Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-280
Az országgyűlés képviselőházának k mindenütt az a korszak jön, amikor a sok ember bele akar szólni a maga sorsának intézésébe. (Jánossy Gábor: Teljes joggal!) Utóvégre is exisztenciájukról, anyagi boldogulásukról, erkölcsi életfeltételeikről van szó és nem lehet, hogy az emberek csak a kötelességeket viseljék, jogok ellenben ne illessék meg őket; mert csak a kötelességek és jogok összhangja lehet irányadó és mérvadó egy alkotmányos országban. Ilyen körülmények között nem látom célját ennek, még akkor sem, amikor itt a törvényjavaslat a titkos szavazást is behozza; illetőleg nem hozza be, csak a régi gyakorlatot épségben tartja. A titkos szavazás ugyanis ezeken a területeken mindig megvolt. Nem értek bizonyos dolgot, mert objektív vagyok és éppen ezért sajnálom, hogy ebben a törvényjavaslatban a vármegyéknek és a városoknak a sorsa össze van kötve. Megengedem, hogy a vármegyékben más a helyzet és ezen a helyzeten nem lehet magunkat olyan könnyen és egyszerűen túlteni. De a vármegyéknek a struktúrája más, mint a városoknak a struktúrája. Azt hiszem, ez az igazság. Vármegyékben bizonyos konzervatívizmust megengedhetőnek tartok, (Jánossy Gábor: Helyes!)^ mert én az életet nyitott szemmel nézem. De városokban egészen más az alakulás. Városokban, ahol üzemekről van szó és a városoknak egészen más feladatkörük van, ott egészen más csoportosulások vannak, egészen más foglalkozású néprétegek vannak, mint a vármegyékben. Városokban tehát az a helyes, az az igazságos, ha minden réteg és minden csoport a maga ereje és számaránya szerint résztvesz a törvényhatóság életében. Nem volna ebből semmi baj és nem is hiszem, hogyha ez a két kérdés külön választatnék, nem volna sokkal könnyebb az elintézése ennek az egész ügynek. Ennek a közigazgatási reformnak az a szerencsétlensége, hogy a vármegyét összekapcsolja a várossal és ezáltal olyan differenciák támadnak, amelyek kiegyenííthetetlenek. Én semmi körülmények között nem tartom helytelennek az aránylagos képviseleti rendszert. Ellenkezően, ez már ki van nálunk próbálva, ez már bevált. A dolog felett lehet általában vita, amely azután kiterjed a kérdés egész komplexusára, de akkor, amikor éppen a Bethlen-kormányzat ezen az állásponton áll, edídlig minden megnyilvánulásában az aránylagos választási rendszert elfogadta és amikor egy egészen új városi fejlődés előtt és a városok politikai jogainak új kialakulása előtt állunk, semmiféle okát és értelmét nem látom annak, hogy az aránylagos választói rendszertől, a lajstromé s szavazástól eltérjünk. Én tehát elfogadom Farkas István errevonatkozó indítványát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kérdem a t. Képviselőházat, kíván-e még valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. (Esztergályos János: Ügy is hiába beszélünk, nem használ semmit! — Jánossy Gábor: Mégis folyton beszélünk!) A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a túloldalról sem beszélnek hiába, mert ha én tudnám, hogy hiába beszélek, inkább nem beszélnék. Itt nem arról van szól, igen t. képviselőtársaim, hogy egymásra igyekezzünk rá0. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 247 oktrojálni felfogásunkat, hanem arról van szó, hogy megvizsgáljuk egymás felfogását. Amint már kijelentettem volt, én az ellenzéki felszólalók felfogását mindig respektálom és tiszteletben tartom, de ugyanezt a nem privilégiumot, hanem jogot magamnak is megkívánom. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a téma, amely itt felvetődött^ nem új, de érdekes. Ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozott volt már a Ház az országgyűlési képviselőválasztások rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál. (Farkas István: Ügy van! Ott tisztázódott a kérdés és most eltérnek tőle!) Ott a lajstromos választásnak a törvény bizonyos tért engednek kísérletképpen, aminthogy ezzel a kérdéssel majdnem az összes országok csak kísérletképpen foglalkoznak. Van egy összeállításom, amely jóformán az egész világról szól és ezt a kérdést a megfelelő világításba állítja be. Természetesen nem fogadhatok el olyan állítást, amilyent Bródy Ernő igen t. képviselőtársam megreszkírozott, mikor azt mondta, hogy «Európában», vagy azt mondta, hogy «Nyugaton». Ez a kérdés igen érdekes és éppen ezzel az érdekességével akarok erre az egész komplexusra reflektorszerűen rávilágítani, hogy a t. Ház is tájékozva legyen arról, hogy tulajdonképpen hogy áll ma ez a kérdés. Mielőtt azonban ezt megtenném^ hivatkoznom kell arra, hogy éppen azok a szélsőségilehetőségek, amelyek a többségi elv érvényesítésénél előfordulnak, ugyanúgy előfordulnak, még rikítóbb arányokban a kisebbségi elv érvényesülésénél is. Csak egy példát hozok fel &. mi tapasztalatainkból. Itt volt a debreceni választás. (Petrovácz Gyula: Ez egy eset! Es a másik?) Mindig szélsőséges példát méltóztatnak felhozni. (Esztergályos János: Mi történt Debrecenben?) Ugyanúgy Farkas t. képviselőtársam azt hozta fel, hogy ha csak egy szavazat differencia van, a kisebbség érvényesüléshez nem juthat, tehát ha az egész országban a választás egy szavazaton múlnék, akkor az egy szavazat révén a kisebbség sohasem juthatna képviselethez. Teljesen igaza van. Ha a debreceni esetet általánosítom, három jelöltből egy kapott abszolút többséget, és mégis mi történt? Az abszolút többséget egy képviselő (Farkas István: Arányos képviselet!) — nem arányos, bocsánatot kérek — (Farkas István: De igen!) és a kisebbséget két képviselő képviseli. ^Méltóztassék ezt éppúgy általánosítani az országra. Történt volna meg ez lajstromos választás mellett az egész országban, akkor az abszolút többséggel megválasztott képviselők egyharmadot képviseltek volna és arányosan a kisebbség kétharmadot. (Ernszt Sándor: Angliában így van!) Bocsánatot kérek, Angliában nincs lajstromos szavazás! (Ernszt Sándor: De így van! A többség nem érvényesül!) Ezt a példát kövessük? Ennek előrebocsátása után nézzük meg, hogyan áll a helyzet a lajstromos választásnál számba jövő államoknál. Arányos választás van Belgiumban, a Dont-féle rendszerrel, amelyet mi is átvettünk, (Farkas István: Bárcsak átvettük volna az egész rendszert!) Svédországban, Finnországban és Dániában. Ez a világ? A háború előtt volt egynémely svájci kantonban, (Bródy Ernő: Franciaországban is volt!) •— rá fogok térni — (Farkas István: Ausztriában is!) az angol dominiumok egy-kettőjében, Dél-Afrikában és Tazmániában, Németországból csak Württembergben és Hamburgban; a háború után egész Németországban, Ausztria-
