Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

24:8 Az országgyűlés képviselőházának ban, Norvégiában és Csehországban. Különös, hogy a demokrácia hazájában, Amerikában egy-két állam kivételével egyáltalán nincs laj­stromos választási rendszer bevezetve, sőt a leg­nagyobb mértékben idegenkednek tőle. Francia­országban, ha jól emlékszem, — a számot most nem tudom biztosan — 1925-ben^ behozták és az­óta visszacsinálták. Ebből méltóztatik látni, hogy nem emelkedőben van ez a rendszer, ha­nem inkább hanyatlóban és még erősen vita­tott ennek a rendszernek helyesége, illetőleg célszerűsége. Ezek után méltóztassanak megengedni, de mi helyes úton járunk, amikor a régi alap mel­lett maradunk meg és a lajstromos választást a törvényhatóságokban és községekben teljesen mellőzzük, mert ha kevés képviselőt kell válasz­tani, annál nagyobbak az aránytalanságok. (Petrovácz Gyula: Igaz!) A kiegyenlítődés csak tizen felül van, ahol ezeket az aránytalanságokat valahogyan kikü­szöbölni lehet. Ha a statisztikát nézem, alig van egy-két olyan vármegye, ahol egy kerület­ben tizen felüli választás volna lehetséges. Ha tehát én a másik álláspontra helyezkedtem volna és a lajstromos választást fogadtam volna el, az aránytalanságok kirívók lettek volna és igazságtalanság lett volna, mert nem hűen tük­röztették volna vissza a választóközönség aka­ratát. Éppen ezen indokoknál fogva kérem, mél­tóztassék az eredeti szöveget, szemben Farkas István képviselőtársam módosító indítványá­val elfogadni. (Helyeslés a {jobboldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lé­vén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A 12. §-szal szemben egy házszabályszerű ér­demleges ellenindítványt adtak be, még pedig Farkas István és társai. Az eredeti szakaszt szembe fogom tehát állítani a Farkas István és társai által beadott indítvánnyal. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatik elfogadni, Far­kas István és társai ellenindítványa elesik. Kérdem tehát, méltóztatik-e az eredeti sza­kaszt elfogadni, szemben Farkas István és tár­sai ellenindítványával, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a 12. %-t a bizottság által beterjesztett szövegezésben fogadta el. Következik a 13. §. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a §-t fel­olvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 13. §-t). Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Östör József! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszóla­lása töröltetik. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! A 13. § arról ren­delkezik mindjárt az 1. bekezdésben, hogy a törvényhatósági választások napját a törvény­hatósági bizottságok közgyűlése tűzi ki. Ezzel szemben én javaslom ennek a szakasznak ki­egészítését azzal, hogy: «közgyűlése munka­szüneti napra tűzi ki.» Eégi kérdés és sok he­lyen gyakorolják, — itt lehet a külföldre is hi­vatkozni — hogy a választásokat munkaszüneti napon kell megtartani. Ez azért fontos, mert a választók nagy Tésze csak úgy tehet eleget közjogi kötelességének és csak úgy élhet jogá­val, ha nem veszít munkabért. Tudjuk, hogy a munkások nagy része nem is abban a község­ben dolgozik, ahol szavaz, hanem más helyen és így természetszerűleg nagy munkabér- és időveszteséggel jár a leszavazás, mert el kell mennie a munkahelyéről egyik helységből a 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. másikba, vissza kell mennie abba a községbe, ahol lakik, ahol választójoga van, ahol szava­zatát gyakorolhatja. Fontos tehát, hogy ezek­nek a munkásoknak mód adassék erre. A tör­vényhozásnak sem lehet érdeke, hogy ezt meg­akadályozza. Semmi nem szól a mellett, hogy okvetlenül hétköznapokon kelljen megtartani ezeket a választásokat, ellenben, ha van gyakor­lati érv, tény, az életből jövő kívánság, amely a mellett szól, hogy munkaszüneti napon legyen megtartva a választás, akkor és ennek minden további nélkül eleget is lehet tenni. Kérem tehát a t. Házat, méltóztassék ja­vaslatomhoz hozzájárulni és elfogadni a sza­kasznak azzal való kiegészítését, hogy kifeje­zetten az jöjjön a javaslatba, hogy ne hétköz­napon, hanem munkaszüneti napon történjék a választás. A javaslat további bekezdésénél pedig azt látjuk, hogy igen hosszú időtartamot szab a törvényhatósági bizottság számára ez a sza­kasz. Azt mondja, hogy (olvassa): «Az összes választhatók közül választandó bizottsági ta­gokat ötévenként tíz évre választják akként, hogy ötévenként és választókerületenként ki­lép a választott tagoknak az a felerésze, ame­lyiknek tízéves megbízatása lejárt.» Ez tehát azt jelenti, hogy tíz évre választják a törvény­hatósági bizottságok tagjait. Szinte furcsa, hogy ebben a forrongó, haladó és fejlődő korszakban igy meg akarják merevíteni a törvényhatósági bizottság tagságait. Tíz év, uraim, olyan bor­zasztó hosszú idő most, hogy tíz évre válasz­tani bizottsági tagokat valóban furcsa és — hogy úgy mondjam — nevetséges dolog. Tíz év alatt sok minden történik. Ha visszanézünk,* csak a közelmúlt 15—16 esztendő történetére, látjuk az elmúlt eseményekből, hogy mi minden történik. Miért merevítjük meg tehát ezeket a testületeket annyira, hogy elzárjuk az élettől? Az kellene, hogy minden második esztendőben (Jánossy Gábor: Hogyne, minden héten!) igen, igen, minden második esztendőben válasszák újjá az összes községi, törvényhatósági és par­lamenti képviselőket, még pedig az általános választójog alapján. Ez felel meg a reális élet­nek, ekkor működnek és haladnak a testületek az élettel. Akkor nincs forradalom, mert ez nem azt jelenti, hogy megakasztják a fejlődést. Ha önök állandóan felfrissítik a testületeket, a községeket, a megyét, a várost, a parlamentet, ha itt mindig új szellem van, akkor itt fog je­lentkezni az a felszínen, elintéződnek, eliminá­lódnak a dolgok. Azt hiszik az urak, hogyha itt hosszú le­járatú, tízesztendős törvényhatósági bizott­sági tagyálasztásokat rendeznek, ezzel jó dol­got csinálnak? Dehogy. A legnagyobb rosszat csinálják, amit csak az állam életében és a közületek érdekében el lehet követni. Ennél rosszabb, ennél nemzetietlenebb, ennél alkot­mányellenesebb cselekedetet el sem lehet kö­vetni, mintha ilyen hosszú élettartamot adnak a törvényhatósági bizottságoknak. Ez merev testület lesz, teljesen elzárva az élettől, teljesen elvonva attól, hogy reagáljon az élet viszo­nyaira és körülményeire. Ez nem érdeke az ál­lamnak, a kormányzatnak és a társadalomnak, ez csak elgondolt vágy és félelem a néptől, mert azt hiszik az urak, hogy Önök után csak a vízözön jön és semmi más nem jöhet.. Ez a vízözön azonban akkor is jön, ha akár tíz, akár húsz évre választják ezeket a bizottsági tagokat Én tehát kérem a t. Házat, ne méltóztassék ehhez a régi konok és merev rendszerhez ra­gaszkodni, hanem javaslom azt hogy a 13. §

Next

/
Thumbnails
Contents