Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 21 4. bekezdésében «öt évenként tíz évre» helyett «három évenként hat évre», a második bekezdésben mindenütt «öt év» helyett «három év és tíz év» helyett «hat év» beiktatását. Javaslom továbbá, hogy szavazategyenlőség esetében a választási elnök sorshúzás útján dönt, nem pedig a főispán, mint ahogy be van iktatva ebbe a rendelkezésibe. Ezek mind olyan fontos dolgok, amelyek kihatnak az élet körülményeire, s ha önök komolyan veszik az életet, ha azt tartják, hogy a közületeknek az a rendeltetésük és feladatuk, hogy az életet igazgassák és hogy kapcsolatuk legyen az élettel, akkor nem szabad ezt a merevítést megcsinálni, hanem azt a rendszert kell megteremteni, hogy választások minél sűrűbben, minél gyakrabban legyenek, mert akkor van friss lüktető élet, akkor van tavasz és éltető elem ezekben a törvényhatóságokban, akkor élnek, akkor virulnak, s akkor tesznek szolgálatot az országnak, akkor intézik el a bajokat, nem pedig akkor, ha elzárják őket. Kérem javaslataim elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pakots József! Pakots József: Igen t. Képviselőház! A 13. § 4. bekezdéséhez kívánok én is hozzászólni. Erre vonatkozólag hasonló indítványt terjesztettem be, mint Farkas István t. képviselőtársam. Érthetetlennek tartom azt, hogy az eredeti javaslattal szemben, amely a régi állapotot tartja fenn, a három és a hat évet, illetőleg azt a helyzetet akarta a vármegyéknél, a községeknél és a törvényhatósági jogú városoknál eJetbeleptetni, amely a fővárosi mandátumok időtartamára vonatkozik, a bizottsági tárgyaláson meggondolták magukat és kitolták a törvényhatóságok időtartamát. Hogy ez megint abból a mentalitásból származik, amely nagyon jellemző a t. kormányra, az kétségtelen, mert a demokráciának az a feladata, hogy minél gyakrabban keressen érintkezést a néppel és a nép akaratát minél gyakrabban puhatolja ki. L»e azok után, amiket például tegnap a t. miniszterelnök ur mondott nyolc évi kormányzásának egysegespárti ünneplésén, hogv előbb jön a konszolidáció, azután jön a demokrácia, (farkas István: Szóval még mindig nincs konszolidáció, csak várjuk!) érthető, hogy irtóznak minden olyan komoly és a néppel érintkezést kereső mozzanattól, mint amilyen itt ebben a szakaszban is lehetőséget nyerne. A miniszterelnök úrnak e nyilatkozata kapcsán valahogy az a reklám jut eszembe, amely azt mondja, hogy «Színház után New-Yorkban találkozunk.» Konszolidáció után jön a demokrácia. Ez a demokrácia azonban, amelyet a miniszterelnök úr elképzel, valószínűleg csak ugyanolyan, mint az a konszolidáció, amelyben vagyunk. A demokráciától való az a félelem, amely ennek a törvényjavaslatnak minden rendelkezésében megnyilvánul, itt egészen pontosan évszámokban jut kifejezésre. Lehetetlenség a törvényhatóságokat tíz esztendőre megkövesíteni, az élet áramát bele nem vinni, fel nem frissíteni. Lehetetlenség, hogy a nagyközönség ne találjon állandóan valami kontaktust a törvényhatósági élettel. Annak idején, amikor a mandátumokat meghosszabbító törvényjavaslatról volt szó itt a Házban, amikor az a lehetőség állott fenn, hogyha a miniszter úr az önkormányzat félretétele nélkül csakugyan szabad folyást engedjen Budapesten a választásoknak, akkor azt az érvet hozták fel a túlsóoldalról, maga a miniszter úr is felhozta, hogy nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. '. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 249 akarja két egymásután következő választás izgalmainak kitenni a fővárost. Engedelmet kérek, micsoda izgalmak származhatnak egy pláne titkosan választó ilyen választási kampányból? Hiszen már tapasztaltuk a titkos választásoknál, hogy azok nyugodt méltósággal folynak le. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy Budapesten úgy az országos választásoknál, mint a községi választásoknál valóságos ünnepi érzéssel mentek az emberek a szavazóurnákhoz. Ha volt izgalom, az is nagyon kevés volt, a választási napokat megelőző kampánynak volt természetes, érthető izgalma, ahol minden ember érezte, hogy ő most alkotmányos jogot gyakorol s ez a tudat lélekben felemelte, igyekezett a maga meggyőződését átplántálni másokba is. Ez a való élet, ennek így is kell lennie és szomorú volna, ha még ilyenfajta izgalom sem volna a választók sorában. Micsoda izgalomtól fél a t. kormány, micsoda izgalomtól félnek önök, t. uraim? Arról van szó, hogy a választások ne ilyen hosszú idő után történjenek, hanem egészen szerényen visza akarjuk állítani az eredeti javaslat intézkedését, amely szerint a választás hat évre történjék és a törvényhatósági bizottság tagjainak felerésze három évenként választassék újra. Ugyanazoknál az okoknál fogva, amelyeket Farkas István képviselőtársam is felhozott és a magam indokainál fogva is kérem a t. belügyminiszter urai gondolja meg a dolgot. Kerestem az indokolásban is, de nem^ találom az indokát, hogy mi volt a közigazgatási bizottság szempontja, amely az eredeti elgondolást így megváltoztatta és tíz évre tolta ki a törvényhatóság időtartamát. Kérem tehát javaslatom értelmében, hogy ez az időtartam hat évre állíttassák; vissza és a törvényhatósági bizottság tagjainak fele három évenként újra választassék. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Neubauer Ferenc! Elnök: Nincs jelen. Ki a következő szónok? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! En is két kérdéssel kivánok ennek a szakasznak rendjén foglalkozni. Az egyik kérdés a törvényhatóságok életének megmerevítése, amelyről már előttem felszólalt képviselőtársaim is szólottak, amely megnyilvánul abban, hogy az eddigi határt a belügyminiszter úr felemelte négy esztendővel. A másik pedig az, hogy itt folytatni akarom azt a vitát, amelyet tegnap elkezdtem a póttag választás rendszerére vonatkozólag, amely póttagválasztást úgy, amint az ebbe a szakaszba be van állítva, a magam részéről helytelennek tartom. En is keresem azt az indokot, amely ezt a két javaslatot a közigazgatási bizottságban elfogadtatta és igazán nem találom másban, mint a tegnapi egységespárti családi vacsorán történt nyilatkozatokban, amelyekben tényleg az foglaltatik, hogy némelyek összetévesztik Budapestet Bukaresttel. En nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr lord Kothermere-t így közvetlenül mindig és mindig vágja. (Jánossy Gábor: Nem vonatkozott rá.) Ertjük a nyilatkozatot. Meg kell azonban állapítanom, hogyha valaki összetéveszti Budapestet Bukaresttel, ez nem a lord, akihez a miniszterelnök úr emberei is kijárnak Angliába és emberbaráti jótékonyságát igénybe veszik, hanem ellenkezőleg, a kormány az, amely összetéveszti Budapestet Bukaresttel, amikor ilyen választási rendszert hoz, mint amely ebben a közigazgatási bizottsági 36