Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés Mpviselöházának k 12. %~\> ennek megfelelően módosítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző : Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Egészen furcsa a kormánynak és a többségi pártnak is az a szándéka, hogy a jogok gyakorlásában állandó korlátozásokat állít fel olyan kicsiny és olyan részletkérdéseknél is, amely kérdések ellentétben állanak az ő általuk hangoztatott elvekkel és felfogásokkal is. Hiszen, kérem, méltóztassék csak elképzelni, hogy egy 120 tagú törvényhatósági bizottság tagjai közül választanak, nem tudom én, 24-et, vagy 32-t az általános választások alapián. A virilisek maguk közül ugyanannyi bizottsági tagot választanak, mint amennyit áiltalános választások alapján választanak a választópolgárok. A virilisek választásába az általánosan választók nem szólnak bele. Ötszáz és 378.000 ember között — mert hiszen ilyen arányok vannak a virilisták és az általános választók száma között — hatalmas nagy distancia van, úgyhogy az általános választásokkal kapcsolatban még ilyen geometriai beosztásokat csinálni, olyan móldon, mint ahogyan az ebben a szakaszában le van fektetve, egyenesen kétségbeejtő. Kétségbeejtőnek kellene mondani a kormány részéről is. Mert hiszen mi célja lehet annak, hogy például a lajstromos választást elejtik, amikor például 120 tagból általános választás alapján 24-et választanak? Ezért a 24 mandátumért fognak a pártok f verekedni. Ez fog lefolyni az általános választásokon. A nagyközönségnek a többihez, a többi nyolcvan vagy hetven tagsági helyhez semmi köze^ sincsen. Tehát olyan abszolút többség van már a törvényjavaslat konstrukciójánál fogva biztosítva a kormányzat részére, a mindenkor uralmon lévő osztály részére, a vagyonos osztály részére, hogy itt minden zökkenés, minden kisiklás, minden más egyéb lehetetlenné van téve. (Jánossy Gábor: Az nem baj.) Ellenben méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ilyen választás mellett a pártok fognak harcolni ezért a csekély számú, ezért az egyharmadrésznyi mandátumért. Tessék elképzelni ezt: itt nincsen arányos képviselet, hanem relatív többség. Tegyük fel például, hogy Szegeden három párt küzd a mandátumokért. Nem tudom, harminckét vagy harmincöt bizottsági tagot választ-e Szeged általános választással, ebben a pillanatban nincsen nálam a statisztikai anyag. Ez a három párt küzd a mandátumért, a három párt majdnem egyenlő számú szavazatot kap, de az egyik párt eggyel több szavazatot kap, ezé a mandátum. Ez ellenkezik a magyar felfogással is, mert az abszolút többség volt a döntő szempont az egyéni választásoknál is a magyar választójogi rendszerben. Mindig az volt a helyzet, hogyha három jelölt küzdött és egyik jelölt sem kapott annyi szavazatot, mint a másik kettő együttvéve, illetőleg egyik sem kapott annál többet, akkor új választás alá kerültek. Itt azonban megfordított a rendszer, mert itt nem kell abszolút többség, itt csak relatív többség kell, ami teljesen ellentétben áll az eddigi választójogi gyakorlattal, azzal a rendszerrel, amelyet nyilt választási rendszer mellett is 1867 óta Magyarországon gyakoroltak és végrehajtottak. Ellentétben áll tehát ez a magyar rendszerrel. De az új kor már arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kisebbségeknek is képviseletet kell adni és ez & kisebbségi rendszer mellett a titkos szavazású választásokban 9. ülése 1929 április 19-én, pénteken, 245 megvan a lajstromos választással. Tehát megvan, törvényünk van rá, tehát rendszerint kialakult választási rendszerünk van, amelyben a lajstromos választás az országgyűlési választásoknál szerepet játszik és a lajstromos szavazás útján a kisebbségek érvényre jutnak. Itt azonban eleshetik a többség és a kisebbség juthat esetleg uralomra. Mert — mint említettem — például három párt küzd, a három pártból egyik egy szavazattal többet kap, ez az egy szavazat magával hozza a mandátumot, tehát a többség nem jut képviselethez ilyen szűkreszabott általános választás^ mellett, mint amilyen szűkreszabott választás a megyei és vidéki törvényhatóságokban. Mi célja van akkor ennek, hogy ezt keresztülerőszakoljuk, amikor nyilvánvalóan be lehetne venni és meg lehetne tartani azt a rendszert, amely az országgyűlési képviselőválasztásoknál van, meg lehetne tartani azt a rendszert, amely ott titkos kerületekben, vagy nyilt szavazás mellett is megvan, hogy ne a relatív többség győzzön, sőt ellenkezőleg, ráhelyezkedtünk már arra, hogy a kisebbségnek is legyen képviselete. Ez az egész rendszer, amelyet így statuálunk, természetesen teljesen ellentétben áll a régi és mostani választási berendezkedésünkkel, úgyhogy kérnem kell a miniszter urat, hogyha már olyan szűk területre szorították az általánosi választások szerepét a

f törvényhatósági és vidéki megyei városoknál, akkor legalább tartsák meg itt azt az elvet^ hogy a kisebbség valahogy érvényesülhessen és képviselethez jusson. Györki képviselőtársam említette már azt, hogy ezek a rendelkezések, amelyek a törvényjavaslatban vannak, úgy intézkednek, hogy a választókerületek beosztását s a törvényhatósági választókerületek szerint elosztandó törvényhatósági bizottsági tagok számát szintén a törvényhatóság fogja szabályrendeletben szabályozni. Mindkét esetben a választókerületek kikerekítését, a megválasztandó bizottsági tagok számát is abban a keretben — nem tudom ezertől kétezerig — a törvényhatóságok fogják megállapítani. r Ahol a törvényhatóság nem az altalános választójog elvének érvényesítésével jön létre, ahol nem tisztán a népesség összességének szabad akaratából alakul ki a törvényhatóság, ott ezt a jogot rábízni a törvényhatsóágra annyit jelent, mint kiszolgáltatni ezeknek a berendezkedéseknek, a kerületi beosztásnak; azután az egyes kerületeknek adandó bizottsági tagok számának meghatáro- * zását kiszolgáltatjuk teljesen önkényesen a klikk-érdekeknek, mert hiszen ennek a törvényhatóságnak az összetétele olyan, hogy klikkek fognak kialakulni. Természetszerűen a főispán és a befolyásos emberek, pártokhoz fognak tartozni, elsősorban azokhoz a pártokhoz, amelyek a törvényhatóságok működését irányítják, amelyek az adminisztrációt irányítják. Megint ki fogják majd használni privilegizált helyzetüket és megint szemben a néptömegek köréből jövő kívánságokkal r az ellenzéki pártokkal olyan kerületi beosztás és olyan bizottsági tagsági szám megállapítását fogiák végrehajtani, amelyek semmi szín alatt sem állnak arányban a népesség kívánságaival, vágyaival és egyáltalán nem nyújtanak módot arra, hogy legalább ebben a szűk keretben, amelyet a törvényjavaslat megszab, a nép kívánsága érvényesülni tudjon, kifejezésre juthasson. Györki képviselőtársam említette, hogy amikor Budauesten a fővárosi törvény maga szabta meg a kerületi beosztást, amikor a budapesti törvényhatóságokról szóló törvényt itt tárgyaltuk, akkor is azt mondották, hogy ará-