a választóknak a szavazóurnához, akiknek élete kegyetlen szálakkal van odakötve vagy a hatalomhoz, vagy a hatalommal szemben tehetetlen gazdasági forrásokhoz. Nem lehet tehát a két helyzetet összehasonlítani. En. megértem, amit a miniszterelnök úr tegnap mondott. A miniszterelnök úr Rakovszky Ivánnal szemben és az ő 90%-ban felállított teóriájával szemben megmondotta, hogy rá nézve a demokrácia nem elsőrendű szempont. Ez világosan és magyarul van megmondva, de akkor ne akarjunk port hinteni sem befelé, sem kifelé az emberek szemébe. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez is álláspont, a miniszterelnök úr viseli érte és viseli a következményekért is a felelősséget, de akkor nem szükséges, hogy kifelé a külföldet akarjuk elbolondítani azzal, ebben az országban demokrácia van. Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. Rassay Károly: Bocsánatot kérek, mi sértő van abban, hogy a külföldet el akarjuk bolondítani azzal, hogy itt demokrácia van. Elnök: Ez mindenesetre sértő a közhatóságokra! Rassay Károly: Melyik közhatóságra? Elnök: A miniszterelnök úrra! A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Ház! Bár az én tegnapi beszédem nincsen napirenden, mégis kénytelen vagyok rá visszatérni, tekintettel arra, hogy előttem szólott t. képviselőtársam azzal foglalkozott. Mindenekelőtt azt mondotta, hogy én tegnapi beszédemben úgy nyilatkoztam volna... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem beszélhetek hangosabban. Ha a képviselő urak folyton közbeszólnak, nem hallják meg, amit mondok. T. képviselőtársam beszéde elején azt mondotta, mintha én tegnapi beszédemben úgy nyilatkoztam volna, hogy az ország, az egész ország a hátam mögött van. Beszéde későbbi folyamán módosította ezt a nyilatkozatát és beismerte, hogy csak annyit mondottam, hogy az ország többsége felfogásom szerint a hátam mögött van. En nem mondtam ennél többet egy szóval sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. képviselőtársam azt mondta, hogy nincs mögöttünk az ország, illetőleg nincs mögöttünk az ország, többsége, mert mi a nyilt választójoggal meghamisítjuk a szabad választást, lehetetlenné tesszük a nép megnyilatkozását (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ennél a választási rendszernél az ország többségének