Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 2~ úgy érzi, hogy lajstromos választás esetén mégis az ő hívei is bejuthatnak a képviselőtestületbe, holott ha kerületenkénti válaszás lenne, a lehetőség erre kevésbbé volna meg. A kormány most megfordítja a dolgot és azt mondja, hogy legyen lajstromos, ahol nekünk jól esik, de azokon a helyeken, ahol a helyzet az, hogy a hivatalos apparátus következtében, annak az agitációnak révén, amelyet a kormány a választások alkalmával kifejthet, — nem akarok terrorról, erőszakos eszközökről beszélni, (Jánossy Gábor: Nincsenek is!) csak arról, ami érthető és természetes — mondom, ahol ezeknek igénybevételével is a mindenkori kormány előnyben van és inkább fejthet ki olyan befolyást, amely az ő embereit a választásoknál célhoz vezeti, ott ne legyen. Ahol azonban kevésbbé van meg ennek a lehetősége, ott a kormány gondoskodik egy másfajta választási módszerről, a lajstromos választási módszerről, hogy ennek a révén hívekre szert tehessen. De ahol biztos a maga dolgában, ahol tudja, hogy nem titkos a szavazás, ahol a választókerületek geometriájával még mindig befolyást lehet gyakorolni, — mert amint tudjuk, a választókerületek beosztása fontos szerepet játszik a választásoknál, ez köztudomású, még ha általános és titkos, még ha egyenlő is a választás — ott még mindig előnyben van a kormány a maga hivatalos apparátusával és a választókerület beosztásával. Ha mindezeket az előnyöket számításba vesszük, ha mindezt tudjuk, — mert tudni kell, hiszen látjuk minden választás alkalmával, s tudjuk, hogy mi történik például a pótválasztásoknál, amikor képviselőválasztásról van szó, (Jánossy Gábor: Az, amit a választók akarnak! — Györki Imre: Amit a kormány akar az történik, nem amit a választók akarnak!) akkor nyilvánvaló, hogy az ellenzék hátrányban s éppen ezért az ellenzék sajnálja is a hiábavaló költségeket kockáztatni és még ellenjelöltet sem állít. Ha mindezeket felsoroljuk, — bár a belügyminiszter úr ismételten mondja, hogy az óvatos, a fokozatos haladás jegyében dolgozta ki ezt a javaslatot és ezzel ajánlja azt a Képviselőháznak, a törvényhozó testületnek elfogadásra — mégis a legjobb akarat mellett sem képes a Képviselőház vagy az egyes képviselő, a törvényhozó akármelyik szakasznál feltalálni olyan intézkedést és rendelkezést, amely igazolná azt, hogy itt tényleg történik valami a haladás felé. Ha tehát Farkas István és társai azt mondják, hogy ez ne kerületenként, hanem lajstromonként történjék, akkor közel járnak ahhoz, hogy a helyes módszert ajánlják a t. Képviselőháznak. Ott ugyanis, ahol rendkívül nehéz és csak mindenféle akadályok legyőzése után lehet a kormány jelöltjével szemben ellenjelöltet felállítani, ott a lajstromos szavazás mégis^ lehetőséget nyújt arra, hogy a kisebbség is elérhet valami eredményt. Ez azonban itt a kormány számára nem elfogadható megoldás, a kormány ezt aggályosnak mondja, mert szerinte megtörténhetik, hogy majd olyan egyének is bejuthatnak a törvényhatósági testületekbe, akik felforgatják a helyzetet, az állam rendjét, holott szó sem lehet arról, hogy ennek a választásnak alapján valahol is többségre tehessenek szert azok az elemek, amelyek esetleg igazolhatnák a kormánynak ezt az aggályát. Ellenkezőleg azt látjuk az összes törvényhatósági testületekben, hogy nem igen jutunk odáig, hogy a kormány valamely törvényhatósági bizottság működését lefektetett jogánál fogva felfüggesztette volna, vagy a törvényhatósági bizottságot föloszlatta volna. Még itt a fővárosban sem történt ez meg, akármiig ülése 1929 április 19-én, pénteken. 243 lyen kellemetlen is a kormánynak ennek a fővárosi törvényhatóságnak működése, mert — úgy látszik — odáig még nem jutottunk el, hogy egy elnöki tanács előre intézkedjék, hogy mi szabad és mi nem. Olyan okot mégsem szolgáltatott ez a törvényhatóság a belügyminiszter úrnak, vagy a kormánynak, : hogy működését fel kellene függeszteni. Nem értem tehát a dolgot. Hát az volna a mindenkori kormánynak érdeke, hogy az egész országban, a Képviselőházban, a Felsőházban, a törvényhatósági bizottságokban és bárhol ellenvélemény, eltérő elgondolás a törvényhozók részéről ne hangozzék el? Ha egy parlamentben, vagy törvényhatósági bizottságban a hivatalos előterjesztést mindlen szó, minden kifogás nélkül egyszerűen tudomásul veszik, egyhangúan elfogadják, ha eszmecsere nincs és a vélemények nem tisztázódhatnak még a bizottságokban sem, hát ez a helyes? Szerintem ez nem volna jó, ez a kormánynak bukása volna. Az a kormány, amely ilyen helyzetet találna az országban, vagy az egyes vármegyékben és városokban, már készen is volna az ő működésével, nem működhetnék, nem dolgozhatnék továJbb. Ha el is akarom ismerni azt, hogy a Bethlen-kormányzat mindenesetre bír azzal a bölcsességgel, hogy kormányozhasson, abban az esetben ha bekövetkeznék ez, hogy minden így menne egy csapásra, ahogy ők a törvényeiket, amelyeket a törvényhozótestület elé hoznak, igyekszenek keresztülvinni, ez már a csődöt jelentené, ha itt hozzászólás, eszmecsere nem keletkeznék, amely eszmecsere következtében még... Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék beszédéit befejezni. Rothenstein Mór: Rögtön befejezem, hisz talán még lesz alkalom később is felszólalni és egy-két szót elmondani ezekről a szakaszakról, amelyek olyan közel állanak egymáshoz. A magam részéről tehát nem tehetek most egyebet, mint azt, hogy ajánlom Farkas István és társai módosítását elfogadásra. (Helyeslés a ssélsőbaloldalonj Elnök: Szólásra következik? t Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző: Neubauer Ferenc! Elnök: A képviselő űr nincs jelen. Ki következik? Urbanics Kálmán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A törvényjavaslat 12. §-ából már a kormány programmját illetőleg is kétféle ellentmondást tudok kiolvasni. Az egyik ellentmondás abban van, hogy éppen a napokban olvastuk, hogy a kormány^ megint külpolitikai szempontból a kisebbségi elv érvényesítését kívánja. Ha a kormánynak komolyan az a törekvése, hogy a kisebbségi elv keresztülvitessék, akkor a legkomolyabb

1 és legfőbb törekvése az lenne, hogy ott, ahol a kormánynak módjában áll a kisebbségi elvnek a maga hatáskörében való érvényesítésére a kisebbségi elvnek érvényt is szerezzen, mert ha ennek nem szerez érvényt, vagy nem kíván érvényt szerezni, akkor a kormány egész eljárását más vonatkozásban is komolytalannak kell minősíteni; akkor az nem más, mint játék a szavakkal, és a kormány maga sem akarja azokat a gondolatokat és elveket érvényesíteni, amelyeknek érvényesítését hirdeti. Itt módja van a kormánynak arra, hogy a kisebbségi elvnek érvényt szerezzen, annak pedig csak úgy tud érvényt szerezni, ha nem vá35*